Ferenc pápával Úzvölgyében

F

Egy hét telt el Ferenc pápa romániai látogatása óta és pár napja, hogy Úzvölgyében megrendült a föld, nem földrengés volt persze, hanem sötét erők a katonatemető halottai kapcsán félrevezettek és feltüzeltek egyszerű román embereket.

Összetalálkozom egy barátommal, aki azt mondja, úgy örülök, hogy a mi székely-magyarjaink jézusi módon viselkedtek! Majd a történtekről váltunk pár szót, és továbbmegyek, a tanulságokon rágódva. Ismerem Erdélyt, az ott élő nemzetek kultúráját, számos barátom él ott.

Elmerengek, kiknek az érdeke volt, hogy a  jól sikerült pápalátogatás után, amely sokaknak valódi örömöt hozott – magyarnak és románnak –, abba jól belerondítsanak? Remélem – és ezt elvárja a román és magyar,  sőt a nemzetközi közvélemény is –, hogy az értelmi szerzőket felelősségre vonják. Ily módon a jogsértések orvosolhatók. De ki fogja az erkölcsi kárt helyrehozni? A bibliai Gecsemáné-kert jelenete jut eszembe: a tanítványaival békésen imádkozó Jézusra rátámad a félrevezetett tömeg, hogy elfogják. Jézus a keresztfán végzi, de harmadnapra feltámad, és mégis diadalmaskodik.. Az Úz völgyében imádkozó magyarok ezt a jézusi magatartást valósították meg, mert az ima által velük volt a feltámadott Krisztus.  Ferenc pápa pontosan azért jött, hogy erre figyelmeztessen bennünket: magyarokat, románokat, németeket, cigányokat Romániában, Magyarországon, vagy bárhol a világon. Azért jött, hogy ilyenek ne történjenek a jövőben! Péter apostol utódaként éppen arról szólt, hogy le kell zárni „nem eltitkolva a múltat…”, engedni gyógyulni a sebeket, és a jelen ismeretében a jövő felé kell fordulni. Úgy tűnik, akik ezt a provokációt kitervelték, nem értették meg a pápa kérő, buzdító, távlatot nyitó szavait! Nyilván a pápa is tisztában van azzal, hogy a múlt feldolgozásához, a sebek begyógyulásához idő kell, békesség, türelem, nyitottság, megértés, annak felismerése, hogy minden nép a saját nyelvén keresztül látja a kultúráját, és Isten előtt minden kultúra értékes, mert az általa teremtett ember  alkotása. Az ilyen provokációk azonban az ösztönök világa felé visznek. Hátráltatják azt, amiért a pápa jött: egy másik úton menni a jövőbe! „Járjunk együtt…”, ahogy mondta, ám ez az út emberként nem lesz szenvedésektől sem mentes, de „aki kockáztat, annak az Úr nem okoz csalódást. Járjunk az úton, járjunk együtt az úton, és engedjük, hogy az evangélium legyen az a kovász,

amely képes áthatni mindent és képes megajándékozni népeinket az üdvösség örömével.”

Amiről a pápa beszélt  romániai látogatása során a fővárosban, Erdélyben és Moldvában, az  több, mint vallásosnak lenni katolikusként, ortodoxként, protestánsként. Az az evangélium tartalmának egy fontos része volt.

A pápa, már-már prófétaként, utazása előtt ezt a mottót választotta, „járjunk együtt…”, és ennek az állításnak az evangéliumi tartalmáról beszélt, hiszen bizonyosan nem tudhatta, hogy Rómába visszatérte után néhány nappal ez történik látogatásának egyik fontos helyszíne közelében.

Ferenc pápa látogatása abból a szempontból is fontos, hogy cezúra lehetőségét hordozza, magunk mögött hagyni a múltat, románként, magyarként, más nemzetiségűként, ortodox, katolikus, protestáns keresztényként, és elindulni egy egészen más jövő felé. S ez nem jelent nemzeti, nyelvi önfeladást, sőt, pontosan ez az út alapozza meg az egészséges nemzeti identitást.

Úzvölgyében a magyar katonai sírokat imádsággal  megvédeni akarók, az RMDSZ helyi politikusai, értelmiségiek, fiatalok  tanúságot tettek arról, hogy ők valamit megértettek Ferenc pápa pár nappal korábban mondott nagyon mély tartalmú  szavaiból.

Nyilvánvalóan hónapokkal korábban eltervezett provokációról van szó. A pápai látogatás Romániában, románok és magyarok, németek, szlovákok, ruszinok, cigányok, lengyelek életében – attól függően, mennyire figyeltek a látogatás eseményeire – örömet, békességet hozott, és valami új és jó kezdetének – „járjunk együtt“ a lehetőségét is, ezt meg kellett zavarni.

Természetesen az államnak kötelessége megvédenie minden polgára életét, biztonságát, anyanyelvtől és nyelvhasználattól, nemzetiségtől  függetlenül.

Súlyos mulasztás történt, és ez rávilágít arra, hogy a politikai válság mellett – amely jó ideje tart – megjelent az erkölcsi válság is.  Nyilvánvaló, hogy a rendőrség, csendőrség tudott arról, hogy készül a völgyben valami, és ha ők tudtak erről, akkor tudtak róla mások is, többek közt az államfő is, aki már a bukaresti repülőtéren megpróbálta félrevezetni a pápát, azzal dicsekedve, hogy Romániában példásan megoldott a nemzetiségi kérdés. A pápa érkezett az országba, örömmel és várakozással érkezett az országba, így e mondatra nem is reagált nyilvánosan. Tisztában volt vele, hogy nem igaz, amit az államfő mondott.  Feltehető a kérdés, miért nem akadályozták meg akkor az illetékes állami szervek a provokációt? Várja erre a választ minden tisztességes ember Romániában, Magyarországon, Európában.

Ez volna a megoldás, ez a „járjunk együtt…”, ami Úzvölgyében történt?  Aligha. Románia külügyminiszterének reagálása egy régi – reményeim szerint mégis elmúlt – világot hozott elém. Ismerem jól ezt a világot is. Ferenc pápa látogatása pedig egy új, jobb és kiteljesedőbb világ ígéretét hozta. Micsoda különbség van a kettő között, előbbi a rombolásról, a félelemről és a megfélemlítésről szól. A másik a pápa által hozott új világ lehetősége amelynek szinte végtelen távlata van, mert az építésről beszél, fizikai, lelki, kulturális, erkölcsi értelemben egyaránt, a jóról, a szépről.  Meggyőződésem, hogy a román nemzet döntő többsége helyes információk birtokában az utóbbit, a Ferenc pápa által megnyitott, ajánlott utat választja, ahogy az Erdélyben élő magyarok is.

A  rétegekben lefelé haladva eszembe jut az is, hogy mégiscsak milyen jó, hogy Románia és  a térség országai az Európai Unió tagjai, mert ha nem így volna, ki tudja, hova vezetne egy ilyen provokáció. Hiszen azok a katonák, akik Úzvölgyében magyarként, románként, németként nyugszanak, éppen egy ilyen provokációnak lettek az áldozatai értelmetlenül. Apák és fiúk, mennyivel szebb életük lehetett volna! S arra gondolok, hogy milyen fontos az Európai Unió, amelynek alapító atyái  távol tartották magukat egy két és fél évszázada született ideológiától, a nacionalizmustól. Pedig Robert Schuman vérbeli francia hazafi volt, ahogy Konrad Adenauer is vérbeli német hazafi és Alcide de Gasperi igazi olasz. Az európai közös ház segít bennünket kikeveredni a nacionalizmusok csapdájából, de ezért sokat kell még tenni, ehhez valódi szellemi vezetőkre van szükség. Ami több, mint pártpolitikusnak lenni.  

Tovább töprengve, magyarországiként az is eszembe jut, hogy  a román diplomácia arroganciája nem valami sötét út első állomása, hanem csak kisiklás volt.

Várom azt is, hogy Magyarország hivatalban lévő kormánya is, higgadtan, az európai diplomácia eszközeivel, szakszerűen segítse az ügy mielőbbi pozitív megoldását!  

S azon is gondolkodom, hogy vajon a NER rendszere Magyarországon nem járulhatott-e hozzá a történtekhez. Akár sajátos nemzetpolitikájával, a szomszédokhoz való viszonyulásával vagy az érthetetlenül, még 2010-ben lehűtött magyar–román kapcsolatokkal. Vagy azzal, hogy maga is a nacionalizmussal kacérkodik.  Eszembe jut, hogy valamikor voltak magyar–román közös kormányülések is, ahol fel lehetett hozni, meg lehetett beszélni kényes témákat is. Talán éppen az ilyen események megelőzése érdekében érdemes volna felújítani ezt a lehetőséget.

Ferenc pápa felkínált egy új utat, és az a dolgunk, hogy a történtek ellenére is merjünk kockáztatni, és „járjunk együtt”!

(A szerző Budapesten dolgozó diakónus)


További cikkeink a témáról a Plakátmagányon

A halottaknak mindegy. Nekünk nem

Halottak háborúja

Csak magunkra számíthatunk

Jelek és kérdőjelek az úzvölgyi konfliktus körül

Úzvölgye: kinek az érdeke?

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Soós Károly
Soós Károly

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória