A nyelvszobor

A

Meghalt Hajdu Győző, és ez majdnem olyan botrányos, mint az élete.

Úgy értem, ő tényleg nagyon azonosult egy elnyomó rendszerrel. Minden kétely és lelkifurdalás nélkül beolvadt az apparatcsikok közé, és mert tehetsége nem volt, hát azt használta, amit lehetett: az elvtelen karrierizmusát. Sokaknak kapóra is jött ez, éppen úgy, mint „a magyarokért tettem” kezdetű ária, mely aztán ugyanúgy folytatódott az unalomig.

A felszabadulást követően sem tett mást. Lelkileg persze nagyon nehéz is lett volna, de talán nem lehetetlen. Olyan borzalmas cikkeket közölt 1989 után, hogy 1989 előtt is megírhatta volna őket. Következetes volt önmagához a gerinctelenségben.

Nem kétlem, hogy akadt olyan, akin segített, de hát ez a hatalmon lévő ember örökös játszmája: egy kicsit megnyugtatja a saját lelkiismeretét. Neki nem kerül sokba, mégis hálát éreznek iránta. Ez végül is reményre ad okot: ő sem különbözött olyan nagyon az emberektől.

Hajdu Győző felesége, Ádám Erzsébet Vadvirágok c. előadásának bemutatóján, 1978-ban.  Fotó: id. Bach Lóránd. Forrás: a Régi fotók Erdélyből Facebook-csoport

Nem tudom, mi lesz most, a halála után – bár végül is lehet ugyanaz, mint halála előtt. A romániai magyarság egyik, elég terebélyesnek tűnő rétege meglehetősen romantikus. Abszolút hősök és abszolút árulók között tengeti életét, és csak önvédelemből jut eszébe, hogy a legtöbben sem ide, sem oda nem tartoznak.

Szabédi László volt az abszolút hős, Hajdu Győző az abszolút áruló. Ha a Szabédi sorsát nem lehetett számonkérni senkin, a Hajdu Győzőét senki nem akarta számonkérni magán. Az azonban biztos, hogy bizonyos dolgokkal könnyebb elszámolni, ha már valakit kineveztünk démonná.

Annak a korszaknak, úgy tűnik, vége: az elemzésekből semmi többet nem tudhatunk meg. Új információk mindig érkezhetnek, a romániai magyarság hallgatásának páncélja azonban nagyon nehezen pattan meg. A tanúk többsége makacsul hallgat, és lelki oka bőven van is rá.

Olyan érdekes, hogy egy olyan kultúra, mely jórészt még mindig összetéveszti a tehetséget a tartással, mennyire nem érdeklődik önnön erkölcsisége felől. Élek a gyanúperrel, hogy ha Hajdu Győző (már a neve is paródia volt!) a magyarok érdekében lopott, csalt és hazudott volna, mindent megbocsátottak volna neki. Elvégre aki önmagán kívül tartja a hibáit, az az önvizsgálatot sem tarthatja sokkal közelebb.

Nemrégiben láttam, hogy egy angol szobrász elkobzott késekből összeállított szobrot készített késelések áldozataira emlékezve. Hajdu Győzőnek valamilyen nyelvekből összeállított szobrot kellene felavatni. Nyaló nyelvekből természetesen. Hadd lássuk, hogy a szégyenünk túlél bennünket is.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Demény Péter
Demény Péter

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória