Egészen elképesztő, mit meg nem lehet tenni a székelyföldi sajtó egyes helyein. Például évek óta próbálom mondani, hogy a magát a megye legelső napilapjának nevező újságban, a Székely Hírmondóban, meglehetősen gyakran jelenhetnek meg xenofób, uszító, rasszista, homofób stb. tartalmak, tehát a gyűlöletarzenál minden darabja megtalálható az oldalain. Ezt az erdélyi magyar értelmiség (sic!) fejcsóválva, nevetve, vagy közömbösen nézi, mintha nem alakítaná egy újság az olvasói közéleti gondolkodását, főleg, ha ideológiai tekintetben monopolhelyzetben van. Ugyanígy tekint rá a lapot pénzelő politikum is, amely – meggyőződésem, hogy – nem számol azzal, hogy milyen hatásai lehetnek egy beért uszításnak, és hogy majd nehéz lesz ehhez igazítani a retorikát. Jóindulatúan feltételezem, hogy nem pont erre spekulálnak.
Legutóbb az a Borbély Zsolt Attila követett el egy álnok szöveget, akit „politológusként és közíróként” szoktak jellemezni, holott még egyetlen olyan, a szakmai mércét megütő elemzését sem olvashattuk, amely ezt a címkét igazolná. BZSA, aki évekkel ezelőtt Jobbik-szimpatizáns volt, aztán a párt néppártosodása után a Fidesz mellé állt, most éppen Klímahiszti címen értekezik arról, hogyan használják fel a „zöld ideológiát”
a baloldaliak arra, hogy szárnyra kapjanak.
Ezzel önmagában persze nem lenne probléma, végül is a baloldal valóban sokkal sikeresebben építi be a saját politikáiba a klímaváltozással szembeni fellépést, mint a jobboldal, amelynek nem sikerülhet elszakadnia a tőkések profittermelésének szolgálatától, a szabadpiac mindenhatóságába vetett fundamentalista hittől, és általában attól, hogy ne a globális korporatizmusra, hanem a lakosságra tolják a felelősséget. Persze minden országnak más és más zöld pártjai, mozgalmai vannak, szóval e fenti néhány mondattal szépen lehetne vitázni, lehetne elemezni, hogy mitől jobb az alternatívája a magyar (szélső)jobbnak ebben a kérdésben.
Mert Borbély ugyan megemlíti, hogy lám, lám, Áder János és Orbán Viktor is milyen fontosnak tartják a klímaváltozás elleni küzdelmet, abba viszont nem megy bele, hogy Áder tulajdonképpen mennyire is kompetens ezekben a témákban, vagy Orbán médiája hogyan is torzítja el a a klímaváltozás társadalmi és civilizációs felelősségét. Továbbá azzal sem foglalkozik, hogy Orbán a német autóipar összeszerelő üzemeként képzeli el Magyarországot, vagy éppen most vásároltatja fel az állammal a veszteséges és az egyik legnagyobb szennyező hőerőművet, mert hát Mészáros Lőrincet nem szabad az út szélén hagyni. És ez csak néhány példa. Borbély Zsolt Attila elhiszi Orbán Viktornak, csak azért, mert a miniszterelnök ezt deklarálja.
Ennél azért többről is lehetne beszélni, sok mindent el kellene megmagyaráznia a politikai jobboldalnak és a jobboldali publicistáknak ahhoz, hogy a jövő megóvásában betöltött szereplőkként hitelesnek tüntessék fel magukat, de Borbélynak esze ágában sincs érvelni. Ahelyett, hogy érvekkel győzné meg az olvasót, inkább átveszi a szélsőjobb retorikát. Szerinte Greta Thunberg amúgy csak egy „beteg kislány”. Tehát az alternatív Nobel-békedíjast, a Time szerint az év emberét ennyire méltatja az árnyalt tollú kritikus, őt, aki olyan globális mozgalmat hozott létre, amely több-kevesebb sikerrel, de mégiscsak arra törekszik, hogy azon politikusok alól kapja ki a szőnyeget,
akik nem hajlandók komolyan venni a fiatalok hangját.
Tény, hogy Greta Thunberg Asperger-szindrómás, ahogy az is tény, hogy ez nem betegség. Sőt: a világ egyik legnagyobb szakmai tekintélynek örvendő szervezete, az Amerikai Pszichiátriai Szövetség (APA) már 2012 óta nem minősíti mentális betegségnek – kijelentve, hogy nyelvi fejlődésben, intelligenciában semmiképp nem befolyásolja azokat, akik normális körülmények között e szindrómával élnek. Szóval lebetegezni nem méltányos: pont olyan, mintha egynémely politikusra lövögetnénk az alkoholizmusa okán. De ha Thunberg beteg lenne, akkor sem lenne méltányos ezzel próbálni meg lejáratni, hiszen a szindrómának semmi köze a politikai tevékenységéhez.
Persze Borbély Zsolt Attila nagyon is jól tudja, hogy érvként ez nem állja meg helyét, de felvállalja a delegitimációs gesztust, mert jól tudja, hogy egy állítás a folytonos ismétlés révén sokak számára igazsággá válik. Ergo, ha elég sokan betegezik le a 17 éves aktivistát, a mozgalmára sütnek rá lemoshatatlan bélyeget. Meg hát ott a falkalogika: nehogy már egy büszke magyar egy mentálisan „beteg”, a libsik által irányított „kisgyerek”-et kövessen!
Még sajnálatosabb, hogy az ötlet nem szerzőnk fejéből pattant ki, hiszen a magyar szélsőjobb média – és maga Gulyás Gergely, az Orbán-kabinet második legfontosabb embere – is előszeretettel sütötte már el. De míg Magyarországon a közfelháborodás végül bocsánatkérésre kényszerítette a minisztert, addig itt senki nem helyezett nyomást Borbélyra. Hadd ne mondjam, mennyire sértő ez az Asperger-szindrómás emberekre nézve, akiket azzal bélyegeznek meg, hogy soha semmilyen társadalmi pozíció nem bízható rájuk.
Ami a legnagyobb probléma – amellett, hogy akad lap, amely ennyire bután megírt cikket lehoz –, hogy semmilyen ellenreakció nem érkezik . Ez az, ami nagyon-nagyon veszélyes egy olyan közösségben, amely csak most ismerkedik a klímaváltozás ügyével, hiszen nem mondhatni, hogy az erdélyi magyar politikum és média túlságosan tematizálta volna a kérdést. (A Transindex ugyan évek óta ezt teszi, de mégis az elején járunk.)
Borbély és a Hírmondó bevállalta, hogy elszabotálják a jövőt, és mindezt a rövid távú hatalmi felállás támogatása és fenntartása, a radikális jobboldali diskurzus hegemón helyzetben maradása érdekében. Az más kérdés, hogy uszító szöveget szabadna-e lehozni egy lapnak, vagy megtűrnie a lapot támogató politikumnak. A fent említett okok miatt: a napokban látjuk, milyen súlyos következményei vannak annak, hogy a romák elleni uszítással semmit nem kezdtünk harminc év alatt. Most éppen a klímaszkepticizmus szellemét engedik ki a palackból. Csak győzze majd valaki visszagyömöszölni és ne legyen már túl késő!
