Bíró Zoltán írására reagálok – két okom is van rá. Az egyik az, hogy az írás azt sugallja, hogy egy magát politikailag komolyan venni akaró RMDSZ számára opció lehetne az, hogy ne indítson jelöltet a nyilvánvalóan esélytelen elnökválasztáson. A másik okom az, hogy – de erről majd később.
Miért gondolom azt, hogy merőben szakszerűtlen lenne az, ha az RMDSZ nem indítana államfő-jelöltet?
1. A választás nem pusztán egy technikai procedúra, amelynek a végén a szavazatok összeszámlálása nyerteseket és veszteseket eredményez. A szavazás ennél sokkal több, sokkal bonyolultabb és sokkal izgalmasabb is. Miért? Amikor szavazol, arra szavazol, akinek a története, hacsak részlegesen, de a te történeted is tud lenni. A választás egyéni is, közösségi is, racionális is, emotív is, és nagyon erős korrelációban van az identitással.
2. A politikai szervezeteknek folyamatosan új és új feladatokat kell adniuk választóiknak. Egy látszólag tét nélküli választás tétje lehet az is, hogy ezáltal a szervezet politikai kondícióban tarthatja táborát. Később is lesznek ám választások, nagyobb téttel akár, amikor a jó politikai erőnlét fontossá válik.
3. Egy látszólag tét nélküli választás is értékes egy politikai szervezet számára, mert ekkor tudja tesztelni a szervezet alegységeinek vitalitását, mobilizációs képességét, az új kommunikációs csatornákat, az új üzenet-formátumokat. Kicsit olyan ez, mint egy hadgyakorlat. Ilyenkor lehet élesben kipróbálni, új dolgokat pilot-szinten bevezetni, lehet akár kisebbeket hibázni, és konzekvenciákat is le lehet vonni. Ezért a politikai szervezetek számára nagyon sok tanulsággal járhat egy olyan választás, amit nyilvánvaló okokból nem nyerhetnek meg.
4. És a legfontosabb. Egy tét nélküli választás is lehetőség arra, hogy a szervezet új üzeneteket fogalmazzon meg, vagy korábbiakat konszolidáljon. Arról lehet beszélni persze, hogy az illető politikai szervezet üzenete jó-e, helyes-e, létezik-e egyáltalán. És ebből következik az is, hogy:
5. Ilyenkor mi, választók is tesztelhetjük azt, hogy megfelel-e nekünk a feltálalt politikai történet, vagy sem. Egy tét nélküli választás számunkra, választók számára is kiváló eszköz arra, hogy belecsapjunk a tényérbe, és visszaigazoljunk; vagy ellenkezőleg, felmutassuk a középső ujjunkat és bátrabban büntessünk.
Szóval ezért fontos, hogy AZ RMDSZ igenis állítson jelöltet. Persze ezek elég nyilvánvaló, egyértelmű, sőt banális érvek.
De van egy másik okom is, amiért úgy gondoltam, reagálok Bíró Zoltán szövegére. Teljesen függetlenül attól, hogy valaki rokonszenvezik-e az RMDSZ-szel vagy sem, ha öntudatos demokratáról van szó – nem beszélve egy liberális meggyőződésű valakiről –, pont a politikai ajánlatok sokszínűségét kellene díjaznia, és nem az ajánlatok optimizálására kellene törekednie. Igen, van egy el nem beszélt beszélgetés az RMDSZ-szel arról, miért nem tesz legalább gesztusokat az újonnan kiábrándultak felé. Itt szerintem is helye van a kritikának. De azt elvitatni, hogy az RMDSZ-t nagyon sok magyar szavazata legitimálja, és hogy az RMDSZ-nek minden oka megvan van arra, hogy őket közel tartsa, aligha lehet.
De akár tételezzük fel, hogy az RMDSZ úgy dönt, hogy a közös jó érdekében megállapodik egy szövetségen kívüli, akár román jelölt támogatásáról. Melyik lenne az a jelölt, aki nagyon konkrét szakpolitikák szintjén – és persze bátor tettekkel – nyíltan elkötelezte volna magát a romániai magyarok ügye mellett? (Még akkor is, ha az „ügye” szó, elismerem, elég pontatlan.) Van a piacon olyan alternatív jelölt, aki a tűzpróbát is megjárta, és bizonyított is?
Menjünk tovább. Tételezzük fel, hogy van ilyen jelölt.
Vajon az, hogy az RMDSZ őfelé irányítja a szavazatokat, itt és most elég lenne ahhoz, hogy az illető választást nyerjen? Összegezve: van Bíró Zoltán szövegének bármilyen, akár a legkisebb aktuálpolitikai relevanciája?
Lehet és szabad nem szavazni. Lehet és szabad nem az RMDSZ-re szavazni. Tiszta, hogy van egy jól definiált, három-négy tipológiát egyesítő réteg, amely újabban egyre csak távolodik az RMDSZ által felkínált identitástörténettől, és az elég egyértelmű, hogy erről nem nagyon illik a médiában beszélni. Viszont nagyon komoly dilemma az, hogy etikus-e demobilizálni akkor – márpedig nehezen lehet Bíró Zoltán szövegét nem demobilizáló szövegként olvasni –, ha nem fontolod meg nyíltan és felelősen a csapdákat, alternatívákat, középtávú következményeket. És Bíró Zoltán szövege nem tüntet ki bennünket ezzel. Ha az etika kérdése felmerül, ebben a vonatkozásban látom felmerülni az etika kérdését, nem abban, hogy ne lenne etikus Kelemen Hunor indítása az elnökválasztáson.
