Hány erdélyinek kell még szenvednie?

H

2008 szeptembere. Talán mindössze két hete voltam a közelgő parlamenti választásokra a Kolozs megyei RMDSZ egyik képviselőjelöltje, amikor szóltak a szervezettől, hogy „püspöklátogatásba” megyünk. Állítólag az a szokás, hogy a választások előtt a Kolozs megyei jelöltek leülnek egy beszélgetésre a hat erdélyi magyar egyház püspökeivel/espereseivel, hogy támogatásukat kérjék. Mondtam László Attila akkori megyei elnöknek, hogy én ezt inkább kihagynám. Komoly elvi problémáim voltak azzal, hogy egyházakkal kavarjunk, kampányban, vagy bármikor máskor. Azt mondta, nem lehet, minden jelöltnek jönnie kell, csak üljek ott s ne szólaljak meg.

Végül beadtam a derekam, ha ez ennyire fontos a szervezetnek, ám legyen, vállalom. Én ugyanis küldetésben voltam. Bár ez mindennel ellenkezett, amiben hittem és ma is hiszek, kijelölt célom volt, tisztában voltam vele, hogy teljesítéséért a kampány folyamán kompromisszumokat is kell kötnöm. A Kolozs megyei mezőségi egyéni választói kerületben voltam jelölt (akkor még voltak kerületek), ahol a magyarság a lakosság 14%-a volt csupán. Bejutási esélyeim inkább virtuálisak voltak, így a jelöltségem egyetlen célja az volt, hogy minél több szavazatot gyűjtsek, hogy a megyei s az országos kosárból sikerüljön megkapni az igencsak fontos második magyar képviselői mandátumot a megyében (ez végül sikerült).

Ha jól emlékszem, a Protestáns Teológiai Intézet tanácstermében találkoztunk a püspökökkel. Miután a megyei elnök bemutatta a jelölteket és elmondott pár kihagyhatatlan közhelyet, a szót a püspök urak vették át. Mindenekelőtt és több ízben Pap Géza, az akkori erdélyi református püspök szólalt fel. Ő két jelöltbe kötött bele. Arra számítottunk mindannyian, hogy lesz bajuk az én korábban egyházi/vallási témájú cikkeimmel, különösen azzal, amelyben a kisebbségi magyar oktatás elegyházasodásának a veszélyeire hívtam fel a figyelmet. Az előre leegyeztetett forgatókönyvet betartva, én hallgattam, a megyei elnök válaszolt erre.

Eckstein csak ne támogassa a homokosokat!

Az azonban mindenkit meglepett, hogy mi volt a baja egy másik jelölttel. Eckstein-Kovács Péter szenátor(jelölt) kollégámat vette elő azért, mert volt képe beadni egy törvénymódosítás-tervezetet a szenátusban, amellyel a homoszexuális pároknak is elérhető regisztrált élettársi kapcsolatot szerette volna törvényileg megteremteni. Péter volt ezekben az években az egyetlen (és történelmileg is az első) romániai politikus, aki ezt a kérdését felvállalta a parlamentben s tematizálta a médiában. Szívesen segítettem neki a háttérből, gyűjtöttem az anyagokat. Péter diplomatikusan ugyan, de elutasította a kritikát. A regisztrált élettársi kapcsolat nagyon fontos dolog, hisz kváziházaságként ugyanazokat a jogokat biztosítja a partnereknek, mint a házasság a házastársaknak a kórházi látogatástól az örökösödési jogon át a bankkölcsönök közös felvételéig. A tervezetet később elutasította a parlament, ugyanúgy, ahogy a hasonló témában benyújtott két későbbit is (a PDL-s Viorel Arionét 2011-ben, illetve a zöldpárti Remus Cerneaét 2013-ban).

Nem tudom, hogy hány hasonló gyűlés zajlik le kampányok előtt az RMDSZ központi vezetősége és az egyházak vezetői között. Nem tudom, hogy egyes megyékben hányszor történik ilyen. Bizonyára sokszor. Az ugyanakkor számomra egyértelmű, hogy a homofób erdélyi magyar egyházak (kivétel: az unitárius egyház) iránti szervilizmus az egyik fő oka az RMDSZ önnön homofóbiájának.

Mert az RMDSZ-nek, mint szervezetnek igenis homofóbiája van, ez tisztán kimondott állításokkal és szavazatokkal igazolható. Eckstein-Kovács fehér holló (volt) a szövetségben egészen a legutóbbi egy-két évig.

Emlékezzünk csak Kereskényi Gáborra, volt képviselőre, jelenleg Szatmárnémeti polgármesterére, aki 2016 októberében az egyik fő szónoka volt egy melegellenes tüntetésnek, amelyet a mostani homofób népszavazást kezdeményező, a hírhedt Szövetség a Családért (Coaliția pentru Familie – CpF) ortodox fundamentalista egyesület szervezett. A tüntetésen megjelent a későbbi Turos Lóránd szenátor és Magyar Lóránd képviselő is, egy színpadon a város összes magyar és román felekezetének a képviselőivel. Kiket össze nem hoz a közös utálat! Kereskényi beszédében el is dicsekedte, hogy 2014-ben a Crin Antonescu-féle bizottság által előkészített alkotmánymódosító tervezetben képviselőként ő már akkor be akarta vezetni, hogy a házasság intézményét kimondottan egy nő és egy férfi kapcsolatára korlátozzák (módosítástervezete nem került be végül a végső szövegbe, s az egész alkotmánymódosítás amúgy is elbukott az Alkotmánybíróságon, majd az USL szétesésén). Ugyanabban a hónapban a Remus Cernea-féle regisztrált élettársi kapcsolatról szóló törvénytervezet tárgyalása kapcsán Tánczos Barna hargitai szenátor is kijelentette, hogy nem ért egyet a melegek nemcsak a házassági, de még a regisztrált élettársi kapcsolatával sem. Hogy miért? Mert nem tartja helyesnek. Sőt, az sem zavarja őt, hogy Románián kívül már csak öt olyan EU-tagállam akad, amely nem biztosítja a homoszexuálisoknak a házasságot vagy regisztrált partneri kapcsolat jogát, vagyis semmilyen jogot e területen.

Ezek a nyilatkozatok persze csak a felszínt jelentették. A legtöbb RMDSZ-es honatya hallgatott a témában, de sejteni lehetett, hogy legtöbbjük merre áll a kérdésben. A CpF által kezdeményezett jogfosztó és korlátozó alkotmánymódosítás színvallásra kényszerítette a képviselőházi és a szenátusi RMDSZ-frakció tagjait. 2017 májusában a tervezetet 12 RMDSZ-es képviselő támogatta a képviselőházban és csak 2 ellenezte (említsük meg, mert kijár a tisztelet Csoma Botondnak és Faragó Péternek), ketten tartózkodtak és további hárman hiányoztak. Kelemen Hunor elnök – bár jelen volt – nem szavazott.

A 2018 szeptemberi szenátusi szavazáson is megosztott volt a frakció, de itt már ellene senki sem szavazott: mellette 5 szenátor voksolt, hárman tartózkodtak, egy fő hiányzott. Ha a hiányzókat nem számítjuk, mert nem tudhatjuk, hogyan szavaztak volna (bár az sem kizárt, hogy egyesek tudatosan hiányoztak, épp azért, hogy ne kelljen színt vallaniuk), és összeadjuk a két frakciót, akkor a következő eredményt kapjuk: 17 RMDSZ-es honatya támogatja a CpF kezdeményezését (70%), 2 ellene volt (8%) és 5 tartózkodott (22%). Feltehetően a tartózkodók és a szavazáson részt nem vevők között is volt több olyan képviselő/szenátor, aki ellenezte a homofób alkotmánymódosítást, de nem akart vagy nem mert a véleménye mellett nyilvánosan kiállni. A tartózkodás vagy hiányzás egyfajta menekülés is lehetett néhányuknak a nyomás (és a felelősség) elől.

E szavazások ugyanakkor fordulópontot jelentettek  az RMDSZ-en belül a kérdésben. Ugyanis

már nemcsak Eckstein-Kovács Péter volt az RMDSZ LGBT-friendly arca,

hanem megjelentek mások is.

Csoma Botond Kolozs megyei képviselő már a szavazás után kijelentette, hogy „ha komolyan vesszük az állam és az egyház szétválasztását, akkor nem lehet vallási szempontból megközelíteni ezt a kérdéskört”. A szövetség konzervatívabb vonalából Horváth Anna ügyvezető alelnök, volt kolozsvári alpolgármester, jelenlegi városi tanácsos írt Facebook-bejegyzést a kezdeményezés ellen a parlamenti szavazás után. S bár kijelenti, hogy nem támogatja a melegek házassági jogát, a kezdeményezést társadalmilag végtelenül káros és veszélyes kezdeményezésnek tartja, „mert egy közvélemény-kutatások által is egyértelműen behatárolható közvélekedést bocsátva »közvitára« egy olyan kérdést tematizál, amely a referendumot megelőző többhetes »kampány« időszakában szélsőséges nyelvezetben és tartalommal megfogalmazott véleményeknek ad majd teret. Ennek káros hatása a tizenéves generációra, gyerekeinkre, ebben a pillanatban felmérhetetlen.”

A legkeményebbet Porcsalmi Bálint, az RMDSZ 2017 januárja óta ügyvezető elnöke mondta a témában, kijelentve, hogy nem vesz részt a népszavazáson, hisz „a család meghatározásához kapcsolódó alkotmánymódosítás jogi értelemben fölösleges és értelmetlen, társadalmi szempontból kirekesztő, politikai szempontból pedig káros”. Majd nyilatkozatát azzal zárta, hogy reméli, a szövetség nem fogja támogatni a referendumot. Szép, helyes, jogos. Kezdetnek jó, s főleg azért fontos, mert elvileg az RMDSZ második legerősebb emberétől hangzott el.

És az elnök?

Adódik a kérdés ugye, hogy mit gondol és mit mondott Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a kezdeményezésről, hisz mégiscsak az ő a elnök, nem mindegy, hol áll. Nos, hogy mit gondol, azt csak sejthetjük. Én évek óta úgy érzem, hogy Hunor nem azt mondja, amit gondol. Illetve ki tudja már, mit gondol, egyre nehezebb ráismerni. Megértem azt is, hogy nincs könnyű dolga: egyensúlyozni a magyar „Bible Belt”-et fenntartani akaró székely politikusok és kolozsvári liberális értelmiségi barátai között, az RMDSZ-t finanszírozó Fidesz szélsőjobboldali uszításai és saját jóérzése között, a saját bőrüket menteni akaró, de ezt-azt még odaszottyantó PSD primitív politikusai és az egész játszmát megkérdőjelező erdélyi magyar szavazói között. De pártelnökként akkor is tisztán kell beszélni. Igen, nehezebb és bonyultabb évek ezek, mint a kétezresek: a román politika színvonala tovább romlott, a választói transzparencia-igény sokkal nagyobb, a pofátlan újságírók lenyomoznak minden bizottsági szavazatot és pályázati számlát, az influencereknek fészbukon mindenről véleménye van. Na, de éppen ezért kell jobbnak lenni, mint valaha.

Nos, Kelemen Hunor mindkét szavazás után meglehetősen sajátságos, olyan igazi „hunoros”, se meleg, se hideg, „tulajdonképpen nem akarom, de ha muszáj akarnom, elfogadom” nyilatkozatot adott. Mindkétszer kifejtette, hogy a legnagyobb baja a kezdeményezéssel az, hogy restriktíven fogalmazza meg a család fogalmát, hisz ugye az is család, ahol egy szülő van, az is, ahol a szülők nem házasodtak össze (egyetértünk nyilván, sőt ennél több típusú képlet is család szerintem). Ugyanakkor a mostani szenátusi szavazás után – a házassági korlátozás esetében legalábbis – már láthatóan beadta a derekát a párton belüli többséginek tűnő nyomásnak s az erdélyi magyar homofób egyházaknak, és kijelentette, hogy „hajlik arra, hogy elfogadja, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre.” Döntse el mindenki magának, hogy ez így – csomagban – támogatás vagy sem. Nem hasznosabb ez a nyilatkozata, mint a hasonló hideg-meleg szöveg a CEU vagy a magyarországi migránsnépszavazás-ügyben. Én már nem tudom, hogy hol áll Kelemen Hunor.

Ennek ellenére Porcsalmival együtt én is

remélem, hogy az RMDSZ nem fogja támogatni a referendumot.

Hadd mondjam el hét pontban, hogy a párt történetét nézve miért lenne ez katasztrófa és történelmi szégyen.

  1. Mert szembemenne a szervezet a saját programjával. Az RMDSZ a saját programjában „elítél mindennemű más, így különösen a nem (…) vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést”. Ismerem jól a szöveget, a szexuális irányultságra való kiegészítést, ha jól emlékszem, még én javasoltam valamelyik kongresszus előtti SZKT-ra készülve. Lehet persze vitatni, hogy egy ilyen népszavazás támogatása a szexuális irányultság alapú diszkrimináció támogatása-e vagy sem, de szerintem egyértelműen az.
  2. Szembemenne a joggal, a jogi ésszerűséggel. Egyfelől a 2011-ben érvénybe lépett új román polgári törvénykönyv explicite kimondja, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre, tehát ez a tiltás már létező jog. Az alkotmányi szintre való emelés tehát nem hozna semmi újat, azontúl, hogy megpróbálja bebetonozni a már létező diszkriminációt a következő generációk számára is. Magyarul: ha pár éven belül nekünk is megjönne az eszünk megadni ezt a jogot, már megint alkotmányt kellene módosítanunk, ami ugye plusz macera, akadály. Továbbá,az Európai Unió Bírósága a C-673/16. sz. Relu Adrian Coman és társai kontra Inspectoratul General pentru Imigrări és társaiügyben hozott, 2018 júniusi ítéletében lényegében rákényszeríti Romániát, hogy elismerje azon házastársi jogokat, amelyek egy másik tagállamban kötött melegházasságban születtek.
    Igaz, a döntés kimondottan a házastárs letelepedési jogára vonatkozik, de valószínűleg más, külföldi melegházasságból származó jogok érvényesítésére is igencsak jó esély van ezek után. Ami a család fogalmát illeti, alkotmányos eszközzel korlátozni teljesen értelmetlen. Nem az alkotmány dönti el, hogy kik érzi magukat családnak vagy sem, konkrét jogok úgyis csak a házasságból származnak. Harmadsorban kisebbségi jogokat nem bocsátunk népszavazásra. Ez íratlan szabály. Értelmetlen butaság lenne, gátolná a társadalom haladását, ha minden kormány ezt tenné. Năstaseék 2001-ben népszavazás alá bocsátották a közigazgatásban bevezetendő kisebbségi nyelvi jogi csomagot? Na, vajon megszavazta volna a román nép az erdélyi magyarok nyelvi jogait (amennyiben egy adott településen az arány eléri a 20%-ot), ha ezt meglépték volna? A progresszív jogokat előbb bevezetjük, és majd az emberek hozzászoknak. Romániának erről szól a 160 éves jogi története. Facem forma, fondul vine după.
  3. Mert megtagadjuk azok szellemi örökségét, akik nélkül a magyar és az erdélyi kultúra sokkal szegényebb lenne. Hol lenne a magyar filmvilág Karády Katalin és Gobbi Hilda nélkül? Hol lenne a kortás magyar színház Kulka János és Alföldi Róbert nélkül? Mennyivel szegényebb lenne a magyar irodalom Pilinszky és Faludy nélkül? Nyilván sokkal, de sokkal több magyar személyiségről van itt szó, hisz sokan nem merték/nem merhették felvállalni másságukat. Az erdélyi magyar kultúra, színház, irodalom, sajtó, néprajz, tudományos élet sem létezhetne az ismert minőségében mindazok nélkül, akik melegként, leszbikusként, biszexuálisként hozzáadtak, hozzáadnak ma is. Nem az én dolgom neveket felfedni, sokukat sokan ismerünk. A coming out mindenkinek a magánügye. Mindenesetre remélem, hogy ha eddig nem, most ebben a sorsdöntő pillanatban lesznek olyan bátrak legalább egy páran, hogy kiálljanak magukért és társaikért. A homoszexualitás akkor válik elfogadottá, amikor ismerős arcokhoz tudod kötni: a volt osztálytárshoz, a gyerekkori baráthoz, a jófej munkahelyi kollégához, a rokonodhoz, akit nem tudsz utálni, és természetesen művészhez, tudóshoz, íróhoz, akit tisztelsz.
  4. Szembemenne a Zeitgeisttal. Jelenleg az EU 28 tagállama közül 14-ben házasodhatnak a melegek, 7-ben regisztrált élettársi kapcsolatot köthetnek (2 tagállam elismeri a más tagállamokban kötött házasságokat is.). Ezek közül sok tagállam az elmúlt években nyitott: Horvátország (élettársi kapcsolat, 2014), Egyesült Királyság (melegházasság, 2014), Görögország (élettársi kapcsolat, 2015), Írország (melegházasság, 2015 – népszavazással eldöntve!), Luxemburg (melegházasság, 2015), Észtország és Olaszország (élettársi kapcsolat és külföldi melegházasságok elismerése, 2016), Németország és Málta (melegházasság, 2017), Finnország (melegházasság, 2017), Ausztria (melegházasság, 2019-től). Jól látszik, hogy itt nemcsak mélyen szekularizált nyugat-európai országokról van szó, hanem elég sok még vallásosnak tartott államról és több közép-és kelet európairól is. Ha a régiónkat nézzük, a fentiek mellé tegyük még hozzá a már korábban lépő Csehországot és Szlovéniát is (élettársi kapcsolat 2006 óta), illetve Magyarországot (élettársi kapcsolat 2009 óta). Jelenleg Szlovákiában és Lengyelországban is tárgyal a parlament regisztrált élettársi kapcsolatot biztosító tervezetekről. Igaz, van 7 közép és kelet-európai EU tagállam, amely alkotmánya ugyancsak tiltja a melegházasságot, Dél-Szudánnal, a Közép-Afrikai Köztársasággal, Kongóval és Zimbabwe-vel együtt. De hová akarunk mi tartozni? Visszafele akarunk menni, vagy előre?
