Az oktatás gyurmaragasztója

A

Greta Thunberg szavait mormolom éjszaka is, néha még fel is ébredek rá. Rémálom. Rémálom? Viselkedjünk úgy, mintha krízis lenne, pánikhelyzet, mintha nem lenne időnk.

Nem tudom, hogy szó szerint igaz-e a klímahír, hogy még 11 éve van a Földnek. Nem tudom, mert nem értek hozzá. Amit tudok, az az, hogy mindegy, hogy igaz-e. Ami nem mindegy, az az, hogy miként viszonyulok a jelenlegi életemhez. Vajon rendben van, hogy pocsékolom az erőforrásaim?

Van nekem egy tréneri ládám. Amikor tréninget megyek tartani, mindig átkutatom, újraszortírozom benne a kacatokat. Mert nem tudok tréninget tartani akkor, ha nem jók az eszközeim. Nehéz úgy képzést tartani, hogy sokkal több dolog van a tréneri ládámban, mint amelyekre szükségem van. Rendet teszek hát előtte, hogy ne fojtson meg a sok kacat, tudjak koncentrálni magára a képzésre, és ne vesszek el az eszközök keresésében. Egy eszközt, még ha az papír vagy egyszerű műanyagpohár (igen, ez egy fontos képzési eszköz!) annyiszor használok, ahányszor tudok, minél többször, annál jobb. Amikor beszerzem az újakat, azt gondolom át, hogy mennyire tartós, mire tudom még használni. A hangsúly a még-en van.  Gyurmaragasztót veszek ragasztószalag helyett (Scotch Tape, innen jön a közismert szkoccs), például.

Rendben élni könnyebb. Rendet tenni nehéz, gondolkodni kell hozzá.

Gyerekoktatás témában jártam Budapesten. Régóta figyelem – a magyar fővárosban, de a világon máshol is – csíraként létrejövő, erős palántaként fejlődő, fenntartható oktatással foglalkozó kezdeményezéseket. Ami közös bennük, hogy tréneri ládaként működnek. Folyamatosan rendet tesznek a tantárgyak, a módszerek, a tananyag között, mindig rákérdeznek, hogy erre nekem tényleg szükségem van most? Mire tudom még használni? Ha valami újat szereznek be, mérlegelnek, és azt „veszik meg”, ami fenntartható, időtállóbb, tovább- és újrahasznosítható.

Magyarán készséget fejlesztenek. A készségek az én gyurmaragasztóim. Amíg a tárgyi tudás sokszor csak egy bizonyos környezetben működőképes, ahogy a ragasztószalag is, addig a készség elővehető új környezetben is, többször is –  ugyebár –, épp úgy, mint a gyurmaragasztó.

Greta Thunberg rámijesztett, mert megkérdezte tőlem, egy fél generációval öregebbtől, hogy miért kellene neki iskolába járnia, hiszen lehet, hogy mire felnő, már élhető Föld se lesz, akkor meg minek az iskola? Félelmetes, ha belegondolok, márpedig belegondolok. Az egy dolog, hogy a saját életösztönöm is megbizgetődik tőle, de az a még inkább frusztráló a kérdésben, hogy mi lesz a gyerekeimmel. Egy biztos: nem tudjuk, hogy mi lesz, de az is biztos, hogy nem tárgyi tudásra van szükségünk, szükségük a gyermekeinknek.   

Kell teremteni tehát egy olyan közeget, ahol kérdezel és kérdeznek, és ez nehéz, mert folyamatosan gondolkodnod kell, és ezen túl gondoskodnod kell a környezetedről is.

Egy olyan közeget kell teremteni, ami teret biztosít számodra, hogy a saját tréneri ládádat feltöltsd és rendet tégy benne. Aktívan, kritikusan, fenntarthatóan.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Aczél Dóra
Aczél Dóra

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Kategória