Olcsó Brâncuși-t veszek!

O

Keresem a történetet, amivel elmesélhető, hogyan is néz ki a romániai projektmenedzsment.

Ezt az országot nem könnyű megérteni, és ezt nem ironikus szándékkal mondom, inkább a megfigyelő őszinte érdeklődésével. Ezért, ha lenne egy jó történetem, annak meglenne minden praktikuma. Olyan történet kellene, amelyben ott van Románia túlfűtöttsége és drámája, amelyben benne van a román géniusz, a román lelkesedés, és a román léhaság és butaság is. Benne van a kifinomult és a szofisztikált, és az igénytelen és a báj nélküli is. A civil betyárbecsület és az előkelő intézményes sunyiság. All in one.

Van ilyen történet? Még nem találtam meg, de haladok, van egy vázlatom. Elismerem, nem annyira történet, mint inkább mozaik. De tartom annyira szemléletesnek, hogy itt és most közreadjam.

*

Constantin Brâncuși alkotása rögtön Giacomettié után következik a legdrágábban eladott szobrok listáján. A top 20–at három Giacometti vezeti, a negyedik a Brâncuși-féle La jeune fille sophistiquée, ami idén májusban kelt el a Christie’s árverésén, New Yorkban 71 millió dollárért:

Ezzel Brâncuși szobra Modigliani, Koons, Matisse, Moore és Picasso szintén több tízmillió dollárért elárverezett műveit előzi meg. Nem mellékes, hogy a top 20-ban további három Brâncuși-szobor is szerepel. Egyrészt. Másrészt idén októberben összeomlik a Gorj megyében, Hobița faluban található Brâncuși-szülőház. Évtizedek óta romos, de most megadja magát a gravitációnak. A kulturális minisztérium azzal védekezik, hogy az ingatlan magántulajdonban van, vagyis volt, mert már nem ingatlan, hanem amorf törmelékkupac.

*

Hogyan szokás érteni Brâncuși-t Romániában? Vannak az ismerők, vannak a csodálók, vannak a próbálkozók, és persze a boldog reménytelenek. Hatalmas a kavarodás. És nem mindenki az, akinek elsőre látszik. De nem fedem fel a szerepeket, ömlesztve adom közre a típusokat.

A sort nem lenne illendő mással kezdeni, mint Arethia Tătărescuval. Ő kéri fel Brâncuși-t arra, hogy Târgu Jiuba világháborús emlékszobrot tervezzen. Ehhez Aretiának meg is van minden eszköze. Egyrészt otthonosan értelmezi azt, ami az európai modernitás centrumában történik (művelt), másrészt az akkori miniszterelnök felesége (befolyásos). Arethia a brüsszeli konzervatóriumban tanult, majd Bukarestben zongoratanárként helyezkedett el. Megnyerő, ízlése kifinomult, és tele van energiával. Odavan a népművészetért, lelkesedik Indiáért, és nem mellékesen cserkészcsapatot is szervez. Egy cserkészbulin ismeri meg leendő férjét, az ígéretes, Párizsból hazaköltözött ügyvédet, Gheorghe Tătărescut, a leendő liberális miniszterelnököt.

Brâncuși 1935-ben fogadja el a felkérést, de minden honoráriumot elutasít. Annak ellenére, hogy nemzetközileg jól jegyzett művész lett, Románia nagyon kevés érdeklődést tanúsít iránta. 1930 és 1942 között egyetlen romániai kiállításon sem mutattak be egyetlen Brâncuși-alkotást sem, ami jól jelzi a munkássága iránti közönyt. Ezért is nagyon értékes Arethia figyelme, és Brâncuși nagyon hálás érte. A hölgy eredetileg egy műre, a Végtelen oszlopra kéri fel a mestert, de a megrendelés később kiegészül a Csók kapujával, a Hallgatás asztalával és a Székek sétányával is (a címek magyar fordításaival bajban vagyok, mert a román változatokról sincs teljes konszenzus).

Brâncuși néha ugyan beszélt a műveiről, de nem mellékelt használati utasítást az alkotásaihoz, minthogy nem volt saját műveinek ideológusa. A nép és annak vezetői pedig a megfelelő szuverenitással értelmezik a szobrait. Ez lehet egészen extrém is. Az ötvenes évek elején többször is megpróbálták leszerelni az Végtelen oszlopot, minthogy szükség volt a jó kis ócskavasra. 1953-ban lelkes fiatalok traktorral próbálták kirántani a művet a talajból, de nem sikerült. Próbálták, nem ment, feladták. A hír Brâncușihoz is eljutott, de akkor már teljesen kiábrándult Romániából. Miért? Mert 1951-ben, egy megindult pillanatában felajánlotta a román államnak párizsi műtermében található műveit. 230 szoborról, 41 rajzról és 1600 fényképről volt szó. Felbecsülhetetlen értékről beszélünk. A román akadémikusok elutasították a felajánlást. Szerintük Párizs rossz hatással volt a művészre, mert annak ellenére, hogy motívumai román népi motívumok maradtak, megközelítése burzsoá jellegűvé fajult. Az Akadémia ülésén részt vett Mihail Sadoveanu, Iorgu Iordan, George Călinescu és Gala Galaction. Az irodalomtörténész Călinescu nagyon éles, sőt agresszív kirohanást intézett Brâncuși művészete ellen. De voltak, akik szerint igenis Brâncuşi értékes művész, sőt zseni, sőt mi több, jelképe annak, ahogy univerzálissá emeli a népművészet motívumait. Ilyen volt Camil Petrescu, Geo Bogza és Victor Eftimiu. Mindezek ellenére Románia elutasította a felajánlást. Az öreg Brâncuși csalódott, 1951. augusztus 1-én lemond román állampolgárságról, hogy 1952-ben francia állampolgárrá váljon, műtermének anyagát pedig Franciaországnak adományozza. Franciaország elfogadja.

A Végtelen oszlop elemeinek próbaszerelése a petrozsényi Ateliere Centrale fémszerkezet-műhelyében
A Végtelen oszlop elemeinek próbaszerelése a petrozsényi Ateliere Centrale fémszerkezet-műhelyében

A nép és vezetői azóta is komikumot komikumra halmoznak, amikor Brâncuși alkotásaival kapcsolatba kerülnek. Târgu Jiu városa néha tesz ezt-azt a Brâncuși-szoborpark műveinek kellő megértéséért, például 2015-ben a polgármesteri hivatal magyarázó táblákat helyezett ki. Az angol szövegeket a Google Translate fordította. Egy évvel korábban a helyi tanács meg akarta köszönni Arethiának és férjének a parkot, így mellszobraikat a Brâncuși-alkotások közelében állíttatta fel. A Huffington Post és a The Independent is beszámolt arról, hogy az engedély nélkül kihelyezett szobrokat a minisztérium le is vétette, azzal az indoklással, hogy a hölgy melle túl nagy.

A kínos helyzetek és botrányok krónikája végtelen. Legutóbb azon röhögött az internet népe, hogy Klaus Johannis helyet foglalt a Hallgatás asztalánál, mintha valaki a Tate Modernben meglátván Duchamp Forrását, és megértvén, hogy az egy piszoár lészen, annak rendje és módja szerint rögtön rendeltetésszerűen használatba is venné. Hasonló funkcionalitás-zavarban lehetnek azok is, akik úgy döntenek, a Csók kapujánál kívánnak összeházasodni. Eddig több száz, talán több ezer pár csókolta meg egymást és mondta ki az igent a szobor előtt. Mindeközben a Csók kapuja valószínűleg a halál csókját jelképezi, minthogy mintája egy Párizsban fellelhető római szarkofág. Csak emlékeztetőül: a szoborpark az első világháborúban elesettek emlékét hivatott őrizni, és inkább konceptuális tér, mint vidámpark.

És ez még mind semmi. A nagy történet még hátra van.

*

Ha meg akarjuk érteni a romániai projektmenedzsmentet, rá kell éreznünk arra, hogy a román nemzet talán legnagyobb közadakozási szégyene soha nem lehet akkora szégyen, hogy valaki észbe kapjon és leállítsa azt a site-ot, ami részvételre buzdít egy már rég meghiúsult Brâncuși-közadakozásban.

Romániában nagyon nehéz elkezdeni valamit, és szinte lehetetlen úgy elkezdeni valamit, hogy az első lépés a tervezés legyen. Emiatt a kevés elindított dologból sok minden megy félre. Viszont, ha már valami beindult, de láthatóan rossz irányba tart, soha senki nem fogja leállítani, amennyiben e tett bármi csekély energiájába is kerülne. Ez a romániai projektmenedzsment lényege. Bizonyítás következik.

A Föld bölcsessége (Cumințenia pământului) egy korai, viszonylag kisméretű Brâncuși-alkotás (56,5 × 26,1 × 16,7 cm). 1910-ben állították ki Bukarestben egy fiatal képzőművészeket bemutató tárlaton. Volt, aki elborzasztó pogány bálványt látott benne, nem így egy fiatal mérnök, Gheorghe Romașcu, aki egy közvetítő révén 1500 lejért megvásárolta. Családja az 1948-as államosítások során egy gyors kilakoltatással tömbházba költözött, de ügyeltek rá, hogy a szobor ne sérüljön. 1956-ban a sztálini szempontok enyhülnek, és a román állam megvásárol pár Brâncuși-szobrot, de a mérnök íróasztalán tárolt művet nem veszik meg, hanem 1957-ben simán elkobozzák. Az állam külföldön is, belföldön is kiállítja, de nem gondos tulajdonos, mert a mű megsérül. 1989 után hosszas pereskedéssel az örökösök visszakapják a szobrot, de – minthogy nemzeti kincsnek van nyilvánítva – külföldre nem vihetik, az államnak pedig elővásárlási joga van.

2014-ben az Artmark céget bízzák meg a szobor értékesítésével. Az akkori kulturális miniszter, Kelemen Hunor pedig úgy dönt, támogatja a vásárlást, és független műtárgybecslő auditot kér. A külföldi audit 20 millió euróra értékeli a szobrot. Később a szaktárca előbb 1, majd 2 millió eurót ajánl fel az örökösöknek. Hosszas alkudozás kezdődik, az Artmark azt állítja, hogy az eredeti kalkuláció nem is 20, hanem 30 millióról szólt. Az Artmark megbízatása lejár, az új ár 11 millió euró, amiből a kormány 5 milliót áll, a maradék 6-nak közadakozásból kell összejönnie, ha összejön. A szakértői kormány miniszterelnöke, Dacian Cioloș arról beszél, hogy amennyiben a pénz nem gyűlik össze, a kormány lemond a szoborról. A gyűjtés beindul. A mozgalom egyik arca Dan Perjovschi, a nemzetközileg jegyzett grafikus. A lelkesedés hatalmas, de pénz alig érkezik, Liviu Dragnea például azzal büszkélkedik, hogy ő nem adományoz egy banit sem.

Az oroszok röhögnek, a bukaresti nagykövetség 100 euróval járul hozzá az akcióhoz, és jól megszívatja a kormányt. Mindenki vérig sértődik a provokáción, ezzel az oroszok ellopják a show-t. Cioloș a gyűjtés felpörgetését ígéri, de a határidőre mindössze 1,16 millió euró gyűlik össze. Hatalmas a szégyen, a miniszterelnök bejelenti, a kormány mégis állja a különbözetet 11 millióig, ám ez végül nem történik meg.

A kormány új problémával szembesül. Milyen módon fizessék vissza a beérkezett adományokat? A Cioloș utáni harmadik miniszterelnök, Viorica Dăncilă 2018 végéig ígérte a visszafizetést, ami már a sokadik terminus. Közben Dan Perjovschi idén nyáron bedobja a törölközőt: visszaadományozási eseményre hívja meg azokat, akik az általa szervezett adományozási eseményén részt vettek, kiteszi az asztalra az összegyűlt pénznek megfelelő összeget, és arra kéri barátait, mindenki vegyen vissza annyit, amennyi adományára emlékszik. Az aktuális kulturális miniszter pedig arról biztosít mindenkit, hogy jövőre ismét indul a tárgyalás a Föld jóságáról. Hurrá!

Közben a La jeune fille sophistiquée 71 millió dollárért kelt el a Christie’s árverésén, New Yorkban. Ez nem okvetlenül azoknak kedvez, akik most akarnak még olcsóbban olcsó Brâncuși-t vásárolni.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Kelemen Attila Ármin
Kelemen Attila Ármin

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória