Nyomozás. Két történet a 20. századból

N

Nyomozás

Ahogy barátom mesélte régi emlékét, egyszerűnek látszott a dolog. Egyetemi hallgató volt, kíváncsi ember, és házkutatáskor találtak nála egy példányt a Mein Kampfból. Bevallotta, hogy az ószeren vette. Hihető. És megoldja a gondot, mármint a szekus főhadnagy gondját: a barátom náci, és mint ilyen, a román szocialista állam ellensége. Aztán szülővárosában a szülei lakásán is volt házkutatás. Csakhogy ott valami más került elő, amelyből kiderül, hogy barátom apját az akkori törvények szerint büntetőszázadba sorolták. Hogy mit büntettek, nem volt világos. Maga zsidó? – kérdezte aggódva a rosszat sejtő, mert tapasztalt főhadnagy, aki a házkutatást elrendelte és irányította, a Mein Kampfot olvasó náci apjától. – Az vagyok, hangzott a válasz. – Hát akkor tovább bonyolódik a helyzet. Mi legyen? Az egyszerű megoldás az lett, hogy barátomat eltávolították az egyetemről. Hogy mint nácit vagy mint zsidót – sosem derült ki.

Vilidár István (1935–1986) fotója. Forrás: Azopan Fotóarchívum
Vilidár István (1935–1986) fotója. Forrás: Azopan Fotóarchívum

 

Nemzeti kenyér

Nyolcvanas évek. Téli délután. Sorbanállás kenyérért. Mihályt hazaküldöm. Mellettem kopott, sovány férfi. Rámszól:

– Román kenyeret eszik! Aztán más nyelven beszél.

Én sem vagyok barátságos: – Azt a kenyeret eszem, amiért megdolgoztam. Mint maga. Együtt állunk a kenyérért.

Némi szünet. – Egyébként, az alkotmány szerint, beszélhetek a saját nyelvemen is. Vagy magának az alkotmány se tetszik? – kérdezem, mint egy igazi honleány. Csend. A kenyér késik. Vagyis a kenyérgyár teherautója. Várunk. Kell a kenyér. Akármilyen kenyér. Hallgatunk.

Másnap délelőtt. Vonzó pult Katonáék – patinás kolozsvári dinasztia – magánfalatozójában.

– Van még kaszinótojás?

– Nálunk, kérem – hangzik a higgadt válasz – kaszinó nincsen. De orosztojással szolgálhatok.

– Árt nekem a majonéz. És drága. De kívánom. Friss zsemlével szervírozzák.

(Részletek a szerző emlékiratainak készülő második kötetéből)

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Szilágyi Júlia

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Kategória