Beteg lettem. Segítség, segíteni akarnak!

B

Ha eljön az a pont, amikor a betegséged tényét nyilvánosságra hozod (az ok lehet egyszerűen a megosztás vágya vagy a nagyon pragmatikus segítségkérés), számíts arra, hogy lesznek majd, akik akarnak segíteni. Nagyon. És ez nagy áldás, igenis tedd össze a kezed, hogy mások jószándék által vezérelve jobbá akarják tenni a helyzeted.

Nagyon sokszor mellékes, hogy mi a segítségnyújtás belső motivációja – szerintem amit neked, betegnek tudnod és értened kell, hogy te magad vagy a prioritás. Ez nem másért, a saját előrehaladásod vagy épp gyógyulásod miatt fontos. Tartanod kell a fókuszt, a fókusz pedig az, hogy meggyógyulj, megkapd azt a kezelést, ami szerinted a jó, eljuss oda, ahová szerinted el kell jutnod. Az is lehet cél, hogy hagyod sodortatni magad az árral, mert bizony itt is igaz a mondás, hogy úgyis kialakulnak majd a dolgok – ha viszont nem mindegy, hogyan történnek, akkor ezért neked is tenned kell, nem is keveset.

Lesznek, sokan lesznek, akik segíteni fognak. Ebben az írásban a saját esetem vettem alapul. Elért célként a kórházi kezelésem végkimenetelét határoztam meg, ennek fényében sorakoztattam fel és soroltam kategóriákba mindazokat, akik segítséget nyújtottak, elsősorban abból az szempontból, ez hogyan sikerült.

Gyakorlati tanácsokat is adok, de természetesen teljesen figyelmen kívül is hagyhatod, mert mindazt, ami nem visz előre a gyógyulásban, kerüld el. (Ez utóbbi az egyetlen tanács, amit szerintem kötelező megfogadni.)

Valódi segítők

Azért velük kezdem a sort, mert ők azok, akik gyorsan rájönnek, hogy mi a dürgés, és anélkül, hogy rengeteg fölösleges kérdést tennének fel, nagyon célzottan, mellébeszélés nélkül segítenek. Ha kell, anyagiakban, ha kell, kapcsolatokkal, ha kell, bébiszitteléssel, vagy titokban kitakarítják a házad, míg nem vagy otthon. Velük kapcsolatban az az érdekes, hogy azt hinnénk, erre csak a nagyon közeli családtagok és barátok képesek, de ez közel sincs így. Javarészt valóban a család szokott így beavatkozni, de csak azért, mert már ismeri a sztoridat, tudja, hogy épp mire van szükséged. A nagyon kellemes meglepetés az, mikor olyan embertől kapsz célzott segítséget, akiről azt hitted, nem is ismer téged.

Határhelyzetben könnyebb megtalálni a hasonló gondolkodású lényeket, fogadd el hát a közeledésüket és a felajánlott segítséget.

A jó szamaritánus (ismeretlen mester, 1537) Forrás: Rijksmuseum
A jó szamaritánus (ismeretlen mester, 1537) Forrás: Rijksmuseum
Hogyan „küzdj” meg velük?

Ilyen esetekben neked kell leküzdened magadban a kontrollmániát, illetve azt, hogy azt érzed, hogy hálásnak kell lenned. Sehogy se küzdj meg velük. Fogadd el, amit adnak, hiszen a segítségük egyrészt szükséges, másrészt nem várnak cserébe hálaszertartást, vagy ha igen, akkor azt megmondják az elején. Az ő esetükben nincs zsákbamacska. Használd ki az általuk felajánlott lehetőségeket.

Empatikusok

Ők sajnálni fognak. Az ő szájukból szokott elhangzani, hogy „te szegény”, „jaj!”, „nem tudom, mit csinálnék a helyedben”, és ehhez hasonlók. A lényeges üzenet: nagyon sajnálatra méltó a helyzeted. Empatikusoknak neveztem őket, de igazából nem az empátia a jellemző tulajdonságuk. Ők azok, akik tükörként használják az állapodot. Igazából nagyon félnek attól, hogy egyszer majd ők kerülnek a te helyedre. A segítségüket tehát inkább a félelem táplálja, mint az igazi melletted levés.

E kategóriába sorolom azokat is, akik burkoltabban fogalmazzák meg sajnálatukat, és a segítségkérésre oly módon válaszolnak, hogy próbálják azt éreztetni, nem vagy kiszolgáltatott helyzetben – általában sikertelenül. „Megkésett esküvői ajándék”, „az életed negatív szereplőjétől”, „én is épp kórházba készülök, beteg a gyerekem és én is, félnormára csökkentették a munkámat és fizetésemet, de szeretettel adom…” – ezek olyan, konkrétan elhangzott mondatok, amelyekkel én találkoztam. Persze, zsigerből visszaküldtem volna a pénzt, ami ilyen forrásból jött, de aztán rájöttem, ők is egy kategória részei, és velük is meg lehet küzdeni.

Hogyan?

A legjobb, ha a beszólásaikat el tudod ütni egy viccel. Ha nem, mert nem olyan a viszonyotok, akkor törekedj az egyszavas feleletekre: a „köszönöm” épp megteszi. Ne bonyolódj különösebb vitákba arról, hogy miért nem vagy sajnálatra méltó, úgysem biztos, hogy átmegy az üzenet. Ha megkapod tőle azt, amire amúgy szükséged van (pénz, szolgáltatás,…) akkor bátran tedd fel a „fülvédőd” vagy a „szemellenződ”, és ne halld, ne lásd, amit nem akarsz (vagy a helyzeteden nem segít).

A burkoltabban fogalmazó segítőkkel ugyanígy járok el: kizárom a nem rám tartozó infót, és azt, amire szükségem van, elveszem.

„Olvasták valahol”

Mármint azt olvasták, hogy valahol van egy hely meg szakorvos, de inkább javasasszony, aki az ilyen állapotokat, amilyen a tiéd, egy konzultáció alatt orvosolja. Tőlük szokott jönni az a javaslat, hogy mindenképp diétázz, vagy szedj egy bizonyos természetes gyógyszert, igyál teát, és semmiképp ne hallgass a hagyományos orvoslás tanácsaira.

Én az ilyesmit abban a helyzetben szoktam kifejezetten élvezni, mikor a bajom ortopédiai jellegű, s a műtéti beavatkozás épp azért szükséges, hogy helyrepakoljanak egy csontot (esetemben protézist). Úgy képzeld el, hogy ha bokaficamod van, az ilyen típusú segítő azt hangoztatja teljes hittel és meggyőződéssel, hogy a kamillatea ivása fogja a csontokat helyrepászítani.

Eggyel komolyabb kategóriába tartoznak azok, akik nem „olvasták valahol”, hanem a „családon belül történt az eset”.

Mentálhigiénés céllal az utcában lévő turkálóba szoktam járni, ahol látásból már ismer az elárusító. A múltkor felkötött kézzel mentem be, nem nyújtottam valami biztató látványt. A nő mindenképp társalogni akart velem a betegségemről, én pedig nem voltam ugyan csevegős hangulatban, de megbántani sem akartam őt, így a kérdéseire rövid, lezáró válaszokat igyekeztem adni – kvázi sikertelenül. Nem mondtam el, mi bajom, de ő mégis tudott megoldást kínálni: a sógorának csontritkulásra Amerikából rendeltek egy őssejtalapú készítményt, na, nekem is azt ajánlja. Igazi csodaszer, higgyem el. Gyorsan rövidre zártam azzal, hogy késésben vagyok, visszaakasztottam a kinézett ruhát az állványra, köszöntem, és uzsgyi, el onnan!

Hogyan kezeljük őket?

Először is igyekszem szemberöhögés nélkül kibírni a mondandójukat. Ez nem mindig könnyű.

Általában az Empatikusokhoz hasonlóan érdemes eljárni, hozzátéve, hogy az „olvasták valahol” csoportba sorolhatók csak tanácsokat adnak, segítséget nagyon ritkán, ezért az aktuális hangulatod döntse el, hogy meghallgatod a mondandójukat, leszűröd belőle azt, amit a valóságnak vagy megfontolásra érdemesnek tartasz, vagy meg sem hallgatod és sebesen továbbállsz. Ők általában a nagyon laza, nagyon távoli kapcsolatok, tehát semmi nem sérül igazán, ha faképnél hagyod őket, sőt, sokkal inkább magad kíméled meg a fölösleges időtöltéstől (ti. hogy egyáltalán meghallgatod őket).

eMeLeM

Más néven a vadászok. Ők azok, akik olvastak-hallottak róla, valahogyan találkoztak az esetemmel, és szentül tudják, hogy pontosan az a naturista gyógyszer fog segíteni rajtam, aminek történetesen ők a multilevel forgalmazói. Szerencsémre épp most hallottak rólam, így most még kedvezményes áron tudják nekem kiajánlani a termékcsomagot, ami nagyon jót fog tenni az egészségemnek, bármi is legyen a betegségem.

Ők szerencsére írásban, a közösségi média révén jutnak el hozzánk. Különös ismertetőjelük, hogy egy mondatban, mindenféle helyesírási szabályt mellőzve nyújtanak „igazi segítség”-et.

Hogyan kezeljük őket?

Én laza egyszerűséggel ignorálom az ilyesmit. Ha viszont valamit ingyen felajánlanak, megköszönöm, elfogadom. Ha nem egyéb, jön a karácsony, majd továbbadom annak, aki hisz az ilyesmiben.



Utálom a sematizálást, és bármennyire is ellentétbe keveredtem most önmagammal, ezt a vallomást muszáj volt megtennem. Annak is tudatában vagyok, hogy a sémák nagyon sokat segítettek nekem, egyrészt megérteni, hogy mi mozgatja a segítséget kínálókat, másrészt pedig mivel viszonylag hamar fel tudtam állítani ezeket a kategóriákat, elmaradt a lelkiismeret-furdalás az elfogadott segítség miatt. Ez számomra egy megküzdési stratégia.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Aczél Dóra
Aczél Dóra

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Kategória