A Johannis utáni csalódás

A

Néhány hete az államfő azzal vádolta meg az erdélyi magyarokat, minket, hogy revizionisták vagyunk mind egy szálig. Hiszen, ha nem lennénk azok, akkor erőteljesen felemelnénk a szavunk az ellen, hogy magyar és román elöljáróink éppen „lopják Erdélyt”. Aztán az államfő korrigált, azt nyilatkozta, nincs semmi baja a magyarokkal, csomó tisztes, becsületes ember van közöttük, de…. A rasszisták tipikus retorikája, ugye.

Szóval, Johannis államfő elvárja tőlünk az állampolgári hűséget, meg azt, hogy – ne adj’ Isten – ne törjünk az állam integritására, hiszen hazaárulónak számít az is, aki decentralizálni akar, az is, aki autonómiát, az is, aki független régiót; itt minden egyre megy. Johannis nyilatkozata nyomán eltűnnek az árnyalatok a különböző autonómiatörekvések és -tervezetek, a nyelvi jogok kiszélesítésének aspektusai között. Persze, nemcsak az elnök a ludas ebben: már egyetlen józan román politikai hang sem akad, amely hajlandó lenne bármilyen jogbővítésről tárgyalni a romániai magyarokkal. Ha már a legnépszerűbb román politikus, az elnök is vérnacionalista,

akkor ki merne nem annak lenni? 

A fentieket mi sem bizonyítja jobban, minthogy nagyon sürgős lett a Trianon-törvénnyel még egyszer belerúgni a magyar kisebbségbe, vagy éppenséggel nagyon sürgős volt egy tizennégy éve a parlamentben heverő autonómia-ügyi törvénytervezetet előkaparni, hogy aztán gyorsan elutasítsák. Személyi elvű autonómia, területi autonómia, tökmindegy. Más kérdés, hogy a magyar fél meg már annyit autonómiázott, hogy országos szinten ugyanolyan tabuszóvá válik lassan, mint az arbeit macht frei kifejezés.

Populista időknek populista politika dukál: gyakorlatilag egyre több a szimbolikus ügy, irracionális döntési folyamat, legyen szó korrupcióról, kisebbségekről, koronavírus-járványról.

Mindenesetre Johannis olyan szinten vágta vissza a romániai magyar jogérvényesítés lehetőségeit, hogy megnyugodhatunk, évtizedekig nem fog történni semmi, amitől jobban érezhetnénk magunkat: nagy valószínűséggel nem lesz betartva a nyelvi jogokat biztosító törvény, nem lesznek önálló magyar egyetemek, nem lesz semmi ilyesmi. De maradjunk hűségesek, legyünk jó állampolgárok és szavazzunk a PSD ellen, amely párt az elnöki retorikájában az „állam ellensége” szerepet tölti be. 

Legyünk hát hűségesek az államhoz,

amelyet átsző a korrupció, és az ennek megfékezésére hivatott korrupcióellenes ügyészség sokszor „megrendelésre” lövi ki a potenciális magyar vezetőket.Legyünk hűségesek az államhoz, amely strukturálisan mindig is másodrendűeknek nézett minket, amelyik harminc év alatt nem volt képes stratégiát gyártani arra, hogy felzárkóztatása a tömbmagyar vidékeket. Legyünk hát hűek hozzá, mindegy, hogy még annyit sem képes megadni egy kisebbségnek, mint amennyire mondjuk Sztálin képes volt.

Sokszor az az érv, hogy hagyjuk már az etnikai szempontokat, a politikumot nem lehet ilyen alapon megítélni. Legyünk hűségesek az államhoz tehát amiatt, mert… Miért is? Mert a befizetett adókért cserébe nem biztosít minőségi egészségügyet, minőségi oktatást, nincs terve arra nézve, hogy emberek milliói hogyan kaphatnának méltányos megélhetési lehetőséget. Legyünk hozzá hűek, mert állampolgárai millióinak egyetlen lehetőséget hagyott, azt, hogy gürcöljön Nyugaton, megbecsülten, vagy éppen kvázi szolgasorban? Legyünk hűek hozzá, mert hagyja a gyermekek harmadát éhezni, és jövőkép nélkül hagyja a romákat?

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Kulcsár Árpád
Kulcsár Árpád

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória