Árgus szemek

Á

A felügyeleti kapitalizmus és az államok esete a koronavírussal

(A kolozsvári 10. Szociológus Napokon elhangzott előadás szerkesztett változata)

Hadd kezdjem néhány, szerintem beszédes mikro-esettanulmánnyal, ha így lehet nevezni az alábbiakat. Tehát:

2020. március, Kolozsvár. A Mărăști téri körforgalom keleti oldalán egy Dacia rendőrautó fénye villog. A máskor nyüzsgő tér most teljesen kihalt, nagyon szokatlan a látvány. Az autó mellett két meglehetősen vidám rendőr kémleli az égboltot, mintha gyermekek lennének. Drónt röptetnek, ami precíz kamerájával pásztázza a környéket, a szükségállapot idején kószáló emberek után vizslatva.

2020. április, Vuhan. Szájmaszkos emberek jönnek ki egy üvegépületből, láthatóan bizonytalanul. Elég sokan vannak, látszik rajtuk a zavartság. Velük szemben áll a hatósági ember, valószínűtlenül nagyméretű sisakban, ami tulajdonképpen egy fejen viselhető nagykapacitású hőszkenner. Az emberek testhőmérsékletét méri valós időben, a kapott adatokat automatikusan pedig egy központi adatbázisba továbbítja. Ha a furcsa formájú kütyü magasabb értéket észlel, akkor a kamera azonnal az illető személyre fókuszál, ráközelít és több digitális fotót készít, majd a lázas egyéneket fehér védőfelszerelésbe öltözött, tagbaszakadt férfiak emelik ki a tömegből.

2020. április. A Google nyilvánosságra hozta legújabb mobilitás-vizsgálatát arról, hogy kik tartják be a kötelező mozgáskorlátozást. A grafikonok döbbenetesek, pontosságuk és mennyiségük tekintetében egyaránt. Érezhető, látható: az óriáscég szó szerint minden lépésünkről tud…

Nos, kitalálták: a társadalmi kontrollról, mint a jelenlegi krízis egyik valószínűsíthető

negatív következményéről beszélek.

Előadásomat a nagyközönségnek számom, ennélfogva esszészerűen fogalmazok. Egy bizonyos problémafelvetést, tematizálást fognak tőlem hallani megfigyeléseim és olvasmányaim alapján. Jelen pillanatban a média előszeretettel foglalkozik azzal az érdekfeszítő kérdéssel, hogy mi várható, ha lecseng a koronavírus-krízis. Természetesen a társadalomtudományok is érdekeltek a pandémia lehetséges hatásainak vizsgálatában – a maga szerény eszközeivel ez a konferencia is erre fókuszál. Úgy gondolom, hogy a „mi várható” kérdésre pillanatnyilag nagyon nehéz válaszolni. Nem tudjuk. Több okból sem: a jelenlegi krízis mélyreható, nagyon súlyos, globális társadalmi probléma, ebben a korban újszerű is, s amelyre sajnos egyelőre lokális válaszok születtek. Aztán: a világ a krízis előtt is nagyon gyors változásban volt – tehát mihez térünk vissza? Továbbá, az embereket ért kollektív trauma következményei is kiszámíthatatlanok, és nem utolsó sorban a központi kormányzatok politikai szándékai sem világosak egyelőre.

Ebben a helyzetben az a véleményem, hogy a technológiai fejlődés vívmányai alapján a már egy ideje zajló makrofolyamatok felerősödnek: itt a robotizáció/automatizáció jelenségére, a mesterséges intelligencia (AI) robbanásszerű fejlődésére és alkalmazására, az internethasználat bővülésére gondolok – legyen szó akár emberi felhasználókról, akár az eszközök internetéról (IoT) –, valamint arra, hogy életünkben nagyobb szerepet gyakorolhat a deep learning és a big data. E jelenségek a krízis nyomán a nagyon erős társadalom feletti kontroll irányába fognak konvergálni.

Tézisem a következő:

a jelenlegi globális krízis kiváló lehetőséget és legitim alapot teremtett arra, hogy az állami intézmények és a információs technológiai óriásvállalatok – vagyis a kritikai elmélet fogalmai szerint a magánérdek és magánbürokrácia, illetve az államérdek és az igazgatási apparátus – olyan érdekszövetsége jöjjön létre, amely jelentősen megnöveli az állampolgárok és közösségek feletti társadalmi ellenőrzés mértékét, fokozva a digitális felügyelet révén az életvilágunk és a magánszféránk sikeres gyarmatosítását. Megjegyzem, ez viszonylag új fejlemény, hiszen 2020 február-márciusa előtt az online világ szabályozása kapcsán kibontakozott vitákban az államok és a hatalmas információtechnológiai cégek eltérő oldalon álltak. Erre példa a Facebook-„vezér” rituális meghallgatása az amerikai törvényhozásban és az Európai Parlamentben, vagy a Google és az Apple szabályozással kapcsolatos nyilatkozatai, vagy az EU személyes adatokról szóló általános adatvédelmi rendelete, rövidítve a GDPR. Az érintett cégeket GAFA néven is szokás emlegetni – Google, Amazon, Facebook, Apple –, amihez én azért hozzátenném a Microsoft és a Tesla vállalatokat is.

Más szavakkal: a közegészségügyi krízis megoldásában a már „bevetett” követő-felügyelő – testing-tracking-tracing, TTT – gyakorlatok és társaik a krízis után is az életünk szerves részévé válnak, jelentősen csorbítva az egyének szabadságát.

Mondandómat elsősorban két elmélet, a felügyeleti kapitalizmus (Zuboff, 2019) és a sokkdoktrína (Klein, 2007) fogalmi keretében bontom ki; megközelítésem konfliktualista, pontosabban a kritikai elmélet talaján áll, és kizárólag a problémákra fókuszál.

Felügyelet jócskán volt 2020 elejéig is, ezt teoretizálta a felügyeleti kapitalizmus fogalma révén Shoshana Zuboff. A szerző az online világ és a hozzáférést biztosító eszközök viszonylatában tárja fel az új gazdasági és társadalmi berendezkedés alaprajzát és kialakulásának természettörténetét. Ennek lényegi eleme az, hogy az információ az új szén és olaj, pontosabban mára az emberi tapasztalatok, azaz a emberi érzelmek, attitűdök, cselekvések, netes keresések képezik a mai szuperszimbolikus gazdaság legfontosabb nyersanyagát. Más szavakkal: a gazdasági alrendszer bemeneti oldalán mi „internetező” emberek vagyunk, vagyis a felhasználók digitális lenyomatai vannak, amit a technológia vállalatok egyszerűen jópénzért eladnak. Továbbá, nem csak mi, egyének képezzük a gazdaság számára az értékes nyersanyagot, hanem ez a fajta termelési forma alakítja ki a viselkedésünket is. Zuboff szerint nem megragadja, nem előrejelzi, nem befolyásolja, hanem egyenesen meghatározza-előírja a viselkedésünket! A felügyeleti kapitalizmusban minden, ami a digitális térben előírásszerűen történik, az azonnal áruvá is válik, kommodifikálódik. Más szavakkal: a Facebook és társai elsősorban nem szocializációs terek, hanem olyan hatalmi eszközök, amelyek szándékosan és tervszerűen digitális lábnyomok termelésére hivatottak.

Továbbá úgy gondolom, a koronavírus-járvány nem várt lehetőséget teremtett az állam és/vagy a központi kormányzat számára a társadalom feletti erősebb kontroll érvényesítésére. A jelenlegi helyzet erre kiváló alkalmat ad, hiszen a „koronavírus elleni küzdelem” során a nyomkövető technológiák szerepe korábban nem érzékelt módon nőtt, és – ez nagyon fontos fejlemény – legitimmé vált. A sokkdoktrína most könnyen érvényesíthető – s itt találkozik az állami és a gazdasági magánérdek is. A sokkdoktrína fogalmát Naomi Klein vezette be a szakirodalomba Sokkdoktrína – a katasztrófakapitalizmus felemelkedése című könyvében. Még ha minden ponton nem is értek egyet Kleinnel, de ha van rendes és koherens kritikája a posztfordizmusnak, vagyis a Milton Friedman-féle gazdasági neoliberalizmusnak, akkor ez a javából való…

Alapgondolata, amit igencsak szemléletes és elgondolkodtató példákkal illusztrál, hogy rendszerint a megrázó és nagy felfordulást okozó események – nagy horderejű politikai események, terrortámadások, természeti csapások – ideális alkalmakat jelentenek egy szűk politikai elitnek és a nagy multinacionális vállalatoknak, hogy csoport- és gazdasági céljaikat és érdekeiket „észrevétlenül” és szövetségben érvényesítsék. Klein példái: a Falkland-szigeteki háború, a Szovjetunió bukása, a Katrina hurrikán, a 9/11-es terrortámadás, az iraki háború, az államcsínyek, a Tienanmen téri mészárlás. Itt most nyugodt lelkiismerettel gondolhatunk a jelenlegi rendkívüli helyzetre is, erre a globális szintű, véletlen társadalmi problémára, amely egyelőre feldolgozatlan társadalmi sokkot és kollektív traumát okozott, nem beszélve a rögvest a nyomában megjelent/megjelenő gazdasági recesszióról s a többi válságról – a racionalitás, a legitimációs és végső soron morális válságról.

Klein rámutat a látszólag teljesen különböző esetekben fellelhető azonos vagy nagyon hasonló tényezőkre: a katasztrófakapitalizmus elemeire. Arra utal, hogy a koronavírus-krízishez hasonló helyzetekben az állam intézménye kölcsönösen előnyös szövetséget köt a transznacionális gazdasági elitcsoporttal, hogy a maguk érdekeit közösen érvényesítsék – mert olyan helyzet állt elő, amikor a sokk-trauma miatt a társadalmi ellenállás alacsony. Klein szerint, mire a társadalom a sokkból magához tér, felocsúdik, a sokkterápia már keserű valóság: a fájdalmas intézkedéseket az elitek már foganatosították, s ezek tartósak maradnak. Az elektrosokk mintájára ezt nevezi a szerző sokkdoktrínának. A lényeg ugyanaz, csak nagyban, széles skálán alkalmazva, milliókat érintve, anélkül, hogy bárkit is megkérdeznének.

Nos, úgy vélem, most ilyen sokkhelyzet van,

ami kiválóan alkalmas a társadalom feletti gazdasági és politikai kontroll erősítésére – ez a jövőben a digitális felügyeleti rendszerek befolyásának további növekedését fogja eredményezni.

Az alapok adottak: telefonunkon, okoseszközeinken már rég fut a Siri, az Alexa vagy a Cortana, már nagyrészt nem mi választunk a legújabb zenei albumok vagy sorozatok között, hanem személytelen algoritmusok ajánlata alapján fogyasztjuk őket. A modern klinikai orvoslás lényegi eleme, hogy a gyógyítás folyamatának idejére a beteg egyén elveszti szabadságát. Mivel a vírus jó eséllyel velünk marad, a „gyógyítás” is velünk lesz, a társadalom feletti felügyelet mértéke is nagyobb lesz a jövőben, hiszen az „orvosilag” ajánlott és legitimált. Ez, ismétlem, nem merőben új jelenség, de a Covid-19 nyomán gyorsulni fog, átütőbb, kiterjedtebb és mélyebb, valamint kifinomultabb és egyre kevésbé lesz látható.

Mondanivalóm nagyon tömören összefoglalható: ha már a rendőrség megvette a drónokat, és a szöveg elején említett két Mărăști téri rendőr megtanulta kezelni őket, akkor használni is fogják majd a jövőben is…


Felhasznált szakirodalom

Klein, Naomi (2007). The shock doctrine: The rise and fall of disaster capitalism. New York: Metropolitan Book. Románul a Klein, Naomi (2008) Doctrina șocului: nașterea capitalismului dezastrelor. București: Vellant címen jelent meg; magyar fordításban az Akadémiai Kiadó jelentette meg 2013-ban Budapesten.

Zuboff, Shoshana. (2019) The age of surveillance capitalism: The fight for a human future at the new frontier of power. Profile Books, International Edition.

A szöveg elsőként a szerző blogján jelent meg.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Péter László

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória