Feljegyzések világjárvány idején. Versenyben az idővel

F

2020. március 20. – Versenyben az idővel az életért

Tegyünk úgy, mintha volna időnk, tájékoztassunk, értelmezzünk – közírjunk. A szabatosság kedvéért: a vírus neve SARS-CoV-2, a betegség neve COVID-19. Kis történelem: a vírusokat az orosz Dmitrij Ivanovszkij fedezte fel 1892-ben, amikor a dohány mozaikos megbetegedését vizsgálta. Az elnevezést, amely a latin virus = méreg szóból származik, Martinus Beijerincktől kapták 1898-ban. A vírusoknak eddig mintegy ötezer faját írták le, de valószínűsíthető számuk milliós nagyságrendű. Minden ökoszisztémában megtalálhatók, létszámukat tekintve a leggyakoribb organizmusok a Földön. Kis etimológia: a karantén szó az olasz negyven nap (quaranta giorni) kifejezésből ered, ennyi időre szigetelték el a tizennegyedik századtól a hajókat és személyzetüket, mielőtt beléptek volna a velencei kikötőbe, ugyanis ezalatt kiderülhetett, van-e ragályos beteg a hajón. Az intézkedés, a vesztegzár lényege azóta sem változott.

***

Alig van időnk. Ami Olaszországban végbemegy, nincs más szó rá, iszonyatos, kétségbeejtő. Le sem merem írni a halottak növekvő számát, különben is, mire feljegyzésem megjelenik, sokkal nagyobb lesz – a Föld egyik legfejlettebb, kulturális szempontból is csodálatosan gazdag hagyományú régiójában! Az olaszok tragédiája a felelőtlenség. Lélegzetvisszafojtva lesi a világ, mikor omlik össze Olaszhonban az egészségvédelem rendszere, és hogy akkor mi lesz. Valószínűleg zúdulnak még az emberiségre nagy járványok, de a mostani biztosan megdöntötte a „századunk legnagyobbja” rekordot. Kínát és Olaszországot összehasonlítva  kiviláglik, hogy az autoriter rendszerek könnyebben megbirkóznak vele, hiszen nem kell dekázniuk, hogy most már mi fontosabb: a szabadság vagy a biztonság. A kérdés századunk elején, New York-i ikertornyok összeomlásával – úgy látszik, végleg – eldőlt. Persze biztonságon sok minden érthető. Ugyanakkor messze nem minden olasz olyan könnyelmű, mint akik önhibájukból „vektorok” (hacsak nem tételezünk fel valamilyen még ördögibb hátsó szándékot…), de láthatjuk, hogy a pandémiához elég néhány felelőtlen ember, aki elindítja a láncreakciót. Egy újabb vélemény szerint a járvány Bergamóból indult ki, az Atalanta–Valencia Európa-bajnoki futballmeccs nézői közül. Hol van már a futball!? És még egyszer: hogy bírható így a verseny? Olvasom, hogy Angela Merkel nyilvánosan kijelentette: Németország becslése szerint lakosságának hetven százalékát megfertőzheti a koronavírus. 

Egyre drasztikusabb intézkedésekkel heroikus küzdelem folyik világszerte a járvány lelassítására, hogy bírja ki a társadalom túl nagy áldozatok nélkül, és bírják erővel-idegekkel az orvosok. Hogy ehhez – az ellenszer keresésén túlmenően, ami szintén hatalmas léptekkel halad előre –, mi szükséges elsősorban? Yuval Noah Harari szerint: „Ahhoz, hogy egy járványt le tudjanak győzni, a népnek bíznia kell a tudomány képviselőiben, a polgároknak bízniuk kell a közhatalomban, az országoknak bízniuk kell egymásban. Az elmúlt években felelőtlen politikusok tudatosan ásták alá a tudományba, a közhatalomba és a nemzetközi együttműködésbe vetett bizalmat. Ahhoz, hogy megakadályozzuk a katasztrófát, vissza kell nyernünk az elveszített bizalmat. Propagandával és elszigetelődéssel nem győzhetsz le egy globális járványt. A valódi gyógyszer a járványra a tudomány és a nemzetközi együttműködés.” Vajon kinek ki jut eszébe ezt olvasva? Különben Harari nevével akkor találkoztam először, amikor valahol láttam, hogy a műveit Orbán Viktor rajongva olvassa. 

***

És még mindig vannak kétkedők, akik mintha nem vennék észre, mi zajlik a világban, tiltakoznak a hatósági bánásmód miatt, lásd legutóbb a koronás külföldről hazatért maneléseket, akik háromszáz fős esküvőt csaptak, úgy kellett karanténba vinni az egész társaságot. („Álljon meg a menet, vírusa van a menyasszonynak!”). Bár mint minden tragédia, válság esetén, létezik haszonélvező, vannak, akik könnyebben túlélik a járványt, az általa keltett, egyelőre ismeretlen mértékű gazdasági visszaesést, egyesek számára még a háború is profitábilis lehet – szóval mindezek ellenére azt nem értem, hogy nem számol egy konteó a reális veszéllyel, a halottakkal, országok lezárásával, a várható iszonyú civilizációs visszaeséssel… Mindez nem jelenti azt, hogy ne volnának a világban hivatalos kétkedő hangok is, de mindaz, ami eddig történt, már világosan jelzi, hogy rengeteg minden nem lesz úgy, olyan, mint eddig volt. A mindent átíró vírus címmel írtam szerény rádiójegyzetet   a múlt héten, elég beszédes cím, nyilvánvaló, hogy ez a járvány hosszú időre átírja életvitelünket, szokásainkat, az orvostudományt és a gyógyszergyártást, a politizálás módját, a gazdaságot, az oktatást stb. Nem remélhettem, hogy kijön belőle a duplacsavar: ugyanis a vírus szó szerint is „átír”, a gazdasejtbe hatolva átalakítja azt és önmagát. 

***

Fő szabály, hogy öregeknek tanácsos legalább két hétig ki sem mozdulniuk. No de mikortól számítva két hétig? Hiszen lehet, hogy egy hét múlva történik a „robbanás”, és közben nekem a két hetem már lejárt. Elhatároztam, hogy az éjszakai kis sétákat és a szemetes lerakóhelyek felkeresését leszámítva mától két hétig ki sem teszem a lábam, nem megyek emberek közé. (Remélem, közben ők sem jönnek közém, a lakásomba…) Erre ma este felhív nagykövet barátom, hogy megbeszélte vásárhelyi rokonaival, egy házaspárral, hogy segítenek bevásárolni. (Említettem, hogy egyedül vagyok, miután elsőszülött fiam is Pesten rekedt.) Elérzékenyültem. Lehet, hogy ez menti meg az életemet. Kenyér, víz, murok, alma, kiwi, hagyma egyszerű dolgokra van szüksége az embernek. Meg egy jó szóra. De hát az már a világhálón is egyre ritkább.

A HVG-ben olvasom: a Magyarországba történő belépéseknél a határokon nincsenek jelentős fennakadások. De a kilépő oldalon, Románia felé Csanádpalotánál 35 kilométeres a sor. Ott vizet osztanak a rendőrök. Tegnapelőtt este elkaptam, amint a híres magyarbarát, Rareș Bogdan tajtékozva szidja az ékezetes Orbán-kormányt, büszkén mondja, hogy „azt a dolgot” az Európai Parlamentben is szóvá tette. Hogy mi „az a dolog”, nem sikerül megtudnom, feltehetően pont a hazatérő románok helyzete; gondolom, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Kelemen Hunor szövetségi elnökkel való kolozsvári találkozóján szóba került és tisztázódott. Tény, hogy Románia számára felér egy csapással, hogy százezrek térnek haza. És még mi lesz húsvétkor! (Különben ma reggel Szerbia a saját állampolgárai előtt is lezárta a határait.)

***

Románia utolsó az Európai Unióban az egészségvédelem egy főre eső költségvetési részesedése tekintetében. Ha az ember a híreket nézi, az az érzése támad, hogy itt percek alatt összeomlik minden. Ezzel szemben az orvosok áldozatkészsége fölülmúlja a várakozásokat. Különösen a Colectiv-eset után, amikor a hős mentőket, orvosokat hajtóvadászatnak vetette alá az elnökpárti propaganda. Raed Arafat most is szálka a liberális kormány szemében, mert ellenáll a privatizálásnak, de népszerűsége olyan nagy (hetven százalékhoz közelít, nagyjából duplája lehet az államelnökének, s Arafatba már beletört Băsescu foga is), hogy nehéz lesz félretenni. Bár a DNA találékonysága… 

Bukaresti jóbarátom meséli, hogy Hollandiában háromperces taps köszönte meg az orvosok önfeláldozását. Azt hiszem, ilyesmi kijárna a fővárosi Prof. Dr. Matei Balș Országos Járványtani Intézetnek és Kórháznak is, és még sok más, egészségét kockáztató orvosnak. A helyzet tragikumát jól ragadja meg Bertolt Brecht híres páros aforizmája: „– Szerencsétlen az az ország, melynek nincsenek hősei. – Nem. Szerencsétlen az az ország, melynek hősökre van szüksége.”

***

Nincs az a sürgősségi vagy végveszély-állapot, amely elhallgattathatná a humor hangját. Vári Attila barátom apróhirdetést küld: „Munkába járáshoz szobakerékpárt vennék.” Másik levelezőtársam karikatúrát: hajótörött kétségbeesetten integet a közeledő hajónak – „El innen!, hess!, el, el innen!”. Élvonalbeli fizikus barátom, évfolyamunk legjobb elméleti fizikusa több mint fél évszázaddal ezelőtt, melegen ajánlja: vírusok ellen meg lehet próbálni intenzív mozgásgyakorlatokkal, tornával fokozni testünk hőmérsékletét, most a tanácsát illusztrálja is. Már említett barátom, Niculescu Tóni francia karikatúrát oszt meg: „– Önnek hiányos a CV-je… Mit csinált 2020-ban? – Mostam a kezeimet.”

A Cațavencii (ál)híre szerint megtörténhet, hogy a kormány a sürgősségi állapotra való tekintettel sürgősségi rendeletben tiltja be a kenőpénzt a kórházakban. Miután a rendelet megjelenik a Hivatalos Közlönyben, az az egészségügyi dolgozó, aki „figyelmességet” fogad el az ellátás fejében, kemény büntetésre számíthat, ami elérheti a „figyelmesség” összegének öt százalékát is. „A bankjegyek sok kórokozót terjesztenek, jelentősen megkönnyítik a vírusok cirkulációját. Hiába próbáljuk borítékban tartani, hisz valamiképpen úgyis ki kell venni onnan. Amíg más megoldást nem találunk, minden csúszópénzt felfüggesztünk. Tudom, hogy sokak számára túl szigorúnak tűnik az intézkedés, de ezzel nem lehet játszani – fejtette ki az egészségügyi miniszter.” Nem kimondottan humor, de a legbájosabb politikai hír ezekben a feszült pillanatokban: Szlovákiában az állam elnöke kinevezte az új kormányt – természetesen mind maszkosan láthatók a képen, Zuzana Čaputová  arcán a kosztümjéhez illő színű védőálarc…

***

Megkönnyebbültem. Nem kórházban fogok meghalni. Az egészségügyi minisztérium bejelentette, hogy a hetven év fölötti betegeket otthon, a lakásukon látják el. Remélem, több tízezer nemzedéktársam szintén megkönnyebbült. Hát még a fiatalabbak…

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Ágoston Hugó
Ágoston Hugó

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória