Diák vagy? 10 jelzés arról, hogy képviselőidet nem érdeklik a jogaid

D

Szeptember 5-én érvénybe lépett a Valer-Daniel Breaz ügyvivő tanügyminiszter által aláírt, a 2020/2021-es tanévtől életbe lépő rendelet: ahhoz, hogy 2020-ban állami elméleti líceumban kezdjen kilencedik osztályt egy diák, nem elég részt vennie a nyolcadikos képességfelmérő vizsgán, de ötösön felüli bejutási átlaggal kell rendelkeznie. A rendelet nyilván nem tisztázza, hogy ezt pontosan hogyan fogják adminisztratívan megoldani – egyéni beiratkozás vagy számítógépes elosztás alapján –, de sajnos bevett gyakorlat, hogy a romániai döntéshozók röptében kísérlik meg összerakni ezt a közoktatásnak nevezett valamit, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A rendeletet többek között az Országos Diáktanács bírálta, igazságtalan, méltánytalan voltáról magyarul Benedek István, Horváth-Kovács Szilárd és Tőtős Áron írt. Rostás Szabolcs újságíró – szélsebesen megelőzve bármiféle, szegregációt meg diszkriminációt kiáltó érvelést –, megállapította, hogy tulajdonképpen az az elitista, aki szerint érettségi diploma kell ahhoz, hogy teljes ember légy (elegánsan kerülve a tényt, hogy érettségi diploma nélkül hatalmas hátrányban lesz a frissen végzett diák a munkaerőpiacon, szakképesítést igazoló dokumentum hiányában pedig nem lehet az ember egyéni vállalkozó). Cikke viszonylag sokat rugózik a tavalyi érettségi és képességfelmérő vizsgák eredményein, arra a következtetésre jutva, hogy vannak, akikre tulajdonképpen nem érdemes időt áldozni, a kegyelem taknyán átbukdácsolókra, akik nem tudnák hasznosan eltölteni középiskolai éveiket – aztán kissé ellentmondásos módon kijelenti, hogy tulajdonképpen bármilyen szakmát választ az ember, megbecsült tagja lesz a társadalomnak.

Nyilván nem Rostás véleménye a legaggasztóbb, viszont rámutathat arra, mennyire kevéssé átgondoltak azok érvei, akik nyilatkozataik alapján tárt karokkal fogadják ezt a rendeletet – gondolok itt Popa Mártára, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatójára (szavaival élve „régóta benne volt a levegőben”, hogy magasabbra kell állítani a mércét), Illés Ildikó Maros megyei főtanfelügyelő-helyettesre, és Csiky Csengelére, a Magyar Szülők Szövetségének (MSZSZ) elnökére. Az MSZSZ állítólag a kisebbségi oktatás szempontjait tartotta szem előtt, amikor a Szülői Egyesületek Országos Szövetségével közösen a rendelet támogatása mellett döntött, de Halász Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes rámutatott (s a Bálványos Intézet utána is számolt), hogy a rendelkezés valószínűleg negatív hatással lesz a szórványban működő líceumokra.

mi is a baj Ezzel a rendelettel?

Hogy a döntéshozók és a rendeletet támogatók pragmatikusnak tűnő érvekkel álcázzák legjobb esetben felszínes ismereteiket. Például az ENSZ a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án elfogadott egyezményét sem ismerik, amelyet Románia 1990-ben ratifikált. Egy majd harminc évvel ezelőtt született, szakmájukhoz/témájukhoz szorosan kapcsolódó dokumentum ismeretének hiányában némiképp megkérdőjelezhető, mennyire jártasak a rendeletet támogatók a gyermekeket érintő kérdésekben. Nem hiszem, hogy elég a rendelet igazságtalan és méltánytalan voltát hangsúlyozni (ez az indoklás erkölcsi irányba terelheti a vitát), s azt sem feltétlenül gondolom, hogy a felvilágosodásig kéne visszamennünk  a gondolatmenetben (mint azt Horváth-Kovács Szilárd teszi), bár kétségkívül hasznos, hiszen végső soron ezen alapul a gyermekjogok figyelembe vételét hangsúlyozó érvelés:

1.

Az iskolai hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről az UNESCO már 1960-ban egyezményt fogadott el, amelyet Románia 1964-ben ratifikált. A szöveg első cikkelye alapján elég világosnak tűnik, hogy hátrányos megkülönböztetésnek számít „…az oktatás bármely formájának és bármely szintjének bármely személytől vagy személyek egy csoportjától való megtagadása… [vagy] bármely személy vagy csoport alacsonyabb minőségű oktatásra korlátozása”. Milyen világosan körülhatárolható csoportokat ér hátrányos megkülönböztetés az oktatásban? Az UNICEF kézikönyve szerint (Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához) lányokat, vidéken élő gyermekeket, kisebbségi csoportokat, fogyatékossággal élő gyermekeket, a HIV/AIDS által fertőzött vagy érintett gyermekeket, illetve őrizetben lévő fiatalkorúakat. Ha ezen csoportok közül meg tudsz nevezni legalább kettőt, akiket valószínűleg hátráltatni fog ez a rendelkezés, gratulálok, már okosabb vagy legalább öt döntéshozónál. 

Halász Ferenc szerint a rendelkezés hatására potenciálisan csökkenhet a szórványlíceumok osztályainak létszáma. Bár rendkívüli esetekben, a tanügyminisztérium jóváhagyásával, indítható 15 főnél kisebb létszámú osztály, a rendelkezés kisebbségi osztályok megszűnését is vonhatja maga után. Varga Szilvia cikke szerint ezzel a problémával idén kilenc középiskolának kellett szembenéznie, további tizenkét középiskolában indítottak húsznál kisebb létszámú osztályt. A jövőben tehát elképzelhető, hogy ezen iskoláknak is kérvényeznük kellene a magyar tagozatos kilencedik osztály indítását. Halász emellett kiemeli: kevesebb szakiskolában tanulhatnak szakmát magyarul diákok – nem ezen kellene előbb változtatni?

Mindemellett azzal is tisztában vagyunk, hogy a vidéken élő gyermekek indokolatlanul sokat ingáznak, s bár az állam megtéríti az 50 km-es távon belül ingázók utazási költségeit, amennyiben felmerül magyar tagozatos osztályok megszűnésének lehetősége, feltehető, hogy nőni fog a kellemesnek éppen nem mondható körülmények között ingázó diákok száma is.

2.

A gyermekek jogairól szóló egyezmény 28. cikkelyének 1. paragrafus b) pontja szerint az egyezményt aláíró államok (tehát Románia is) előmozdítják a középfokú általános és szakirányú oktatás megszervezését, s az oktatás e szintjeit minden gyermek számára megnyitják és hozzáférhetővé teszik.

Az alapvetően problematikus vizsgaátlag szerinti megkülönböztetés viszont eleve kizár bizonyos gyermekeket. Hogy miért problematikus ez a vizsga? Felépítés és adminisztráció szempontjából kísértetiesen hasonlít az érettségire. Jakab Villő Hanga doktorandusszal, a Mentés másként pedagógiai csoport tagjával már beszéltünk arról, hogy az érettségi körül generált hisztéria tulajdonképpen elfed egy átfogóbb problémát: a romániai oktatásban megszerezhető tudást ez a társadalom nem veszi komolyan. Az érettségi eredményeken szörnyülködve az az általános és elfogadott érvelés, hogy a pedagógusok/intézmények nem adnak át naprakész/használható tudást. Ha nem is lenne problematikus a piaci kereslethez igazítani egy iskolarendszert, akkor az előbbi mondatból és az évről évre romló érettségieredményekről arra következtethetnénk, hogy az érettségi piacképes tudást kér számon – vagy visszaemlékezhetünk egy bonyolultnak tűnő Jókai-elemzésre, és észrevehetjük a rendszeren belüli hármas diszkrepanciát.

3.

Ugyanezen paragrafus c) pontja azt rögzíti, hogy az egyezményt aláíró államok – tehát Románia is – minden arra alkalmas eszközzel biztosítják, hogy bárki képességeitôl függôen bejuthasson a felsőoktatásba. Tudjuk, hogy Romániában általában azok jutnak be a felsőoktatásba, akik elméleti líceumot végeztek. Azzal, ha egy csoport elméleti líceumba való bejutását korlátozzák, nem csökkentik a valószínűségét annak, hogy ugyanezen csoport részt fog venni a felsőoktatásban?

4.

Az UNICEF által kiadott kézikönyv szerint az oktatáson belüli esélyegyenlőség legnagyobb korlátja az erőforráshiány – az oktatásra fordított kevés közpénz. Romániában a 2011. évi 1., közoktatási törvény 8. cikkelye szerint a hazai oktatás finanszírozásához a folyó év bruttó hazai össztermékének legalább 6%-át a központi és a helyi költségvetés(ek)ből kell előirányozni. Ehhez képest 2019-ben az oktatásra fordított összeg a bruttó hazai össztermék 3,02%-a volt (ez 2015 óta a legmagasabb szint, viszont még mindig alacsonyabb az EU-s átlagnál, amely 3,24%).

5.

A gyermekek jogairól szóló egyezmény 3. cikkének első paragrafusa szerint a gyermek legfőbb érdekei a gyermekekkel kapcsolatos valamennyi intézkedésben elsőbbséget élveznek. Nehéz pontosan meghatározni, mi egy gyermek legfőbb érdeke. Az UNICEF kézikönyve szerint azonban a kormányok, illetve köz- és magánszervezetek kötelesek megismerni intézkedéseik gyerekekre gyakorolt hatását, annak érdekében, hogy a gyermek legfőbb érdeke elsődleges szempont maradjon, megfelelő prioritást biztosítva a gyermekeknek és a gyermekbarát társadalmak kiépítésének. A rendelet kapcsán Daniela Vișoianu, a Koalíció az oktatásért nemkormányzati szervezet elnöke azt hangsúlyozta, a rendeletet nem előzte és nem alapozta meg semmiféle oktatást-nevelést vizsgáló tanulmány vagy felmérés. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke pedig bevallotta, nem ismerik a jogszabály indoklását, nem kaptak meg minden dokumentumot.

6.

Az UNICEF kiadványa, de általában a gyermekjogvédő szervezetek álláspontja szerint is a  tanuláshoz való jog érvényesítéséhez közvetve kapcsolódik a gyermekek testi és pszichés jóllétének biztosítása az iskolán belül. Akár a közbeszédből hamar kihullott caracali eset kapcsán sürgetőbbnek tűnik előírni az iskolák számára, hogy lépjenek fel az erőszakoskodás (bullying), a bántalmazás, a zaklatás és a szexuális zaklatás minden formájával szemben, és tegyenek lépéseket ilyen előírások gyakorlatba ültetésének érdekében.

7.

Daniela Vișoianu azt is kiemelte, ennek a rendelkezésnek az olcsó munkaerő kitermelése a célja, plusz azzal, hogy a munkaerőhiányt hangsúlyozzák, a rendelet mellett érvelők erre nem is cáfolnak rá. Ugyanezek az értelmiségiek azonban egyáltalán nem dolgoznak (az itthon egyébként alulfizetett) hiányszakmákban. Miért? Milyen megfontolás alapján érzik azt, hogy ehhez képest úgy dönthetnek, 13–14 éves gyerekek egy csoportjának csökkenthetik a lehetőségeit saját szakmájukon belüli állások betöltésére? Ha elfogadjuk a tényt, hogy márpedig szakemberhiány van, miért nem a külföldön dolgozó hazai munkaerővel kezdünk valamit? Mert ők felnőttek, és nehezebben nyelnek le egy őket érintő, a fejük fölött meghozott döntést?

8.

A 12. cikkelyhez, amely a gyermek véleménynyilvánításának szabadságáról szól, mind az UNICEF kézikönyve, mind az ENSZ gyermekjogi bizottsága a gyermek jogalanyként való kezelését, aktív részvételét, tájékoztatását és véleményének meghallgatását hangsúlyozzák. Kíváncsi vagyok, mely intézmények és szervezetek tudják elmondani, hogy az idén képességvizsgázó és a hatáskörükbe tartozó gyermekek birtokában vannak a vizsgához szükséges minden információnak, beleértve a  szeptember 5-i rendelethez kapcsolódó információkat, a rendelet hiányosságairót és jogaikat korlátozó voltáról szólókat is. Brassai Hunor (az Erdélyi Magyar Néppárt) ifjúsági szervezetének elnöke) nyilatkozatnak nevezett szakmaiatlan vádaskodását követően nem tűnik úgy, hogy romániai magyar képviselők nagyobb csoportja ítélné el azt, amikor valaki középiskolásoktól vonná meg például a pártpolitikai tájékozódás lehetőségét.

9.

Ugyanezen cikkelyhez tartozik az aktív hozzájárulás a gyermekek véleménynyilvánítási szabadságához: az érintett intézmények és szervezetek, amennyiben sikeresen tájékoztatták a hatáskörükbe tartozó gyermekeket a fentiekről, hogyan segítik elő azt, hogy ugyanezen gyermekek véleményt formáljanak a rendelet kapcsán, és hangot adjanak neki? Ehhez ideálisan egy demokratikusabb tanulási folyamat vezetne, amely során a résztvevőket megszerzett tudásuk megosztására és megvitatására ösztönzi egy facilitátor.

10.

Amennyiben valaki jogokkal kezd el érvelni, az ellenében érvelők sietnek kiemelni a kötelességek teljesítésének fölöttébb szükséges voltát. Ezt éppen azzal igyekeztem megelőzni, hogy rámutattam: a fenti kérdés kapcsán döntési helyzetben lévő felnőttek sorozatosan nem tettek eleget kötelezettségeiknek – remélem, senki nem hozza magát még kellemetlenebb helyzetbe.

Mit tehetsz diákként? Dühös vagy? Érthető. Fontos, hogy ezt a dühödet felfele, ne a kisebbségek, elnyomott etnikai csoportok vagy szociálisan hátrányos helyzetben élők ellen irányítsd. Légy tisztában a jogaiddal (itt olvasható a gyermekjogi egyezmény angolul és magyarul, itt pedig egy egyszerűsített változata), élj véleménnyilvánítási jogoddal, amennyiben nem mások jogait sértően teszed meg. Beszélgess diáktársaiddal, tanáraiddal, szüleiddel, képviselőiddel, légy politikailag tájékozott (a politika közéletet jelent, nem pártpolitikát – érthető, ha a pártpolitika taszít). Aktívan vegyél részt a helyi diáktanács, diákszervezet tevékenységében, vond be társaidat is. Várd el a felnőttektől, hogy segítsenek részt venned a téged érintő döntésekben.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Juhász-Boylan Kincső

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória