Szerencsétlen szolidaritás. A pápalátogatás margójára

S

Ferenc pápa Romániába látogat!” – a hír futótűzként terjed. Hirtelen tervezgetések, szervezések támadnak, zarándokvonatok és -útvonalak, bizniszlehetőségek, nyüzsgés-mozgás Bukaresttől Csíksomlyóig, Csíksomlyótól Budapestig. Na jó, és Jászvásártól Balázsfalváig, de arról kevesebbet hallani… Mindenki lelkesült, legyen ortodox, református, ateista – valamit ez mégiscsak jelent. Nagy dolog. Fontos.

Így persze kávéházakban és Facebook-bubokékokban én is különböző beszélgetésekbe, vitákba keveredem, téma a pápa. Aztán kicsit elcsodálkozom, hogy mennyire kevesen ismerik Jorge Mario Bergogliót, s megdöbbenek, mennyire kevesen követik ezt a pápát, a hitvallását, az irányelveit. A szellemiséget, amit képvisel.

Ugyanis hozzászoktunk, hogy egyházaink nem ritkán a politikai-hatalmi elittel egy húron pendülnek, hogy a pápa látogatásának híreibe is belekerülnek olyan alcímek, mint a „Nemzeti összetartozás”, vagy „Szeretnénk európaiak maradni”. Mindez szerves része annak a hamis propagandának, amely egyfolytában azzal riogat, hogy több ezer éves kereszténységünket és Európánkat fenyegeti a homoszexuális kisebbség, a menekültek, a „migránsok”, és persze a „Soros-ügynökök”. Féljünk és rettegjünk, mert a feministák át akarják venni az irányítást az életünk felett! A melegek fel akarják számolni a család intézményét, Soros György nemzetünket akarja elpusztítani, az értelmiség pedig olyan mérgező ideológiákat terjeszt, hogy annak a fejér rassz kihalása a célja. Szóval te csak gyűlölj és rettegj, és ne gondolkozz! S szavazz rám, mert Én, a politikai hatalom, majd megmentelek ettől a sok rémségtől. 

(Félreértés ne essék: a menekültek valóban problémát okoznak, mint ahogy a számos progresszív társadalmi megmozdulás sem problémamentes. Ám a propaganda azért propaganda, mert a – ismétlem – reális problémákból csak félelmet és gyűlölködést szít, elzárkózó és kirekesztő magatartásokhoz vezet, és kiiktatja a közös gondolkodás és cselekvés lehetőségét. Márpedig közös gondolkodás nélkül, tehetetlenségben a problémák csak súlyosbodnak, nem megoldódnak!)

Ferenc pápa olyan ember,

aki látja mindezt. Szerinte a félelem a menekültektől „elveszi az eszünk”. Azt is tudja, hogy az a nép, amely félelmében „megmentőt” keres, könnyen úgy jár, mint Németország 1933-ban: olyan emberre bízza a hatalmat, aki tökreteszi a népet, romba dönti az államot (forrás: itt). Márpedig ma egyre több ilyen állam van, egyre több fal és szögesdrót épül. Szerinte ez a bezárkózás nem helyes, sőt, még több nyomorúságot hoz a világra: lehetőséget ad az emberkereskedelemre, a csempészetre, a kizsákmányolásra, a hatalmi, anyagi és szexuális visszaélésekre stb. A kerítések és falak a bűnözésnek kedveznek, és a társadalom szétesését okozzák. A pápa szerint a megoldás az, ha nem félünk, hanem szolidaritást vállalunk, hiszen ismerjük a migráció okait: gazdasági válságok, fegyveres konfliktusok, éghajlati változások.

Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, Argentínában. 1969-ben szentelték pappá, 2001-től karinális, a konklávé 2013. március 13-án választotta meg a 226. pápának
Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, Argentínában. 1969-ben szentelték pappá, 2001-től kardinális, a konklávé 2013. március 13-án választotta meg a 226. pápának

S bár Ferenc pápa gondolkodóként kapcsolódik a felszabadítási teológiákhoz (nagyon alapos szöveg a témáról itt olvasható), természetesen nem kommunista, nem baloldali. Egyszerűen keresztény, ellentétben velünk, ellentétben az egyházainkkal, hiszen mi büszke „kereszténydemokraták” vagyunk, akik megvédjük a „keresztény Európát”, és harcban állunk „Sorossal”. A jelenlegi pápa jezsuita, a tudással és hittel olyan keresztény szellemiséget képvisel, amely Assisi Ferencet idézi (innen a pápai neve), és minden elnyomottal, szegénnyel, szerencsétlennel szolidaritást vállal, és küzd az igazságért.

Bukarestbe, Balázsfalvára, Jászvásárra, Csíksomlyóra most egy ilyen ember fog ellátogatni. Az érseki szóvivő szerint nem kizárt, hogy Ferenc pápa szegényekkel, hajléktalanokkal, a társadalom peremére szorultakkal is találkozni fog. Hiszen olyan ember ő, aki megalázkodott és megmosta, megcsókolta a menekültek meg börtöntöltelékek lábát! És a minden szenvedővel szembeni, cselekvő, konkrét szolidaritásra szólít fel.

És persze, persze, ő megteheti, ő a pápa, ezek csak szimbolikus gesztusok. S persze, sorosbérenc, Európa árulója, gyökértelen, balliberális, természetesen – valószínűleg Jézus is az volt, ő csinált még ilyeneket! És másrészt a kereszténység ilyen meg olyan, persze-persze, inkvizíció, pedofília, biznisz és a többi! (Olvassunk kommenteket Ferenc pápa-témájú cikkek alatt.)

Nagy kérdés, mennyire és hogyan tudunk egyáltalán találkozni egy ilyen emberrel. „Haladjunk együtt!” – szól a látogatás mottója. Románul. Minden valláshoz. Minden etnikumhoz. Minden emberhez. De akarunk? Merünk? Tudunk?

Egyáltalán találkozunk vele, vagy csak a ceremónia lesz? Szép, szent, mekkora tömeg, mekkora áldás, mekkora nemzeti összefogás, hiszen Csíksomlyó erre való, szakrális hely. Hiszen a kereszténység európai, a nemzetek szentségek, köztük a magyar kiemelten szakrális! Sok nagy magyar hangoztatja ezt mostanában. Itt lesz a pápa, de valószínűleg elmarad a tényleges találkozás.

Mert képtelenek vagyunk meghallani a tényleg katolikus – vagyis egyetemes – felhívást a szolidaritásra. Mifelénk regionalizmusok és partikularizmusok vannak – nincs egyetemesség a kereszténységeinkben. Megvédjük magunk; mások fulladjanak a tengerbe, haljanak éhen, lőjék szét egymást. 


De a pápa-szenzációt félretéve: mi is az a „szolidaritás”?

Attól függően, hogy keresztény elöljárók, teológusok, filozófusok, társadalomtudósok, politikusok beszélnek róla, a fogalomnak sok árnyalata van: a keresztény „felebaráti szeretet”, a francia forradalom „fratérnité”-ja, a „bajtársiasság” a katonáskodásban, a XX. századi munkások szolidaritása a jóléti államért való harcban, a kisebbségek sajátos „összetartozása”. A fogalomnak van szociológiai értelme és jelentése, politikai, filozófiai, és természetesen civil szolidaritásról is beszélhetünk. 

Egy biztos: szolidaritás nélkül aligha létezne barátság, család, közösség, állam, nemzet, emberiség.

Viszont adódik a kérdés: ha valóban ennyire fontos a szolidaritás, ennyire alapja emberi létezésünknek, akkor miért vagyunk képtelenek meghallani Ferenc pápa felhívását? Természetesen ez nem valami olyasmi, ami csak a római katolikusokre vonatkozik: hiszen mások is – felekezettől és világnézettől függetlenül – folyamatosan emlegetik a szolidaritást. Miért nem tudunk szolidaritást vállalni a szerencsétlenekkel? 

Természetesen nem tudom a választ, azt is bevallom, hogy nem vagyok biztos abban, hogy értem a tevékeny, konkrét szolidaritás mikéntjét és hogyanját.

Viszont amikor ezeken a kérdéseken töprengtem, s töprengve másokkal beszélgettem a témáról, akkor valami feltűnt. Egy apróság, amit most is habozok megfogalmazni, de mégsem hagy nyugodni. 

A szerencsétlenség tűnt fel.

Hogy elvileg tudjuk, ki szorul szolidaritásra: a szegények, a hajléktalanok, az igazságtalanul elítéltek, a kizsákmányoltak, az özvegyek és árvák, a betegek, a hazájukat és életüket elvesztettek, mindenki, aki tehetetlenül áll szemben az elnyomó hatalommal, s a sor hosszan-hosszan folytatható. Egyszerűen: a szerencsétlenek. Mindenki, akit szerencsétlenség ér, az szolidaritásra szorul.

Ezzel egy baj van. Ahhoz, hogy ezt komolyan vegyük és a valódi vonatkozásait megértsük, ahhoz szükséges valamilyen viszonyt kialakítani a szerencséhez. Mi, mai modern és posztmodern emberek viszont kiiktattuk a szerencsét (mint olyat) az életünkből, a világunkból. 

Hiszen tudjuk, hogy mindennek oka van, mindent meg tudunk magyarázni, mindennek van felelőse. Mindenki a „saját szerencséjének kovácsa”. Vagyis mindenki felelős azért, amiért olyan helyzetben van, amilyenben éppen került. 

Ezért ha valaki gazdag, akkor azért tett valamit. Ha pedig szegény, akkor azért szegény, mert nem dolgozott, mert balfék, mert ostoba. Azért ostoba, buta, mert nem tanult. Azért hajléktalan, mert felelőtlen. Ha beteg vagy, az a te hibád. A szépség a szép ember erénye, ha csúnya vagy, azért viszont te tehetsz. Ha meleg vagy, ha nincs hited, ha nincs jó állásod, ha nincsenek barátaid – mind a te hibád és felelősséged. Szerencsétlen vagy, s erről te tehetsz. (Sőt: szégyelld magad, hogy ilyen szerencsétlen vagy!)

Ha pedig ez a meghatározó és uralkodó attitűd körülöttünk (barátok közt – és globálisan), akkor nem azon kell csodálkoznunk, hogy nincs szolidaritás, hanem hogy néha mégis akad! Mert, ha nem dolgozol s nincs fizetésed, netán szenvedélybeteg vagy, nyomorban élsz, vagy menekült vagy – azt te okoztad saját magadnak. Te vagy a felelős. Miért vállaljak szolidaritást azért, mert elcseszted az életed? Lám, én megdolgozom azért, ami vagyok. Azért vagyok gazdag, mert szorgalmasan dolgozom, takarékos vagyok, egészségesen élek, tanultam stb. Téged megerőszakoltak – de te mentél oda, és milyen ruhát viseltél? Én bezzeg nem mentem oda, nem is öltözöm úgy. Nekem sosem volt közúti balesetem, mert én odafigyelek.

Ebben a kapitalista világban nincs helye a szerencsének, véletlennek, sorsnak. A szolidaritás alapja pedig az: ember vagy, s ami megesett veled, az velem is megeshet, hiszen ember vagyok én is. S valójában nagyon-nagyon kevés kontrollunk van a felett, hogy mi esik meg velünk, s kik s mik vagyunk mi. Mert nem mi döntöttünk, hogy mikor és hol születünk. Nem a személyes befolyásunk intézte el, hogy tehetős, kiegyensúlyozott családban lássuk meg a napvilágot, vagy egy nyomornegyedben, ezernyi viszontagság között. Nem a mi érdemünk, hogy hozzáfértünk színvonalas oktatáshoz, s nem a mi hanyagságunk, ha nem. Véletlenszerű.

Szerencsén múlott. SorSsZerű. Ha tetszik, ha nem.

Nincs szükség valami misztikus-spirituális spekulációra vagy vallásosságra, hogy belássuk, életünk jelentős részében egyszerűen csak szerencsések voltunk. Mint ahogy más szempontból szerencsétlenek. Mivel a szerencse forgandó (ma én, holnap te – egyszer fent, egyszer lent), akkor szolidárisnak kell lennem a nálam szerencsétlenebbel, hiszen könnyen megtörténhet, hogy én leszek valamilyen módon szerencsétlen, és szorulok rá mások szolidaritására. 

A szolidaritás egyik gátja, hogy ma nem hiszünk a szerencsében. Ám az ilyesmibe vetett vakhit éppen olyan káros, hiszen nagyon könnyen kibúvó lehet ez a tényleges felelősség alól! Márpedig azt sosem szabadna eltűrni. 

Hiszen nem mi vagyunk a hibásak, hogy ilyen társadalomba és kultúrába születtünk bele. De igenis felelősök vagyunk érte, ha már benne vagyunk. Nem a te hibád, ha szerencsétlenség ért, ha áldozattá tettek (nem áldozattá váltál, lettél!). De igenis mindannyiunk felelőssége, hogy ehhez hogyan viszonyulunk. Az a te felelősséged, hogy az áldozattal szolidaritást vállalsz, felemeled érte a hangod, vagy belerúgsz, mert ezt diktálja a korszellem. A morális felelősség – mint ahogy a szolidaritás – alól semmiféle felmentés nem létezik. 

Ezért nagyon tisztelem a „Nem tehetsz róla, tehetsz ellene” közösség működtetőit, követőit: erről van szó. Szeretettel ajánlom a kedves olvasó figyelmébe.

A szolidaritás alól nincs felmentés, ezért beszél róla folyamatosan Ferenc pápa. Ezért alapérték Európában. De úgy látszik, a politikai-egyházi vezető rétegünk ezt nem akarja tudni. Különben a tényleges társadalmi-közösségi problémákkal foglalkozna, és nem üres jelszavakkal, mérgező propagandával, önző korrupcióval, önnön hatalmát erősítve. 

Székelyföld szerencsés, hogy meglátogatja egy ilyen szellemi vezető. S mindannyiunk szerencsétlensége, ha nem halljuk meg, mit szüntelenül hangoztat. Hogy minket csak a szolidaritás menthet meg. 

Nincs szükség misztikus spekulációra vagy vallásosságra, hogy belássuk, életünk jelentős részében egyszerűen csak szerencsések voltunk. Mint ahogy más szempontból szerencsétlenek.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Horváth-Kovács Szilárd
Horváth-Kovács Szilárd

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória