Hora urii – a gyűlölet körtánca

H

Mint várható volt, szerdán a szenátus leszavazta az autonómia-statútumot. Utána Klaus Iohannis kijelentette, hogy ez az ő érdeme volt, mert ő hívta fel a figyelmet a veszélyre. Hogy igazából mi volt, mi lehetett volna a veszély, nehéz megmondani. Az viszont kétségtelen, hogy az elnök egyik megjegyzése – „ilyen törvénykezdeményezéseknek soha többé nem lenne szabad a parlament elé kerülniük” – jogsértő, hiszen nem neki kell megmondania, ki és milyen jogszabály(oka)t terjeszt a parlament elé.

Az államelnök szerda déli kijelentései – „míg mi a járvány ellen harcolunk, addig a PSD a Parlament titkos irodáiban azért harcol, hogy Erdélyt a magyaroknak adja”; „vajon mit ígért Orbán Viktor cserébe a megegyezésért?” –  nem azért súlyosak, mert inszinuációk, valóságalap nélküli szándékvélelmek, hanem mert célja politikai: gyűlöletet szít az ellenfél ellen. A populizmus gyűlöletvírusa járványként terjed; egy másik fenyegetés fogalomköréből vett metaforával:

a gyűlölet lángja mindent felperzsel.

Gyors reagálásában Tamás Gáspár Miklós találóan jegyzi meg: „A székelyföldi autonómia jelenleg megvalósíthatatlan tervéről nyilván lehet vitatkozni, de a »jo napot, Csolaku« stílusban bizonyosan nem. Iohannis nem vitatkozik, hanem – a képviselőházi többség lejáratása érdekében, amelyet mint alkotmányos államfőnek, respektálnia illenék – a romániai magyarságot illeti tiszteletlen gúnnyal, a romániai magyarságot tünteti föl egyetemlegesen a román állam ellenségének. A támadott PSD meg a többi román párt (már amelyik megszólalt) gyáván gazsulál mindehhez (az USR néhány képviselője kivételével). Az RMDSZ persze tiltakozik, mit tehetne egyebet.”

Arra nézve, hogy mit tehetne az RMDSZ, egy hozzászólásban a járvány és választások összefüggése mentén felsoroltam néhány ötletet: „Véleményem szerint az államelnök vétett az alkotmány betűje és szelleme ellen, amikor beleszólt egy másik – ráadásul a legalapvetőbb, legdemokratikusabb – államhatalmi ág, a törvényhozás ügyeibe. (…) Ezért fontos a felszólítás a bocsánatkérésre, de mivel jogsértés is történt, még fontosabb jogi úton elégtételért folyamodni. Sőt, Iohannis vádja – »a magyarok el akarják venni Erdélyt« – idiotizmusa mellett diszkriminál és gyűlöletet kelt, tehát ilyenként is törvénybe ütköző, különösen egy államelnök részéről. Az is igaz, hogy az RMDSZ vezetése sokáig együtt menetelt az államelnökkel és táborával az előrehozott választások erőltetése ügyében, ami késleltette a megfelelő járványellenes intézkedések bevezetését. Románia azonban szerencsére (legalábbis eddig) nem siklott ki, mint más, fejlettebb országok, az egészségvédelem – legalábbis a járvány szempontjából – nem roppant össze; viszont a neheze, a gazdaság talpra állítása most következik, és félő, hogy az ilyen felelőtlen kijelentések a figyelem elterelését is szolgálják a kormány inkompetenciájáról és impotenciájáról, ami a valós gondok kezelését, megoldását illeti. Az a veszély, hogy elvesszük Erdélyt, nem áll fenn – de az a veszély nagyon is reális, hogy elszegényedünk, hogy állandósul Romániában a zűrzavar. És a zűrzavar sohasem kedvezett a kisebbségeknek.” 

Az államelnök kifakadását Politikailag Legélesebben

Călin Popescu Tăriceanu, az állam volt második embere bírálta a „mi egyebet” kellene tenni vonalán: „Klaus Iohannis ma a legsúlyosabb vádat fogalmazta meg, ami elhangzott Romániában 1989 decembere után. Azzal vádolt meg egy parlamenti pártot, hogy titkos megállapodást kötött egy idegen hatalommal az ország területe egy részének átengedéséről. Ez nem maradhat így. Klaus Iohannisnak meg kellene jelennie a parlamentben és be kellene bizonyítania súlyos vádjait. Ennek az ügynek csak két végkifejlete lehet: vagy igazak a vádak, és akkor az érintett pártot be kell tiltani, vagy Románia elnöke hazudik és manipulál, akkor pedig le kell mondania, és alá kell vetnie magát a törvény szigorának.”

Különben Iohannis mániája, hogy az RMDSZ a PSD-vel cinkosságban próbálja elérni Erdély kiszakítására vonatkozó céljait, érdekes tükörképe annak, ahogy némely nagyon magyar nemzeti erők meg azzal vádolják érdekvédelmi szervezetünket, hogy eladta a lelkét (és cakompakk az erdélyi magyarságot) „a románoknak”. Jó, mondjuk, az Erdélyi Magyar Szövetség nem tényező, politikai éleslátásról tanúskodó közleményeit nem kapják fel világlapok, de a hétfői elég érdekes abból a szempontból, ahogy a Transindexet „az RMDSZ sajtójának” nevezi, és hogy felfedezi a mélyben a „nyilvánvaló” tendenciát: „Az RMDSZ vezérkarának befolyásos személyei Erdély és Magyarország kötelékének meggyengítésében érdekeltek. Ezzel keresik Bukarest kegyét.

Ez persze még mindig csak egy szimplább kommentelő színvonala,

de azt kifejezetten bántónak érzem, ha Kelemen Hunort „a nemzetpolitika iránt érzéketlen baloldali haverkodással” hozzák összefüggésbe, bármit is jelentsen ez! A szövetségi elnök igazán rendszeresen bizonyítja lojalitását a nemzetpolitika iránt, kezdve Karácsony Gergelyék visszautasításától („a magyar választók tudják, kire szavazzanak!” –, és ennek a kijelentésnek az erkölcsi értékén nem változtat, hogy végül az illető Budapest főpolgármestere lett) Szabó Tímea példás rendreutasításáig („azt sem tudjuk elmagyarázni neki, hogy mit jelent a nemzeti szolidaritás”). Most komolyan, mit kellene még tennie? Szerencsére az EMSZ szerdán már a hétfőivel szögesen ellentétes közleményt adott ki, eltekintve a kegykereséstől, sőt, kelemeni szigorral bocsánatkérésre szólítva fel az államfőt.

Hanem a gyűlölet és a gyűlöletbeszéd újabb sűrű emlegetése eszembe juttatta, hogy a minap olvastam egy cikket, amiből kiderül, hogy a magyar parlament elnökének sem kell a szomszédba mennie egy kis kiközösítésért, gyűlöletkeltésért. Röviden, íme, néhány megállapítása:

„Az ellenzék (mármint a parlamenti kisebbség)  nem a nemzet része.” (Hanem „moszkovita kommunista zsidó”…) „A spekuláns olyan ember, aki munka, teljesítmény és értékteremtés nélkül, a mások által megtermelt értékeken élősködik. Ennek legszebb példája Soros György. (…) A lényeg az, hogy ő egy láthatatlan hatalmi gépezetnek, a világban jelen lévő úgynevezett mélyállamnak a neki szánt szerepet alakító figurája.” És hasonló szeretetteljes, mély megállapítások, amelyek még mindig enyhe dorgálások ahhoz képest, hogy a harmadik legmagasabb magyar közjogi méltóság – aki évezredünk elején akasztásos beszédével hívta fel magára a figyelmet – az Európai Unió vezetését konkrétan a náci hadsereg parancsnokaihoz hasonlítja. Na, ennyi ebből elég is…

Nyitókép: Andre Hunter on Unsplash

Jo napot kivanok, peszede

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Ágoston Hugó
Ágoston Hugó

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória