Ide lőjetek! És odalőttek – gigabírság Korondon

I

Jogállamban a jogerős bírósági döntéseket még a székelyföldi polgármestereknek is alkalmazniuk kell.

360 ezer lejre bírságolták Korond polgármesterét, Katona Mihályt a Községháza felirat eltávolítását előíró bírósági határozat végrehajtásának megtagadása miatt. Miután kidühöngtük magunkat, és kígyót, békát rámondtunk a nagybetűs Bloggerre és/vagy a „román” igazságszolgáltatásra, gondoljunk bele, valójában mi is történt: egy jogállamban egy polgár nem volt hajlandó alávetni magát a jogerős bírósági határozatnak. A polgármester nem alkalmazta a jogot. Erre úgy megbüntették, hogy belegebedhet. Vagy ahogy ő fogalmazott: ki akarják végezni.

Mégis mire várt? Tapsra?

Az ügy kapcsán a polgármester bizonyára beseperi a népszerűségi pirospontokat, hiszen a községben élők nagy többsége büszke lehet arra, hogy elöljárójuk a végsőkig kitartott a magyar felirat mellett, nem hagyta, hogy Községházát valaki Polgármesteri hivatalra változtassa. Mert végül is ez volt a tét: használjuk a magyarországi közigazgatási nyelvezetben használt kifejezést, vagy alkalmazzuk a hazait? Az elhíresült blogger ez esetben nem azt kérdőjelezte meg, hogy miért van kiírva magyarul (is) az intézmény neve, csupán abba kötött bele – és a bíróság igazat adott neki –, hogy miért nem a Polgármesteri hivatal felirat van a falon. Nem kell nyelvésznek lennünk ahhoz, hogy érezzük: a Községháza szó jobban fedi azt, ami az illető épület és a benne működő hivatal lényege. De ez az ügy nem az anyanyelvápolók szövetsége egyik tudományos konferenciáján zajlott, hanem a bíróságon, amelyik úgy döntött, hogy le kell venni a feliratot. A polgármester levette, majd visszatette, megint feljelentették, újrakezdődött a per és a cirkusz. Tetszik, nem tetszik,

nem arról van szó, hogy Katona Mihálynak igaza van vagy sem, hanem arról, hogy egy bírósági döntést nem hajtott végre.

Meglátásom szerint nem fér össze egymással az, hogy egyik nap rázzuk az öklünk, hogy miért nem alkalmazzák a kisebbségi jogokat Romániában, a tanügyi törvényt, a közigazgatási törvényt, de másnap „mi” vagyunk azok, akik egy másik törvényre, jogerős bírósági határozatra fittyet hányunk.

A kiállás és a szolidaritás Katona Mihály mellett rögtön látható volt. Személyesen ismerem, kiváló polgármester, jó ember, megérdemli, hogy társai ott legyenek mellette a bajban. Minden bizonnyal nem ő fogja kifizetni zsebből a büntetést, nem másért, de egészen a legutóbbi időszakot leszámítva, a romániai polgármesterek megalázóan kevés fizetésért dolgoztak, és nem feltételezem, hogy a párna alól csak úgy elő tud kapni ekkora összeget.

A korondi eset nem az első, és minden bizonnyal nem az utolsó. Kapásból sorolok három erdélyi várost, ahol a magyar polgármester Katona Mihályhoz hasonlóan járt el: Csíkszereda, Nyárádszereda, Szováta. Mindhárman megkapták a gratulációt, vagyis a tetemes, a személyes anyagi lehetőségeket és a józan észt messze meghaladó pénzbírságot. Az ő esetükben is tetten érhető volt a jogos szolidaritás, sőt, egy alapot is létrehoztak, amelyből

a büntetések kifizetésével finanszírozni lehet az állami költségvetést, mert egy magyar választott vezető csakazértis magyarkodik.

Nem mosolygósan, hanem fogcsikorgatósan magyar. Pedig a mosolygós esetekre is van példa bőven. Amikor a Székely Mikó Kollégium diákjai az osztályok ablakára, A4-es ívekre nyomtatva írták ki az iskolájuk nevét, miután ugyanaz a blogger bírósági határozat révén levétette az épület homlokzatáról. Vagy amikor a marosvásárhelyi fiatalok egyszínű, azaz külön-külön piros, fehér és zöld zászlókkal vonultak március 15-én. Vagy amikor az egyik fentebb említett polgármester hazaküldte a megyei tanács elnökét és a prefektust, mert a magyar és a székely zászló eltávolításától tették függővé a felszólalásukat egy magyar ünnepen. Lazán, mosolygósan, nem csak azért is!

Bűn ekkora összegeket fölöslegesen kidobni az ablakon.

Ha már szolidaritási alap, akkor miért nem költik a begyűlt összeget azok támogatására, akik nem törvénytelenség miatt szorulnak segítségre? Az elöljárók menjenek el a végsőkig, harcoljanak az utolsó pillanatig. De ne menjenek fejjel a falnak, álljanak le, amikor már az utolsó utáni pillanat következik. Pár hónappal ezelőtt, a saját szerény eszközeimmel, részt vettem egy szolidaritási kampányban, amelynek az volt a célja, hogy egy vak hölgy számára gyűjtsünk 4500 eurót egy olyan szemüvegre, amely felismeri az arcokat, leolvassa a szövegeket bankjegyekről, címkékről, táblákról. Huszonkét vak embernek lehetne megkönnyíteni az életét a korondi büntetésből – amit azért róttak ki, mert valaki a saját igazát és meggyőződését helyezte mindenek fölé.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Kovács Péter
Kovács Péter

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória