Kétarcú Románia

K

Beletörődést erőszakolni a délutáni séta mellé és már úgyis mindegy alapon beülni egy kávéra, majd helyette valami erőset inni a bárnál. Elgondolni, hogy lehetett volna másként. Utána belátni, hogy csakis így volt minden lehetséges. Mindig kerülnek hasonló, vagy miért ne, éppen ilyen gondolatok, valahányszor megjelenik a kaján kísértet. Egy kört rajzol, láthatatlant és égetőt a levegőbe, majd egy hirtelen mozdulattal kettészeli.

Illés Mihály: Kettőstétel

Hallgatom Celibidache 1978-as előadásában Enescu Román rapszódiáját. Milyen ez a mű? Komoly. Naná, hiszen komolyzenéről van szó. De vannak benne olyan frázisok, amelyek valóban súlyosak, van benne valami agonizáló, tragikus. Más részek pedig könnyedek, leheletfinomságúak, mint a kedves lehelete a meztelen vállon. Aztán izgágán feszült, ideges, veszekedős, energikus, tányérodavágós, az embernek összeszorított szájjal káromkodni támad kedve. Aztán meg magával ragadó, piaci kavalkád, népies, táncba visz. Megidézi a vásári miccsillatot is. Enescu valamit nagyon eltalált: ez Románia.

A szerkesztőségben ez a zenemű – ennek halovány mása, motívuma – méri az időt: időnként ez hangzik fel a kolozsvári polgármesteri hivatal tornyából. Az idő lassan telelik. Lám, Románia is 30 éves, ha születésnapjának az első demokratikusabb választásokat tekintjük, azt az évet, amikor az RMDSZ is létrejött.

Románia olyan ország, amely mindig el van veszve, mindig megmentésre vár.

Még épül a már felszentelt, megalomániás Nemzet Megváltása-székesegyház, ami jól mutatja, mekkora megváltás kellene ide. Ahogy az sem véletlen, hogy az 1990-es választásokat a Nemzeti Megmentési Front nyerte és vetett alapot az új pátriánknak. A megmentésből aztán fekete március lett és bányászjárás. Még túl erős volt a hazai ancien régime, ugyebár. A mostani államfő-választások első fordulójának harmadik legesélyesebbe pedig a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) jelöltje volt. El vagyunk veszve, azt hiszem, egyenesen ódai, mennyire meg kell már menteni minket.

Most ott áll Johannis és Dăncilă: ki mentse meg az országot, ebben a történelmi pillanatban? A román nép, az Istenadta nép, egy jelentős része pedig aligha vesz tudomást erről a nagyszabású pillanatról. Ő jól elvan, illetve dehogy jól, de köszöni szépen, ha Isten is megsegíti, meglesz valahogy. Eddig is megvolt. Egy kis része elmegy szavazni, a többit ez nem érinti. Máshonnan várnak feloldozást, nem hisznek ők holmi államiságot, politikát, hivatalt. Tudják, hogy a számukra komoly dolgok valahogy csak kialakulnak, megoldódnak.

Úgy vélem, azok mennek el állampolgári szerepüket eljátszani, akik Romániát kissé túl- illetve alábecsülik. Leginkább egyszerre. Érdekes ez a kettősség, ez a kétarcúság. Johannis és Dăncilă ennek a kettősségnek egy-egy maszkja. Hiszen Románia egy becsületes, liberális demokratikus jogállam, amelyik az Európai Unió és a NATO felelős tagja, ki tagadhatná le? Ugyanakkor Románia a korrupció, a mélyszegénység, az írástudatlanság, a műveletlenség hazája is. Ki képviselje az országot? Melyik maszkot öltse magára Románia?

Félreértés ne essék: ez a szavazósdi szerep, a maszkválasztás nem feltétlenül hülyeség. Ugyanis már a görögök – és kik értettek náluk jobban a színjátékhoz és a politikához? – úgy tartották, hogy a maszk nem elrejt, hanem feltár, megjelenít valami addig láthatatlant. A proszópon természetesen álarc, illetve Janus-arc, egyik harsányan nevet, a másik kétségbeesetten sír. Kevesen tudják, hogy a latin persona szó, amelynek ma magyarul a személy fogalma felel meg, az ez. A maszk, ami megjelenít valami lényegit. Másrészt a persona az, akinek hangja van, aki hangot ad a véleményének.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben akár Johannis, akár Dăncilă kapja a szavazatok többségét, mindkettő velünk marad a továbbiakban is, hogy néha kétségbeessünk, néha meg viszonylag ellegyünk.

Természetesen mindenki panaszkodik, mindenki haragszik Romániára, mert mindig lehetne jobb, de azért valljuk be: nem olyan rossz hely ez az ország. Eléggé balkán, de azért a glóbusz Nyugati részéhez tartozik. Tele van őrülettel, de mellettük nagyon sok izgalmas, értékes ember él itt. Mindig történik valami érdekes, valami kegyetlen, valami vicces.

Egy idő után – mondjuk olyan 30 év talán elég hozzá –, már otthonossá válnak a posztkom romos ipari telepek, de a bank- és az IT-szektor neonos üvegépületei is, ismerőssé válik a pateréti cigánytelep és az egyetemi könyvtár meghitt olvasóterme is.

Ha figyelmesen él az ember, és éppen lazábban nehezedik rá a menekülhetnék, akkor egészen élhető, sőt élvezhető itt az élet. Ha meg lelép, akkor egy kicsit mindenhol a világban otthon érezheti magát. De honvágya lesz. Vajon lehetséges ma, romániai magyarként hazaszeretetről gondolkodni?

Nyitókép:  fr.vikidia.org

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Horváth-Kovács Szilárd
Horváth-Kovács Szilárd

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória