Mi lenne, ha a kampány egy pályázat lenne?

M

…és a mandátum egy projekt

Sokan ellenzik a technokrata vezetést (rendszerint politikai társulások köréből), de velem még senki nem ült le elég hosszan beszélgetni ahhoz, hogy megértesse, miért baj az, ha egy cég, egy alapítvány, egy önkormányzat, egy város, egy megye vagy egy ország vezetését szakpolitikák alapján végezzük.

Mivel közel húsz éve a pályázatírás és projektmenedzsment területén dolgozom, a hétköznapi gondolkodásom is efelé alakult: a családi nyaralás megszervezésétől kezdve ezer, mélyszegénységben élő ember felzárkóztatásáig terjedően nagyjából ugyanazt a módszertant alkalmazom.

A címben feltett kérdésem innen származik. És nem tudom, van-e alkalmasabb pillanat e kérdés elemzésére, mint a közelgő európai parlamenti választás, hiszen minden jelölt az uniós forrásokkal kampányol (meglehetősen tartalmatlan módon). Szóval: milyen lenne, ha a kampányok úgy épülnének fel, mint a pályázati kérelmek, s az elnyert mandátumokkal úgy bánnának, úgy vinnék véghez, mint egy uniós projektet?

Elsőként tegyünk különbséget a két fogalom között: projektnek hívjuk azt az összefüggő tevékenységsorozatot, amely valamely konkrét cél elérése érdekében zajlik, meghatározott időtartamon belül, mérhető és elérhető eredményekkel, valamely konkrét célcsoport élethelyzetének javítása érdekében. Ehhez képest a pályázat egy olyan formanyomtatvány, űrlap, dokumentáció, amelyet a finanszírozó határoz meg és kér be, és amelyben a fenti kérdéseken túl érinteni kell még néhány olyan témát, amelyek fontosak a támogató számára.

Bakk-Dávid Tímea nemrég játszott el egy alternatív kampánynyitó gondolatávalÍrása többünk szívét is megmelengette, egy értelmes kampány lehetőségét villantotta fel. Értelmes kampány, színvonalas közbeszéd? Amikor ezt javasoljuk, ezzel a szöveggel próbálnak oltani bennünket: nem kell, mert „az átlagpolgár” nem értené. Pedig szerintem igen – az emberek, a közösség nem hülye, mindenki megért mindent, ha elmagyarázzák neki (visszatérek még erre később, és arra is, hogy zavaró, ha az értelmiségieket elkülönítik a többi társadalmi rétegtől). Sőt, minél magasabb a közbeszéd nívója, annál inkább lesz felzárkózás hozzá.

Lássuk, hogy nézne ki a kampány, ha pályázat lenne?

Először: be kell mutatni a támogatásra váró politikai alakulatot, pénzügyi, valamint emberierőforrás- és szervezeti kapacitását, hogy lássuk, képes-e megbirkózni azzal a feladattal, amelyre jelentkezik és amelyre támogatást kér.

Ezt követi a megvalósítandó projekt bemutatása: milyen, melyik társadalmi rétegben (vagy az egész társadalomban) tapasztalható hiányt, problémát, igényt azonosított a párt, amelyre egyelőre nincs adekvát vagy a célcsoport számára is elérhető válasz, mert ebből következően legitim az a javaslat, amelyet ezen űr betöltésére szán az alakulat. Kikből áll a célcsoport, vagyis kiknek a problémáit azonosították, felmérve, hogy mit is tudunk ezekről az emberekről és/vagy csoportokról, honnan származnak a velük kapcsolatos ismereteink. Például az uniós alapok lehívása esetén a kontextus, az indoklás és a célcsoport bemutatása a kitöltendő űrlap szinte felét teszi ki. Pályázatunk értékelése során is erre kapjuk a pontok nagyjából felét. A pályázat e fejezeteinél kötelezően statisztikai adatok és felmérések, tanulmányok bemutatását követelik meg.

Stratégiai illeszkedés. Itt arra térhet ki a szervezet, hogy az ő célkitűzései, projektötletei hogyan illeszkednek más országos, európai stratégiákhoz, víziókhoz, célkitűzésekhez, hogyan szolgálják a megvalósulásukat . Mert, ugye, ha mindezzel szembemennek…

Általános és konkrét célkitűzések. Ide találnak a kampányszlogenek, a vízió, a távlati cél, az egy mandátumon túl is érvényes jövőkép, amely iránymutatásként szolgál a pártnak és az általa képviselt közösségnek boldog és sanyarú időkben egyaránt. A konkrét célkitűzések az úgynevezett SMART kritériumrendszerrel mérhetők. E betűszó a jó célok öt jellemzőjének kezdőbetűiből származik (angol nyelven):

  • specifikus, vagyis konkrét, érthető, tiszta és világos;
  • mérhető, vagyis számszerűsíthető, tehát a mandátum végén elszámoltathatjuk a pártot, hogy elérte-e a beharangozott értékeket;
  • elérhető, vagyis reális, nagy valószínűséggel a projekt során megvalósítható;
  • releváns, vagyis illeszkedik mind a kezdeményező képességeihez és profiljához, mind a célcsoport igényeihez és a létező irányelvekhez; végül pedig
  • időben behatárolt, vagyis pontosan tudjuk, meddig tart, mikor jár le.

Ha ezzel megvolna egy párt, máris sokat segítene a választóknak legalább abban, hogy eldöntsék: folytassák-e a pályázat olvasását, vagy itt hagyják abba.

A támogató – vagyis a választó – ezután arra lenne kíváncsi, hogyan tervezi a politikai alakulat megvalósítani ezeket a reális és mérhető célokat egy adott mandátum ideje alatt. Ennek bemutatására szolgál a tevékenységi terv, amelyben – a helyzet komplexitását figyelembe véve – én megelégednék legalább a mérföldkövek meghatározásával, és esetleg, ha vannak az alakulatnak szakpolitikusai (márpedig ugye vannak, mert az első fejezetben bemutatták szervezeti kapacitást), akkor egy-egy témakör/tevékenységcsomag bővebb leírását is örömmel olvasnám.

A tevékenységi terv bemutatása nem csak azért fontos, hogy a szavazó megértse, hogy az őt képviselő szervezet mit akar majd tenni, hanem azért is, hogy mikor a párt elnyeri a támogatást, akkor valamelyest követni lehessen, hogy a megvalósítással hol tart.

És hogy ez átláthatóbb és izgalmasabb legyen,

ezután következnek az eredmények és az indikátorok, vagyis mutatószámok. Az eredmények gyakorlatilag az ív lezárása: ezeket a problémákat azonosítottuk, ilyen célok elérése által tudjuk megoldani őket, e célok eléréséhez ezeket a tevékenységeket fogjuk lebonyolítani, és végén ezeket az eredményeket tudjuk felmutatni. Az eredményeket pedig a mutatókkal, indikátorokkal mérjük. Ennek a számonkérhetőségben van nagy szerepe, hiszen ha a támogatást nem arra használta fel a szervezet, amire ígérte, hogy használni fogja, akkor a támogató szankcionálhat (saját erőforrásai függvényében). Például a választó úgy szankcionálhat, hogy arra a bizonyos pártra többé nem szavaz.

Ez érdekes dilemmát vet fel, mert elméletileg a demokratikus berendezkedésben – még akkor is, ha illiberális –, a népnek azáltal van hatalma, hogy szavazatával dönthet akár egy egész ország, sőt, egy egész kontinensnyi gazdasági-politikai entitás sorsa fölött. Ha a döntését követő négy-öt évben úgy érzi, hogy a támogatását nem jól használták fel, akkor a következő választáskor megvonja.

Elég egyszerűnek tűnik. Sokan hangoztatják, hogy ha nem szavazol, akkor utólag ne szólj bele, vagy ha nem tetszik, amit látsz, akkor menj el szavazni, és válassz mást. Ehhez képest most azt mondja az RMDSZ ügyvezető elnöke (lehet, más pártok politikusai is, csak az nem jut el hozzám), hogy ne most büntessük őket, mert nem most van az ideje. De mikor lenne itt az ideje, ha történetesen mégiscsak szeretnének valakik valamiféle üzenetet küldeni a szövetség, mint politikai alakulat felé? Mert bár engem ez az „akik a magyarság ellen vannak” típusú üzenet nem riaszt meg igazán, azért annyit érzékelek, hogy egy helyhatósági vagy egy parlamenti választás alkalmával sokkal súlyosabb lenne a büntetés, mint most, az európai parlamentin.

De ha most sem, és jövőre sem, akkor mikor? Hogyan lehet eljuttatni például az RMDSZ-hez az elégedetlenség választói üzenetét, ha a Facebook-oldalakról is eltűnnek a kommentek? És most csak azért lovagolok az RMDSZ-en, mert tőlük kaptam egyedül „Kedves barátom!” felütésű e-mailt, amelyben egy másik tagállam miniszterelnökének szavaival próbálnak engem az urnákhoz manipulálni, s ez kissé rosszul esett. Azt hittem, a valóban kedves barátaim nem adnának ki a kezükből olyan üzenetet, amelyet ők maguk sem fogadnának szívesen.

Térjünk vissza a „kampány, mint pályázat” témához.

Az európai uniós pályázatokban van egy úgynevezett horizontális elvek fejezet. Ide tartozik a fenntartható fejlődés, a környezetvédelem, az esélyegyenlőség, a diszkrimináció-ellenes intézkedések és a hasonló „lufik”. Minden pályázó utálja, de a pénzért muszáj ezekre is kitérni. Tehát ha valamelyik politikai alakulat Romániában, abban az országban, ahol még mindig 18 000 fogyatékossággal élő él intézménybe zárva, ahol a lakosság (köztük kiskorúak) közel felét veszélyezteti a mélyszegénység és a társadalmi kirekesztettség, ahol a férfiak és nők közötti esélyegyenlőségnek néha még a látszatát sem tartjuk fent (bár több pártnak is van nőszervezete), és ahol, a világ összes többi részéhez hasonlóan, klímakrízisben élünk – tehát ha ebben az országban egyetlen pártot sem érdekelnek a kampány pályázat szintjén ezek a témák, hanem mondjuk inkább az egyébként is jól kitömött Erasmus-program, az EP által egyébként is visszadobott agrártámogatás-csökkentés, vagy éppenséggel a gonosz nacionalista erőkkel való szűnni nem akaró harc és küzdelem, akkor még mindig van egy kis kötelező fejezet a pályázatban, ahol említés szintjén ezekről is meg lehet emlékezni.

Ha akad bárki, aki eddig eljutott az olvasásban, és most rosszallóan így hümmög: az emberek (a nép) mindezt nem értené meg, akkor az a válaszom: nagyon is megértené. Évek óta tanítok felnőtteket pályázatot írni, de még kamaszokkal is próbálkoztam. Ezt a meglepően logikus rendszert mindenki megérti, már ha valaki törődik azzal, hogy elmagyarázza nekik.

És ha az összes székely gazdának (de természetesen a támogatásoknak nem kizárólag a romániai magyarok a célcsoportja), az összes magyar vonatkozású műemlék őrzőjének (a támogatásoknak nem kizárólag a romániai magyarok a célcsoportja), az összes magyar vezetésű önkormányzatnak (a támogatásoknak nem kizárólag a romániai magyarok a célcsoportja), az összes magyar nemkormányzati szervezetnek, különösen a szociális és kulturális szektorban dolgozóknak (a támogatásoknak nem kizárólag a romániai magyarok a célcsoportja) és az összes magyar kis- és középvállalkozónak (nem, a támogatásoknak nem kizárólag a romániai magyarok a célcsoportja) végig kell mennie ezen a „számonkérhetősdi-büntetősdi” pályázati eljáráson, mégpedig azért, hogy e közösség, a mi közösségünk érdekében valamilyen konkrét tevékenységet valósítson meg – nos, akkor egy politikai szervezetnek, egy politikusnak miért ne kellene?

***

Arról már nincs is érkezésem írni, hogy a román választók számára az EP-választás gyakorlatilag előkészület az őszi elnökválasztásra, a magyar választók számára pedig valamiféle össznemzeti dzsemboriNem győztek meg arról, hogy akár az egyik, akár a másik felfogás bárki ügyét is szolgálná, hiszen az Európai Unió sem egyik, sem másik dologban nem illetékes, s az egész nem erről szól; arról nem is beszélve, hogy az RMDSZ-re leadott szavazatok nem biztos, hogy hűen fogják tükrözni a voksoláson részt vevő magyarok számát.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Veres-Nagy Tímea
Veres-Nagy Tímea

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória