Az influenszer és a hitelesség. Fordítási kísérlet

A

Furcsa érzés úgy vitába szállni egy szöveggel, hogy közben ezt az ismeretlent: „az emberek” mindig a saját nevemmel akarom helyettesíteni. Magyarán: értem, mit ír, mégis le akarom fordítani, megérteni, igen, elsősorban saját magam számára, hogy milyen az a valóság, amelyben én is benne élek.

Vegyünk tehát engem, mint a társadalom egyik tagját, akiről szól(hat) Szilágyi-Gál Mihály Tudáspiacok – az álhír és a kritikai tudás között című cikke. És vegyük rögtön górcső alá „értelmiségi” mivoltomat, ami ugyebár a szó klasszikus értelmében elavultnak számít. Az én esetem nagyon is reprezentatív ebből a szempontból, hiszen értelmezhetetlen lesz a diplomám. A diplomaszerzés fázisában döntöttem el, hogy kiszállok az egyetemi-akadémiai közegből, mert számomra ez az út nem jelent életet. Fontos hozzátenni, hogy filozófiát tanultam, amivel azelőtt semmi kapcsolatom nem volt. Középiskolában rendszeresen ellógtuk vagy nemes egyszerűséggel csak végigaludtuk ezeket az órákat.

A diploma megvan, és maga a papírforma csak abban segíti az életem, hogy bizonyos állásokat be tudok tölteni. A nem papíralapú diplomaszerzésem pedig egy folyamat, amelyben láss csodát, nem csak az egyetemre jártam (és a könyvtárba), hanem mellette olyan dolgokat műveltem, amelyek az életet jelentették nekem: voltam olcsó (és tapasztalatlan) munkaerő, voltam önkéntes, voltam kísérleti író is. Olyan „van is diplomám, nincs is” állapotban vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy maga a tény, hogy elvégeztem egy filozófia szakot, semmire nem elég. Tény az is, hogy az egyetem melletti társadalmi életem gazdagsága befolyásolta a szakmai életem alakulását.

Szakmai életet írok, pedig nem csak arra gondolok.

2018 késő nyarán, épp benne egy adománygyűjtő kampányban és a megcélzott orvosi kezelések szervezésében (magánélet), felkérés érkezik egy részvételre egy olyan konferencián, amelyre influenszereket hívnak meg (szakmai felkérés). Kicsit kiköptem az épp a számban lévő korty teát, influenszer, én??? Vissza is kérdeztem, hogy pontosan miért gondolják, hogy én az lennék. Egyszerű az összefüggés: felrobbant a net az adománygyűjtő kampányommal, és rekordidő alatt sikerült összegyűjtenem a célba vett összeget.

Influenszernek lenni tehát nagyon érdekes jelenség: összefonja a szakmait a személyessel, magyarán pénzt lehet keresni abból, ami a személyiséged. Viszont trükkös a dolog, ugyanis ebben a folyamatban igenis szükség volt mindarra a tapasztalatra, amit egyetemen, mellette, előtte és utána szereztem. Az adományszerző honlap amilyen egyszerű(nek nézett ki) épp annyira volt hasznos is, ugyanis rengeteg olyan információt tartalmazott, ami évek munkáját foglalta össze linkeken, hivatkozásokon keresztül. Megelőzte egy, a maga idejében akár céltalannak is nevezhető munka, amit most mint egy kirakóst illesztettem bele a képbe. Ettől nagyon szakmainak tűnt, pedig semmi intézmény nem legitimálta azt a tudást, ami mögötte volt.

Egy poszttal, a Facebookon indult be az egész. Amikor elkészült a honlap, egy mondatnyi kommentárt fűzve hozzá osztottam meg ezen az egyetlen közösségimédia-felületen. A többi begyűrűzött: az emberek osztották, lájkolták és főleg: adományoztak. Sosem volt elhanyagolható a folyamat során, és számomra ez volt a legizgalmasabb (szakmai szemmel nézve is): minden megosztást személyes kapcsolódások, személyes nézőpontok, személyes történetek kísértek, így a személyeken keresztül valósult meg az adománygyűjtő kampány. Persze, benne vagyok ebben én is, az egyén, de benne volt mindenki más is, ez a kampány mások történetei nélkül teljesen értelmezhetetlen lett volna. Ez az eset számomra egyértelmű bizonyíték arra, hogy a személy (személyiség) legitimálja a szakmaiságot, magyarán egyre kevésbé figyelünk az összegyűjtött diplomákra, és sokkal inkább a személyre és a hitelességére.

A hitelességet pedig az adott személy élete, hibái, felelőssége, hobbija, de főleg a kapcsolatai adják. A kapcsolatai, hiszen az emberről alkotott társadalmi megbecsültség (akár szakmaiság) attól lesz létjogosult, hogy az őt ismerő vagy vele kapcsolatban álló személyek mit gondolnak róla.

Régen biztosan nem épp ezzel az angolosan elegáns szóval illeték a véleményvezéreket, ettől még nem állíthatjuk azt, hogy nem léteztek. Más felületeken, másképp voltak influenszerek; talán a legfontosabb ismérv, hogy befolyásolták-befolyásolják a gondolkodást egy adott témáról. Ami nem változik, az a hitelesség, amelyet az emberek ki tudnak szimatolni, és figyelnek rá.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Aczél Dóra
Aczél Dóra

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória