Sokan panaszkodnak arról, hogy manapság végletesen leegyszerűsödött a politika. Populista beszédmód – legyintenek fölényesen vagy lemondóan –, minden sarkított, csak igenek meg nemek léteznek, az is, a másrészt vagy a másfelől már a múlté. Aztán meglepve látom, amikor ugyanezek a kedves ismerősök Románia egyik legpopulistább politikai vállalkozása, az USR-PLUS közös listájának támogatására buzdítanak.
Ha jól értem, érvelésük két pilléren nyugszik: egyfelől az RMDSZ és a PSD együttműködését kifogásolják, másrészt az USR-PLUS magyarok felé való nyitottságát hangsúlyozzák.
Ami az első érvet illeti: aki ismer, tudja, hogy nem vagyok PSD-rajongó. Én is úgy gondolom, hogy moralizáló-esztétizáló kiindulópontból nézve valóban nem szép dolog a PSD-vel együttműködni. A kérdés csak az, hogy ez az egyetlen érvényes nézőpont, vagy van másik is. A kisebbségi politizálásban azt tanultuk meg, hogy céljainkat csak pragmatikus eszközökkel tudjuk elérni – ez a transzilvanizmus hagyománya. Álldogálhatnánk a partvonalon magabiztos fensőbbrendűséggel, csak nem sokra mennénk vele.
Félreértés ne essék:
azt nem gondolom, hogy mindent jól csinálunk, sőt. A koalícióval történő együttműködés során is hoztunk vitatható döntéseket. Olyan is megesett, hogy két rossz közül a kisebbiket választottuk. De azt, hogy elfogadtuk ezt a politikai ajánlatot és fenntartottuk az együttműködést, önmagában nem tartom hibának.
De nézzük inkább a másik érvet, mert napestig vitatkozhatunk azon, hogy mi a pragmatizmus még vállalható mértéke, és nem biztos, hogy egyetértésre jutnánk. Ám mielőtt az USR-PLUS és az erdélyi magyarok kérdését vizsgálnám, hadd tegyek egy kitérőt.
Azt állítom, hogy a fentebb említett moralizáló-esztétikai kiindulópont alapján ez a szövetség nem jöhetett volna létre. Ha az USR-nek tényleg olyan fontos volna a politika morális dimenziója, mint ahogyan azt magáról állítja, nem léphetett volna szövetségre egy olyan alakulattal, amelynek ennyi sötét folt van a múltjában. Még csak nem is feltétlenül Cioloș és a Securitate tisztázatlan kötődéseiről beszélek, ideértve az alapító tisztségviselők szekus kötődéseit. Az már jobban zavar, hogy Cioloș ifjúkorában Gheorghe Funar ifjúsági szervezetét vezette, de még ezen is túl tudnék lépni, mert láttunk már politikusi kutyából szalonnát.
Ami viszont zavar,
az évtizedes hallgatás és a suta magyarázkodás, a dolgok elkenése. Dacian Cioloș e múltat egy percig sem tartotta említésre méltónak, míg mindez ki nem derült. Lehet valaki ifjan véresszájú nacionalista, de ha eljön a pillanat, amikor már nem tartja magát annak, akkor ki kell mondani és le kell zárni ezt a korszakot – ha csak nem taktikai helyezkedés az egész, annak felismerése, hogy ma már nem trendi funaristának lenni.
A politika morális piedesztáljáról nézve – ahova az USR helyezi magát – ez bizonyosan nem helyes, nem megengedhető magatartás. De ha mégis az, akkor maga a moralitás válik kérdőjelessé.
A másik érv tehát az,
hogy az USR-PLUS szövetség, elsőként a román pártok közül, hozzánk, magyarokhoz is beszél. Nos, ez részben igaz. Beszél hozzánk – de semmi többet nem tesz. Azaz éppen úgy viselkedik, mint a sokat kárhoztatott régi pártok: csak a választók szavazatát akarja, őket képviselni már kevésbé.
Nos, az USR-PLUS sem képvisel bennünket. Az USR-PLUS most a magyarok szavazatát kéri, de a parlamentben sokszor a magyarok ellen szavaztak, például az anyanyelvhasználati küszöb csökkentése esetében. Választási programjukban egyetlen szó sem esik a nemzeti kisebbségekről, jelöltjeik között nincs egyetlen magyar sem. Dacian Cioloș megakadályozta a csíksomlyói búcsú UNESCO-listára kerülését, és többször azt mondta: az autonómiáról fölösleges beszélni. Sok szempontból Cioloș veszélyesebb közösségünkre nézve, mint Traian Băsescu és Rareș Bogdan, hiszen míg az utóbbiak felvállaltan nacionalisták, az előbbi magyarellenességét menő retorikával álcázza. Ugyanúgy rejtegeti, mint múltjának homályos foltjait.
Még az új politikai alakulatok iránt nálam sokkal jobban lelkesedő Eckstein-Kovács Péter barátom is keserűen jegyezte meg a Facebookon:
„Főtér. USR/PLUS választási gyűlés. Sok magyar a hallgatóságban. Beszél Barna, beszél Cioloș, mindketten erdélyiek. Egy szó se magyaroknak, magyarokról. Kolozsváron, a Főtéren. Tán legközelebb.”
Vasárnapig nincs legközelebb. A helyzet nem fog változni: a román politikai pártok belpolitikai üggyé alakították át az európai parlamenti választást. A magyar közösség képviselete szempontjából azonban ez nem pártügy, hanem magyar ügy.
Én tehát azt mondom, ha valakinek fontos az, hogy az erdélyi magyaroknak képviselete legyen Brüsszelben, véletlenül sem szavaz az USR-PLUS listára, hanem azokat támogatja, akik képviselik őt, vagyis az RMDSZ jelöltjeit. Mert aki ma az RDMSZ-t akarja büntetni, akarva-akaratlanul az erdélyi magyarok érdekeit sérti.
