Az EU eredendően jó. A görög nyelvben az eu- előtag valaminek a helyénvaló, kedvező voltát jelöli: eudémonia – tiszta, zavartalan boldogság; eufónia – jó, szép hangzás; eufória – kellemes felhangolt kedélyállapot (ld. választási győzelem); eunuch – nemi gondoktól mentes, befolyásos háremőr; euritmia – jóleső tagoltság, szabályos érverés, helyes életmód; euro. – „jó Románia”:) (árfolyama nő); Európé – elbűvölő föníciai királylány (a főníciaiak találták fel a pénzt!), akit a nagy természetű Zeusz bika képében elrabolt, Kréta szigetére vitt stb.
Különösen a kuszálódó geopolitikai erővonalak, az európai és amerikai parlamenti választások összefüggésében rendkívül fontos Donald Trump elnök véleménye térségünkről, Kelet-Európáról. Az amerikai elnök átfogó, széles ölelésű koncepcióját jelzi, hogy – mint franciaországi jubileumi megjelenése alkalmából a Le Monde emlékeztet rá – nemrég összetévesztette a balti és a balkáni országokat, a Baltikumot a Balkánnal, s az észteket, a letteket meg a litvánokat a délszláv háborúban viselt felelősségükre figyelmeztette. Egy kis balkáni tabinetfőnök új kisállamok fővárosait keverte össze – a világ ura térségeket, más szint, high level.
Mellesleg Trump egyáltalán nem kedveli az egyesült európai haderő macroni gondolatát. Sok európai vezetőhöz hasonlóan. De utóbbiak bármikor elkezdhetik szeretni, ha szól nekik az Európai Néppárt.
Capriccio (= szeszélyes csapongás) ritkán lehet meg autoreferencia (= önhivatkozás) nélkül. Íme két önidézet az Epepe mindent elsöprő kongresszusa után.
Az első duplán citátum, hiszen magam is mástól idéztem, amikor leírtam: „Merkel nemrég mondott le a CDU vezetéséről, és a bizottság elnöki posztja sokkal jobban hangzik, mint még lehúzni három évet kancellárként vegetálva. Merkel ugyan támogatja Webert, de vannak olyan tippek, amelyek szerint a bajor politikus csak helytartó marad addig, amíg Merkel beszáll a versenybe.” Érdekes – Manfred Weber „nyúl” lenne, atlétikai szakkifejezéssel: iramfutó?
Egyébiránt nekem Weber megfelelne, de pontosítással. Megindokolom. A nemzeti s egyben egyetemes európai sajátosság egyik jellegzetes megtestesítője ugye a legendás brit 007-es ügynök, ahogy maga bemutatkozik: Nevem Bond. James Bond. (Ennek mintájára: Hány óra van Európában? Tizenkettő. Negyed tizenkettő.)
Nos, ha már Weber, akkor legyen: Weber. Renate Weber.
A második idézet viszont saját megfigyelés: „… nagyon megörvendtem, amikor a tudósításokban, a pompás helsinki képeken láttam érdekvédelmi szervezetünk képviselőit, Kelemen Hunort, Porcsalmi Bálintot, Vincze Lórántot, Winkler Gyulát és a többieket. (Pap Sógor Csaba hiányát ezek mellől a vérbeli konzervatív jobboldali politikusok mellől szar/vashibának tartom…) Láttam Jean-Claude Juncker távozásra kész EB-elnököt is: nyilvánvalóan nem ivott, de ez nem látszott meg rajta.” Nem láttam a rövidesen szintén távozó M. M.-t, a román korrupcióellenesség első spirtus rectorán minden meglátszik.
Messzi földről (igen, Argentínából, ahol mellesleg a G20-ak közelgő találkozóján kapitális jelentőségű amerikai-kínai csúcstalálkozó lesz) online-haverem azt kérdezi, hol van Tusványos, a geopolitikai csomópont, ahol az illiberális demokráciát meghirdették, mert Tordát megtalálta, de a számára kimondhatatlan nevű helységet nem. „Ezen földrajzi hely némiképpen virtuális”, írom neki, amitől felcsillan az egere, de miért kérded? – kérdem. Hát mert az Európai Néppárt kongresszusán nemhogy negligálták az illiberális axiómát, de egyenesen a liberális demokrácia mindenhatóságát hirdették meg a Jelentésben. Humortalan emberek nem értékelik a fából vaskarikát.
Ez azonban felvet egy fontos kérdést. Lehet Brüsszel ellen uszítani, majd a kellő pillanatban – a választások távlatában (nos, ki mennyi új képviselőt hoz a közösbe?) – az európai egység és a közös jövő mellett szónokolni? A kérdés persze nem ez, hisz látjuk, hogy lehet, hanem hogy most már például én, aki a gyűlölettel és a véleményszabadság korlátozásával szemben eleve az európai egység és a közös jövő mellett szónokoltam, és ezzel kivívtam volt tanáraim, családtagjaim, ismerőseim, korábbi hódolóim haragját: mit tegyek? Hisz továbbra is haragszanak rám, megvetnek, kiközösítenek, ez befejezett tény, náluk rajtam nem segít ima, pedig nem is (én) használtam a kettős beszédet. Nekem nem bocsátanak meg – a másik meg hazudhat, lophat, gyűlölködhet, szerezhet híveket, szavazatokat, négyharmadokat tovább, a gróf úr csak viccelt? Persze itt is: a lényeg a szintkülönbség.
Várom az Európai Parlament Romániát elmarasztaló határozatát a jogállamiság, a korrupció, a sajtószabadság ügyében. Máshol EU-szerte ezek rendben vannak, egy hete már a szomszédban is. A protokollumokról nem lesz szavazás, azok a jogállamiságot szavatolják. A korrupció elleni harc járulékos áldozatai nem számítanak – inkább kerüljön börtönbe s szenvedjen száz ártatlan, mint hogy akár egy „penal” is megszabaduljon! Különösen kedves egyes hadászati cikkeket áruló államoknak, ha zsugori ballibek kerülnek taccsra. Augusztus 10-én a szelíd tüntetőket, a vízágyú-kezelő Dragnea vezetésével a csendőrök elgázosították, nem bántak velük olyan finoman, mint ahogy Görögországban, Franciaországban, Spanyolországban szoktak. A román sajtó nem szabad, mert nem elég a szekus szócső.
Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus (MCV) pedig MaCoVei-ről kapta a nevét.
(A számmisztika a mássalhangzók „helyiértékét” veszi tekintetbe, magyarul érdekessé teszi az értelmezéseket, hogy Isten és Sátán mássalhangzói megegyeznek.)
A sajtónk… Hát igen, a sajtónk és Európa… Benne Erdély is! Mondjuk van egy normális, független portálunk, de van egy populárisabb is; mindkettőben jelen vannak a nagy európai események. Az egyik az Európai Néppárt kongresszusáról helyből tudósított (a szerző neve nélkül, de nyilván elsőkézből, abban a körben, ahol ez a portál mozog, catering szolgálat biztosítja a menüt), a másik liberális, szókimondó, kritikus minden irányban. Nem értem, hogy miért ne lehetne mindkettőt olvasni. Az egyikből megtudhatjuk, mit ír az MTI, a HotNews, a g4media és egyéb MUIE-párti portavócsék, a másikból más források buzognak. Mi ez, ha nem szabadság, pluralizmus?
Valami miatt szombaton lemondott Victor Negrescu európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter, a küszöbön álló román uniós elnökség előkészítésével megbízott főszereplő. Folyik a találgatás. Robbant az időzített bomba, előjele ez a kormány megbuktatásának? Ment, mert megunta? Menesztették, mert megunták? Szegény fiatalember európai parlamenti tagságáról mondott le, hogy országát, kormányát, pártját szolgálhassa. Szép kis soros európai elnökség lesz!
Nem folytatom. Bekomorult. Választás jő, a fegyverek beszélnek. Meg néhol bőröndök. Európa vigyázz!
Nyitókép: Önkéntes a helsinki EPP-kongresszuson. Fotó: Markku Ulander/Lehtikuva via AP