  5. Szembemenne a saját választóik egy részének az érdekével, mert támogatná az ő jogfosztásuk bebetonozását. Különböző tanulmányok a homoszexuális/biszexuális személyek arányát egy-egy országban 5-10% közé teszik. Ez egy stabil arány, függetlenül attól, hogy az illető táradalom mennyire nyitott vagy sem a kérdésben (egyébként a férfiak esetében tipikusan nagyobb a százalék, mind a nőkében, de a kettő átlaga ez). Ez azt jelenti, hogy az 1,2 millió erdélyi magyar között legalább 60-100 000 LGBT személy van. Melegek, leszbikusok, biszexuális erdélyi magyarok egyformán vannak a gyimesi csángók között, a kézdiszéki falvakban, a partiumi kisvárosokban vagy éppen Kolozsváron, Marosvásárhelyen. Aki azt gondolja, hogy körülötte bezzeg nincsenek ilyen emberek, az vagy hazudik, vagy vak, vagy annyira homofób, hogy ilyen ismerősei elkerülik, s a rokonai, barátai sem merik elmondani neki, hogy hány ilyen embert ismernek. Közöttünk vannak, barátaink, rokonaink, ismerőseink, munkatársaink. Normális, szerethető emberek. Az erdélyi LGBT emberek ugyanakkor választópolgárok is, nagy részük valószínűleg az RMDSZ hűséges szavazója. Nekik mi az üzenet, az ő jogaikkal mi lesz? Kisebbségek a kisebbségben, még több védelmet érdemelnek, nem seggberúgást!
  6. Megtagadná a kisebbségi szolidaritást. Egyfelől a világ legtermészetesebb dolga kellene legyen, hogy az egyik jogaiért harcoló kisebbség segítse egy másik hasonló kisebbség küzdelmét. Ha ez a szolidaritás olyan jól megy a FUEN-en belül, ugyan miért ne mehetne az ACCEPT-tel is? Továbbá a vak is látja, hogy a Coaliția pentru Familie fundamentalista ortodox szervezetként legionárius elveket vall, s ilyen alapon ugyanúgy utálják a magyarokat, mint a melegeket. Semmi sem állítja meg őket (vagy akárki mást), hogy legközelebb olyan népszavazást kezdeményezzenek, amelyben a magyar nyelvi vagy akár politikai képviseleti jogok megvonását kezdeményeznék egy alkotmánymódosítással. Minden bizonnyal meglenne a hárommillió aláírás arra is, és ha akad felelőtlen kormány és a mögötte álló oligarchák lába alatt éppen forró a talaj, akkor elterelő hadműveletként kiírnák azta népszavazást is. Hadd csámcsogjanak a választók rajta egy-két hónapon át, addig is tudunk intézkedni. Ma a melegek, holnap mi jöhetünk. Kivel bújtunk egy ágyba, emberek? Ébresztő!
  7. Végtelenül rosszindulatú és immorális lenne. Hány erdélyi magyarnak (és románnak és cigánynak) kell még kivándorolni szexuális orientáltsága miatt nyugatra, hogy együtt tudjunk érezni a szenvedésükkel? Hány ismerősnek, rokonnak, barátnak kell még eltitkolnia, hogy miért menekült el innen, hogy empátiát ébresszen bennünk? Hány ember karrierje kell még tönkre menjen, hogy megértsük, hogy egy művészt, tudóst, politikust, szakembert nem azzal kell mérni, hogy kit szeret, hanem azzal, hogy mit alkot? Hány házasságnak kell még tönkre mennie, mert társadalmi kényszerből ment bele az egyik fél, de aztán nem bírta már a színjátékot, és hány gyerek kell még apa vagy anya nélkül maradjon az ilyen válások miatt? Hány párnak kell eldugnia szerelmét, hogy megértsük, hogy a szeretet az szeretet, ha tetszik nekünk, ha nem? Hány meleg-szülős családnak kell még bujkálnia, hogy megértsük, hogy a családi összetartozás az összetartozás, szeretet, felelőség, ragaszkodás – függetlenül attól, hogy az alanyok milyen neműek?
    Hány, a saját szexualitására ébredő tinédzsernek kell még lelki beteggé válnia, neadjisten, öngyilkosságot kísérelnie meg a kirekesztés s gúnyolódás miatt, hogy megértsük, hogy nagyon veszélyes és embertelen olyan légkört teremteni, ahol szexuálisan másnak lenni fullasztó, élhetetlen?
Hány százezer erdélyi ember lelki nyomora kell még ahhoz, hogy felébredjünk végre és észhez térjünk: őrültség ez a népszavazás?

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Czika Tihamér
Czika Tihamér

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Kategória