Elnökválasztási esélyek: Trump és a csendes többség

E

Donald Trump újraválasztási esélyei napról napra romlanak, Trump azonban négy éve is végig esélytelennek tűnt. Miben különbözik a mostani helyzet 2016-tól? Kit támogat a csendes többség a járványtól és gazdasági válságtól sújtott, a faji diszkrimináció elleni tömegtüntetésektől hangos Egyesült Államokban? 

Nem túl rózsásak a hivatalban levő amerikai elnök újraválasztási esélyei. A közvélemény-kutatások átlaga alapján országosan 9 százalékponttal van lemaradva demokrata párti riválisa, Joe Biden mögött. Az elnököt azonban nem közvetlenül, hanem közvetett módon, egy ún. elektori testület választja az USA-ban: tehát aki szavaz, valójában elektorokat választ, és az államok többségében a győztes az adott állam összes elektorát megkapja. Az elektorok száma az állam méretétől függ, de a kisebb államok a dolog természete miatt felülreprezentáltak az elektori kollégiumban. A „győztes mindent visz” elve pedig még inkább felülértékel több kisebb, vidékies, inkább a jobboldalnak kedvező államot. Így fordulhatott elő, hogy míg Trump 2016-ban országosan 2,9 millió szavazattal maradt alul a demokrata párti Hillary Clinton volt first ladyvel, szenátorral és külügyminiszterrel szemben, az elektori szavazatok többségét azonban megnyerte. Trump kedvenc választási térképe – amit oly sokszor mutogatott – pont ezt ábrázolja: az USA területének többsége piros, ami a republikánusok színe, míg a legnépesebb, legvárosiasabb államok kékek, ami a demokratáké. 

Sokan vélik úgy, hogy mindez idén novemberben is könnyen megtörténhet. Trumpnak ugyanis nem szükséges az amerikaiak többségének bizalmát elnyernie. Elég, ha a számára megfelelő demográfiai összetételű (tehát túlnyomórészt fehér és keresztény) és hagyományosan a republikánusok felé húzó államokat megnyeri, illetve begyűjt elegendő ún. billegő, „csatatér” államot is az őt 2016-ban is többségükben támogató, képzetlenebb, fehér és idősebb szavazók segítségével (ezek olyan államok, amelyek választásról választásra ingadoznak a két amerikai nagypárt között). Sok elemző szerint Trumpot segíthetik a feketék és latinók elleni rendőri erőszak kapcsán június elején kitört és azóta is tartó, többségében békés, de zavargásokkal is kísért országos tüntetési hullám, hiszen eltereli a figyelmet arról, hogy Trump katasztrofálisan kezelte a járványt, és a gazdasági válság vége sem látszik. 

Richard Nixon 1968-ban

a vietnámi háború elleni tüntetések és faji zavargások közepette éppen így, rendpárti üzenetekkel, a „csendes többség” (silent majority) szavazataival tarolt az elnökválasztáson. Trump is rendpártisággal próbálja behozni a hátrányát: a tüntetőket egységesen csőcseléknek tekinti, így is beszél róluk, s a demokrata vezetésű Portlandben (a 654 ezres város mélyen republikánus vidékkel van körülvéve Oregon államban), valóra is váltotta a fenyegetéseit: különböző félkatonai és szövetségi ügynökségek embereit küldette a tüntetőkre a helyi politikai és rendőrségi vezetők éles tiltakozása közepette. A tüntetőkkel szembeni fellépésben semmilyen tapasztalattal nem rendelkező fegyveresek – mint például a határok védelmét ellátó ügynökség emberei – rendkívül erőszakosan léptek fel, járókelőket tuszkoltak be fekete furgonokba az utcáról (függetlenül attól, hogy mit csináltak). Az elnök más „liberális demokrata” városokat is hasonló fellépéssel fenyeget.

Sok elemző a demokrata elnökjelölt gyengeségeire is rámutat. Joe Biden Barack Obama alelnöke volt, előtte pedig 1973 és 2009 között Delaware államot képviselte a Szenátusban, és Trumppal ellentétben nem karizmatikus politikus, sokkal inkább a háttérben hatékonyan működő, kompromisszumkereső törvényhozó és kiváló menedzser. Biden idősebb még Trumpnál is; ha ideges, sokszor előjön fiatalkori dadogása, rendszeresen kerül nehéz helyzetbe, mert rosszul fogalmaz, és a demokrata előválasztási vitákon rendre alulmaradt Elizabeth Warren és Bernie Sanders szenátorokkal szemben.

Vizsgáljuk meg sorban a fenti állításokat, kezdve azzal, milyen is a csendes többség összetétele 2020-ban.

A 2020-as Egyesült Államok nagyon más, mint a 68-as

A The Atlantic magazin Trump, a fehér, rendpárti szavazókra irányuló stratégiáját vizsgáló cikke szerint a 2020-as Egyesült Államok drámaian különbözik az 1968-astól, ami kétségessé teszi a „nixoni” stratégia sikerét. A cikkben a Gallup közvélemény- és piackutató intézet adatai alapján hasonlítják össze az Egyesült Államok lakosságának összetételét az 52 évvel ezelőttivel. Mintha két különböző országról lenne szó. Míg 1968-ban a fehér keresztények az ország lakosságának 85%-át tették ki, 2020-ban arányuk 42%-ra csökkent. A nem fehér keresztények aránya eközben 8%-ról 24%-ra nőtt az elmúlt 50 évben. A nem vallásosak vagy felekezeten kívüliek aránya 1968-ban pusztán 3% volt, ma már azonban az arányuk 24%-ra nőtt. A házasságban élők száma is jelentősen csökkent, valamint csak fele annyi amerikai él kisvárosokban és vidéki, falusi közösségekben, mint 1968-ban. A valamilyen főiskolai tapasztalattal rendelkezők száma, még ha nem is jutottak el a diplomáig, megháromszorozódott.

Tehát – foglalja össze a cikk – azok a választók, akiket Trump mozgósítani akar, a fehér, kisvárosban vagy falun lakó, képzetlenebb, házasságban élő, magukat vallásosnak mondó keresztények, vagyis az 1968-as csendes többség nagyon sokat veszített társadalmi súlyából. Ezzel szemben a Trumppal leginkább szemben álló rétegek, a modern Demokrata Párt választói koalíciója, a képzett fehérek, a színesbőrűek, a szekulárisak, valamint a nagyvárosi lakosság aránya pedig az elmúlt 50 évben megsokszorozódott.

Biden jelenlegi előnye sokkal jelentősebb, mint Clintoné volt valaha

Jó, de a képzetlen fehérek, idősek és a képzett fehérek többségükben Trumpot támogatták 2016-ban – szól az ellenvetés. Ez igaz, de Trump az összes csoportot tekintve sokkal rosszabbul áll Bidennel, mint Clintonnal szemben. Először is, ahogy a legtekintélyesebb, amerikai adatújságírói oldal elemzése rámutat, míg Clinton a kampány azonos időpontjában olyan 4 százalékponttal vezetett országosan Trump előtt, és a választás napján 3,8 ponttal, tehát előnye a hibahatáron mozgott vagy azon belül esett, addig Biden előnye sokkal meggyőzőbb, és ami fontos: tartós. A Realclearpolitics közvélemény-kutatásokat gyűjtő és átlagoló oldal országos támogatottsági átlagai alapján Trump utoljára januárban tudta 4 százalékra zárni az ollót Bidennel szemben, és június eleje óta a Bidennel szembeni hátránya a már akkor is jelentős 6 százalékpontról tartósan 8-9 pontra nyílt.

Biden idős, fehér, pragmatikus, középutas politikus, aki tudatosan rá is játszik a fehérhajú kedves nagypapa figurára, s nem vált ki Trump bázisából olyan végtelen ellenszenvet, mint a jobboldali média által évtizedek alatt egy modern boszorkányper fővádlottjának megtett Hillary Clinton. Clinton minden idők egyik legnépszerűtlenebb elnökjelöltje volt, Trumphoz hasonlóan a választók többsége nagyon rossz véleménnyel volt róla. Trump most Clinton 2016-os számait hozza: Trumpról majd’ 23 százalékponttal többen vannak nagyon rossz véleménnyel, mint jóval, míg Bidennél ez a szám csupán 3 százalék. A járvány nem tett jót Trump idős szavazók közötti megítélésének sem, akik a mindig maszkban járó, sok személyes tragédiája miatt empatikus Bidennel – első feleségét és lányukat 1972-ben egy autóbalesetben veszítette el, egyik fia 2015-ben agyrákban hunyt el – könnyebben azonosulnak, mint négy éve Clintonnal. 

Ahogy azonban a bevezetőben jeleztem,

az amerikai elnökválasztás valójában néhány billegő vagy „csatatér”-nek is nevezett államban dől el. A legfontosabb billegő államokban Trump azonban szintén Biden mögött áll átlagosan 5,5 százalékkal, de a közülük a legtöbb elektori szavazattal (29-cel) rendelkező Floridában 8 százalékkal van lemaradva. Az pedig nem látszik, hogy Trump Florida nélkül hogyan tudná az elnökséghez szükséges 270 elektori szavazatot megszerezni. Sőt, egyes kutatások szerint Trump annyira népszerűtlen, hogy az évtizedek óta stabilan republikánus, de az utóbbi évtizedben gyorsan változó demográfiájú, 38 elektori szavazattal rendelkező Texasban is esélyes Biden. Márpedig, ha Texas is billegő állam, akkor Trump nagyon nagy bajban van. Trumpnak idén meg kellene tudni ismételnie 2016-os bravúrját, amikor sok billegő államban néhány tízezer szavazattal kerekedett felül Clintonon, és nagyjából 100 ezer szavazattal hozta Floridát is. Trump nem hibázhat, minden 2016-ban megnyert államra szüksége van a győzelemhez. A mostani adatok alapján ezzel szemben Biden előtt több út áll a győzelmet jelentő 270 elektori szavazat megszerzéséhez.

Milyen közvetlen okai vannak Biden előnyének?

A tüntetések és a járvány rossz kezelése, amit a republikánus kormányzók és Trump erőltette korai „újranyitás” csak súlyosbított, a csatatér államokban is nagyon rosszul érintette Trump támogatottságát. A járvány ráadásul időközben a demokraták vezette városi központok mellett elérte a kisvárosi, falusi Amerikát, a nagy keleti és nyugati parti városok mellett már a közép-nyugati és déli államok is mind érintettek. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ legfrissebb adatai szerint az Egyesült Államokban majd’ másfélszerese a regisztrált megbetegedések száma (4,034 millió), mint egész Európában (2,762 millió).

Eközben a gazdasági helyzet is rossz. A legújabb munkanélküliségi adatok szerint jelenleg összesen 16,2 millió amerikai nyújtott be munkanélküliségi juttatásra kérelmet két egymást követő héten, ami egymillióval kevesebb, mint a megelőző héten. A márciusi 6,9 milliós csúcs óta azonban először nőtt a kérelmek száma (1,4 millió). Összehasonlításképpen a 2009-es válság alatt 15,4 millión tetőzött a munkanélküliek száma az Egyesült Államokban. Az amerikai kormány adatai szerint 2020 első negyedévében 5,1 százalékkal csökkent a gazdaság. A második negyedévben, április és július között azonban a legfrissebb adatok szerint minden várakozást felülmúlóan, 32,9 százalékos volt a visszaesés, ami történelmi csúcsot jelent. Ennek fényében nem meglepő, hogy a különböző előrejelzések az egész évre nézve is súlyos válságot jeleznek: a Nemzetközi Valutaalap például 5,9 százalékos visszaesést vár, de van -10,4 százalékos előrejelzés is. Ismét csak összehasonlításképpen, 2009-ben, az elmúlt harminc év legsúlyosabb válságának legrosszabb évében végül 2,53 százalékkal csökkent az amerikai gazdaság.

Júniusi adatok szerint az elnök megítélése romlott mind a járvány, mind a gazdaság kezelését illetően. Országos szinten a megkérdezettek fele ért egyet Trump gazdaságpolitikájával, és a csatatérállamokban ennél azonban valamivel magasabb, 56 százalékos az elnök gazdaságpolitikájának támogatottsága. A járvány rossz kezelése már látványosabban ártott Trump megítélésének. Míg márciusban még az amerikaiak 50 százaléka támogatta azt, ahogy az elnök a járványt kezeli, ez júniusra 41 százalékra csökkent, ami nagyjából megegyezik Trump általános támogatottságával. A legrosszabb véleménnyel az amerikaiak azonban Trump – ahogy az amerikaik nevezik – „faji kapcsolatokban” elfoglalt álláspontjáról vannak: egy júniusi New York Times/Siena kutatás szerint az elnök faji kérdésekben elfoglalt álláspontjával csupán az amerikaiak 33 százaléka ért egyet, és a mostani tüntetésekkel kapcsolatos politikájának mindössze 29 százalékos a támogatottsága.

George Floyd és Breonna Taylor rendőrök általi meggyilkolása – és az ezek hatására kitört tüntetéshullám – valóban felgyorsította az eddigi trendeket: az amerikai közvéleményben az utóbbi 10-15 év során egyre nőtt azok aránya, akik szerint a faji diszkrimináció súlyos probléma, de az elmúlt hónapokban ebben társadalmi konszenzus alakult ki (az amerikaiak 80 százaléka vélekedik így). És további „rázósabb” kérdésekben is átfordult a mutató: az amerikaiak közel 60 százaléka véli már úgy, hogy a rendőrség nagyobb eséllyel öl meg feketéket és nagyobb eséllyel használ túlzott erőszakot fekete gyanúsítottakkal szemben. De az amerikaiak 50 százaléka immár azzal az állítással is egyetért, hogy a fehéreknek jobbak az esélyei az előrejutásban, mint kisebbségi honfitársaiknak. 

Ezek az adatok sokat megmagyaráznak

különösen abból, ahogyan Biden támogatottsága erősödik a képzettebb fehér szavazók között. Az egyik legnagyobb változás a fehér, diplomás nők között tapasztalható: míg a 2016-os exit pollok szerint e csoportban a feminista ikon Hillary Clinton előnye Trumppal szemben mindössze 7 százalékos volt, Biden előnye most 39 (!) százalékos. Eközben Biden a képzetlenebb fehérek között is sokkal népszerűbb, mint Clinton. Ha a közvélemény faji kérdésekben mutatott változása valóban tartós és valós elmozdulásnak bizonyul, akkor erősen kétséges, hogy Trump keménykezű, inkább diktatúrákat idéző fellépése a többségében békés tüntetők ellen választási sikerhez vezethet.

Mivel Trump és az őt támogató, piaci fundamentalista republikánus szenátusi többség nem hajlandó még ebben a súlyos gazdasági helyzetben sem egy jóléti fordulatra, sőt a világjárvány közepén továbbra is az Obama és Biden által bevezetett, szegényebb amerikaiak millióinak egészségbiztosítást nyújtó „Obamacare” kivéreztetésén dolgoznak, Trumpnak nemigen marad más, mint az egyre durvább és erőszakosabb fellépés a tüntetők ellen. Ettől azonban különösen a képzettebb, jómódú, elővárosi fehér választók biztos nem fognak visszatérni a támogatói közé.

A Biden-faktor

Mindez azonban mit sem számítana, ha Biden nem lenne ebben a társadalmi helyzetben meglepően jó jelölt Trump ellen. Azok a tulajdonságok, amiket Biden rovására sorolnak fel, hogy nem karizmatikus, kompromisszumkész, illetve középutas, éppen az előnyére válnak a Trump által disztópikus valóságshowvá züllesztett amerikai politikában. Ahogy azt a Vox elemzése hangsúlyozza: Biden nem hajlandó Trump kezére játszani. Csendes, szakpolitikákra, kompromisszumokra alapozott kampányt visz, amivel nem teszi meg a szívességet Trumpnak, hogy valamiféle „radikális”, „kommunista” veszélynek tudja beállítani. Biden arról beszél, hogy ő szenátorként és alelnökként is kiválóan együtt tudott működni a republikánusokkal, és elnökként is ezt fogja tenni. Ezzel Biden az ingadozó, 2008-ban és 2012-ben még Obamát és őt támogató, de 2016-ban Trumpra szavazó választóknak is megértést, stabilitást, normalitást üzen. Lehet, hogy ezzel a baloldali, progresszív bázist nem tüzeli fel, de ezt megteszi helyette Trump. Míg a demokrata választók 80 százaléka van Trumpról nagyon rossz véleménnyel, addig Bidenről csupán a republikánus választók 53 százaléka. A jobboldali média sem igazán tud Bidennel mit kezdeni, inkább olyan baloldali politikusok ellen tüzel, mint demokratikus szocialista Bernie Sanders vagy a szomáliai-amerikai Ilhan Omar. 

Mint már a korábbi adatok is mutatták, Biden tudatosan „megy rá” Trump 2016-os választói koalíciójának legfontosabb csoportjaira: az idősekre és a képzetlenebb fehérek szavazókra. Ezt éppen Trump szélsőségessége miatt tudja megtenni, hiszen ezzel a demokrata bázist nem veszélyezteti. Eközben a demokraták egységesen felsorakoztak Biden mögé. Míg 2016-ban Bernie Sanders és progresszív mozgalma az utolsó utáni pillanatig küzdött Clinton jelölése ellen, addig idén Sanders azonnal kiszállt a kampányból, amikor már látszott, hogy nincs esélye behozni a hátrányát. Sőt, a Biden és a Sanders kampányok közös kormányprogramot dolgoztak ki. Sanders és a progresszívak teljes gőzzel kampányolnak Biden mellett, aki szerintük minden idők legbaloldalibb, legprogresszívabb elnöke lesz.

Biden azonban itt is kellően középen maradt,

a legradikálisabb követelések nem kaptak helyet a programban. Így Biden nem ígér például általános, államosított egészségbiztosítást, hanem az Obamacare jelentős reformját és kiterjesztését. Ugyanígy: számos tüntető a rendőrség forrásainak megvonását és a szervezet teljes átalakítását követeli. Biden programja azonban a többség véleményének megfelelően csupán jelentős reformok bevezetését (pl. a rendőrök számonkérhetőségének megkönnyítését és szövetségi ellenőrzésének erősítését), és jóval több forrás biztosítását ígéri, például szociális munkásoknak vagy függőkkel foglalkozó szakembereknek, hogy ne a rendőröknek kelljen olyan helyzetekkel is foglalkozniuk, amelyekhez nem értenek (ezt több rendőrségi vezető is üdvözli). 

Miközben tehát Biden koalíciókat épít a pártján belül és különböző választói csoportok között, és úgy mozdult el jelentősen balra, hogy ezzel a mostani adatok szerint nem veszélyezteti a nem elkötelezett és centrista szavazói csoportokat sem, addig Trump egyre szélsőségesebb, és egyre inkább kizárólag egy szűk választói csoportnak politizál. Trump viselkedése is – fogalmazzunk így – egyre különösebb. Bár valószínűleg azt a mélypontot nehéz lesz megismételnie, amikor egy a járványról tartott sajtótájékoztatón háztartási tisztítószerek ivását javasolta gyógyírként, az utóbbi hetekben egy demenciát vizsgáló, ingyenes internetes teszt sikeres kitöltésével henceg. Ennek az a jelentősége, hogy a sokszor el-elakadva beszélő Bident „leépültnek” próbálja meg beállítani. A „kognitív tesztjéről” azonban hamar kiderült, hogy abban olyan kérdések vannak, hogy a kitöltő felismer-e egy elefántot vagy ki tud-e vonni százból hetet, ami érthető, hiszen a teszt nem azt vizsgálja, hogy valaki okos-e, hanem hogy nincs-e orvosi értelemben szellemileg leépülve. Trump bizarr mondatait élelmes vállalkozók már pólókra nyomtatva árulják.

Biden győzelme természetesen nincs kőbe vésve. November 3-ig, a választás napjáig még sok minden történhet. A vírus, a járvány, a rendőri erőszak elleni tüntetések és a gazdasági válság miatt a média például egyáltalán nem foglalkozik már egy Biden elleni szexuális zaklatási váddal, ami még változhat. Trump jól szerepelhet a vitákban Bidennel szemben. Ki tudja, akár a járvány is enyhülhet, a gazdasági visszaesés is lehet kisebb a vártnál. Trump kemény portlandi fellépésének hatásai egyelőre nincsenek benne az adatokban, azonban egy-két héten belül ezt is látni fogjuk. Ha Trump akár 1-2 százalékot is képes javítani, biztos, hogy más nagyvárosokat is felfegyverzett szövetségi ügynökök fognak megszállni. A mostani, már három hónapja tartó trendek azonban Biden és a demokraták magabiztos győzelmét jelzik előre. A 2020-as csendes többség egyelőre Biden mögött áll.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Labanino Rafael
Labanino Rafael

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória