Úzvölgye: kinek az érdeke?

Ú

Az alábbi szöveg egy interjú befejező része, aktualitása miatt jelenik meg előre. Felvételére az úzvölgyi tömegjelenetek másnapján került sor. A hosszabb beszélgetés szubjektív elemzés az európai parlamenti választások utáni romániai helyzetről. Rendhagyó módon az interjú készítője kérte a névtelenséget.

Helyes azt mondani, hogy a marosvásárhelyi események óta ez a legfontosabb román–magyar etnikai konfliktus?

Minden bizonnyal, és úgy gondolom, nem csupán a felkorbácsolt indulatokat, hanem a diverzió célját és következményeit tekintve is. Nem könnyű egy ilyen incidenst szenvtelenül, „elemzői objektivitással” feldolgozni. Akkor, 1990 márciusában, mint emlékezetes, a  pogromkísérlettel indokolták a titkosszolgálatok újraalakításának szükségességét. Most ismét a titkosszolgálatok egyfajta rehabilitációjáról lehet szó, miután a kormány és az alkotmánybíróság a sajtóban megjelent leleplező anyagok segítségével eléggé megtépázta a tekintélyüket, pozíciójukat, korlátozni próbálta hatalmukat. Sőt, mintha a Román Hírszerző Szolgálat, a SRI berkeiben is elindult volna valamiféle reformfolyamat. Az európai választások, a népszavazás, majd Liviu Dragnea bebörtönzése után a protokollumok (a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás összefonódása) elleni fellépés, csakúgy, mint az igazságszolgáltatás reformja teljesen leült. Gyakorlatilag visszaállt a korábbi helyzet. Markó Béla megírta, mi lenne a kormányzat egyes tagjai részéről a minima moralia – képtelenek rá, és ennek csak egyik oka, hogy félnek a szavazatvesztéstől. Véleményem szerint a magisztrátusokat kivizsgáló ügyosztály napjai is meg vannak számlálva, a „liberálisok” be is terjesztettek egy törvénytervezetet a megszüntetésére.

Lehetett más célja is az indulatok felkorbácsolásának?

Észre kell vennünk, hogy minden szinten, a csőcseléktől az értelmiségi elitig, egyre gyarapodnak és egyre hevesebbek a fasisztoid megnyilvánulások. Nem csak nálunk, de nálunk is, változatos formákban. Egyetértve Czika Tihamér cikkének fő megállapításaival, nem kétséges számomra, hogy akik most a tüzet szították, román halottak kegyeletét is durván megsértve: pártpolitikai számításból is provokáltak. (Ezt friss román nyelvű források alapján állítom; jó tudni, hogy a sok gyalázkodás közepette ilyenek is vannak.) A qui prodest jó nyomravezető ebben az esetben is. Mindenesetre, miután az RMDSZ is átvette Klaus Iohannis refrénjét a belügyminiszter lemondását kérve, már nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy az ellenzék bizalmatlansági indítványa nem képes megbuktatni a kormányt. Ha valami beindul…

Az RMDSZ pont az úzvölgyi konfliktus miatt jelentette be, hogy megszakítja a kormány támogatását, majd azt, hogy pártolja az ellenzék bizalmatlansági indítványát. Az rendben van, hogy a kormány bukását sokan kívánják, de mit nyer vele (az úzvölgyi probléma megoldásában és egyáltalán) az RMDSZ, a romániai magyarság?

Azt a bejelentést valahogy az első pillanattól elsietettnek éreztem, mintha vezetőink csak az ürügyre vártak volna vele. Lehet, hogy tévedtem, attól való aggodalmamban, hogy a jelenlegi robbanásveszélyes helyzetben minden instabilitás árt a kisebbségeknek, az RMDSZ-nek, kontrollálhatatlan folyamatok indulhatnak el. Meg aztán a szövetségi elnök az utóbbi hónapokban (az európai parlamenti választások előtt) nem szűnt meg hangsúlyozni, hogy mennyire nacionalista, mennyire inkompetens és mennyire nem partiképes az ellenzék. Különben a parlamenti pártok, az ellenzékiek is, valójában nem kívánják a kormány bukását, az egész cirkusz, főleg a Nemzeti (úgymond) Liberális Párt hisztériája kényszercselekvés. De nem tudni, hogy hova vezet(ik)! Az RMDSZ-nek aligha használ, ha a mostani ellenzéki pártok harsány nacionalizmusához hozzáadódik a PSD szavazóinak korábban is alig kordában tartott nacionalizmusa. Nem véletlen, akár bosszúnak tekinthető az „árulásért”, hogy az új közigazgatási törvénykönyv tervezetéből egycsapásra kikerültek  a kisebbségek anyanyelvhasználatát bővítő rendelkezések, amelyeket korábban az RMDSZ javaslataként a kormányoldal simán elfogadott. A Năstese-éra után ez lett vona az egyik legfontosabb kisebbségi vívmányunk, megint n-a fost să fie

Az úzvölgyi temetőfoglalás egyedülálló esemény, vagy pedig egy folyamat részének tekinthető? 

Ezt a kérdést (szinte szó szerint ebben a megfogalmazásban) feltették Székely Istvánnak, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnökének is. Válasza teljesebb és jobb, mint amire én képes lennék, árnyalja és konkrét példákkal is alátámasztja a mondandómat. Mindenesetre – ha már a diverziót említettük – csodálkozom, hogy a felelőtlen magyar fiatalokat, akik a román kereszteket fekete zsákokkal letakarták, tulajdonképpen ezzel korbácsolva fel a többségi indulatokat, vezetőink nem ítélték el erélyesebben, beérték az „elhatárolódással”. (Emlékszünk a Hatvannégy vármegyés hőbörgők esetére is…) A pirománoktól nem elhatárolódni kell! Ne csodálkozzanak hát, hogy szándékosan, rosszindulattal vagy csak tájékozatlanságukban egyes románok összemossák ezekkel az „önbíráskodókkal” az RMDSZ-t, a magyarokat általában. Ilyen értelemben fontos a tisztességes tájékoztatás szerepe – minden irányból minden irányban.

Mit tudna tenni a kormány általában?

A kormány fél, szó szerint azt sem tudja, hol a feje. Tekintélye nulla, pártjait belülről is bomlasztják, tagjait bármikor beidézhetik hajdani vétségekért. A szóbanforgó esetben azonban jóval többről van szó, mint adminisztrációról, vagy hogy a követeléseinket nem teljesítik. Az ország vezetőinek nem lenne szabad tétlenül nézniük, amint a többség önbecsülésünkbe, nemzeti méltóságunkba gázol. Tudniuk kellene, hogy – Madáchot idézve – „önszégyenét meg nem bocsátja a nép”. Meglepő lehet, de lelkiismeretes románok, civilek szolidaritása, fellépése mentheti meg a helyzetet. Talán pont egy ilyen nyilvánvaló jogtiprás, méltánytalanság, mint az úzvölgyi, vált ki katartikus szolidaritást. Hiszen az enyhülésre, az etnikai megbékélésre mindkét oldalon van lelki igény.

Tud segíteni a Fidesz, illetve a szövetségi elnök által megszólított nemzetközi közösség ebből a szempontból?

A Fidesz kevésbé, európai politikája érzékelhető tekintélyvesztéshez vezetett. Azt sem hiszem, hogy Ukrajnától Szlovákiáig és Romániától  Szerbiáig rajongva fogadnák a Kárpát-medencei magyarok összefogásának, „közjogi egyesítésének” mégoly nemes nemzetstratégiai ötletét. Dragnea kiesése után (emlékszünk a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében nyújtott segítségére?) láthatóan teljes a román politika átállása a magyar kormány, az illiberális akármi ellen. Ezzel az új szembenállással és politikai következményeivel feltétlenül számolni kell. (Kíváncsi vagyok az idei tusványosi táborra…) A nemzetközi közösség annál inkább segíthet. Biztos vagyok benne, hogy a háttérben magas szinten folynak tárgyalások, számonkérések. Végül azonban mindez ugyanabban az irányban hat: muníció Klaus Iohannis és az őt támogató erők és erőszervezetek kezében a kormány ellen. Hogy az RMDSZ állásfoglalásának, szavazatának melyek a következményei, nem az én dolgom felmérni.


További cikkeink a témáról a Plakátmagányon

A halottaknak mindegy. Nekünk nem

Halottak háborúja

Csak magunkra számíthatunk

Jelek és kérdőjelek az úzvölgyi konfliktus körül

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Ágoston Hugó
Ágoston Hugó

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória