A magyar ellenzék „összegyurcsányozása” és a carpe diem politika

A

Szabó Tímea, a magyarországi Párbeszéd Magyarországért parlamenti képviselője szerencsétlenül kezdett el egy gondolatsort az Országházban. Ezzel le is tudhattuk volna a történteket, de ami az eset köré hiszterizálódott, az hihetetlenül káros.

Az, ahogyan a határon inneni magyar pártok és nyilatkozatpártok is ráugrottak Szabóra, határozottan kiábrándító. Nem mintha az RMDSZ elnöke például ne tudta volna, hogy Szabó nem föltétlenül a nemzeti szolidaritás ellen beszélt, hanem egyszerűen egy groteszk helyzetet akart szemléltetni: tudniillik, hogy a magyar egészségügyben hiány van vírusvédelmi felszerelésből, és ehhez képest külföldre jut propagandacéllal is. (Hogy igaza van-e vagy sem, azon lehetne vitatkozni, ámde nem azon, amin most folyik a vita.)  Lehet ugyanis, hogy a Fidesznek nem (csak) a szolidaritás állt az érdekében, hanem igenis a jövőbeli szavazatvásárlás (is). Ezzel végső soron nem lenne semmi baj – nem hiszem, hogy lenne párt, amelyik hasonló helyzetben ne játszaná ki ezt a kártyát, a segítség meg jól jön, hiszen a hazai (romániai) intézmények sem bővelkednek a felszerelésben. Az más kérdés, hogyha Magyarországon fizetnék adót, én is felemelném a szemöldököm: hogy is van az, hogy nem azután segítünk, miután otthon már megoldottuk a problémát? Ami súlyosabb, hogy az egész „humanitárius akció” a Fideszt annak a célnak a beteljesítésében segíti, hogy úgy mutassa be a magyarországi ellenzék összes szereplőjét, mintha mind Gyurcsány Ferenc hűbéresei lennének, és ebben a játékban azért

nem lenne szabad a partnerévé válni.

Már csak azért sem, ugye, mert a magyarországi pártok közül a Demokratikus Koalíciót leszámítva egyetlenegy sincs, amely azon gondolkodna, hogyan lehetne visszavenni a határon túli magyarok jogaiból vagy támogatásából, sőt, a pártok többségében az az álláspont, hogy a magyar parlamenti képviseleten csupán annyit kellene változtatni, hogyha már benn ülnek az Országgyűlésben a határon túliak által választott képviselők is, akkor azok ne magyarországi politikusok legyenek, hanem a szóban forgó közösség válassza ki maga közül őket. Továbbá azt is szeretnék, ha a támogatásokat átláthatóbban és célirányosabban osztanák el, például az oroszlánrészük nem föltétlen a sportra összpontosulna. Vannak olyan pártok, amelyek az utóbbi időben különösen sokszor fogalkoznak hangsúlyosan az erdélyi magyarok problémáival is (Jobbik, LMP, Momentum), sőt, még az MSZP is megkövette magát régi, nemzetietlen önmagáért és békejobbot nyújtott. 

A Fidesznek tehát az a célja, hogy ne hagyja ezt a megbékélést kifejlődni, és szépen elhitesse mindenkivel, hogy a „nemzetegyesítő” Orbánnal szemben az egyetlen létező opció a kettős állampolgárság leszavazásáért felelős Gyurcsány. Szabó Tímea főellenséggé tétele pedig szintén e célt hivatott szolgálni. Ebben partnernek lenni azért is különösen veszélyes, mert látva az erdélyi ellenségeskedést, a magyar ellenzéki pártok könnyen elfordulhatnak az itt élőktől. Például nem gondolom, hogy ahogyan a legutóbbi kampányidőszakban Vona Gábort, a Jobbik akkori elnökét fogadták Székelyföldön, független lenne attól, hogy Jakab Péter, a párt új elnöke már nem tartaná kizártnak elvenni a kettős állampolgárok szavazójogát (bár egyértelműen még nem foglalt állást ez ügyben). Nagyon egyszerű a képlet: ha a határon túliak a háborús logikában maradnak, úgy ebből nagyon nehéz kimaradniuk a magyar ellenzéki pártoknak, hiszen végtére is a saját választóiknak nagyon nehéz elmagyarázniuk, hogy miért fontos folyton kiállni a határon túliakért, amikor azok megvetéssel és ellenfélként tekintenek rájuk. 

Ennyit tehát Szabó Tímea Fidesz-féle összegyurcsányozásáról. Másrészt egyenesen aggasztó, hogy az erdélyi közéleti szereplők reflektálatlanul viszonyulnak ahhoz, hogy Szabót emiatt fasiszta típusú támadások érik, saját logikájuk mellett azt a közös kánont erősítik, amelyben efféle dehumanizációs szövegek is helyet kapnak. Ahogyan aggasztó az is, hogy a sokak által évtizedek óta marosvásárhelyi polgármesternek álmodott Bölöni László szükségét érzi, hogy színtiszta populista választ adjon a képviselő beszédére. És egyáltalán, az is aggasztó, hogy egyetlen erdélyi magyar politikus sem volt képes árnyaltan kezelni a helyzetet. Sőt, inkább kiábrándító.

Kiábrándító továbbá,

hogy a román és a magyar hatalmi tényezők diplomáciai feszültséget szítottak az ügyből. Szijjártó Péter gesztusa – nyilvánosságra hozta Marius Lazurcă budapesti nagykövet a többi, a magyar fővárosba akkreditált nagykövetnek elküldött üzenetét, amelyben szolidaritást vállal Szabóval – inkább belpolitikai lépésnek volt szánva, mintsem hogy a két ország kapcsolatán igyekezne bármit is javítani, rendbe tenni. Egyrészt a Szijjártó-hangnem a tíz éve alig létező román–magyar diplomáciának visz be egy hatalmas gyomrost, másrészt az, hogy a Fidesz a koronavírus-járvány idején ezt a vasat üti, azt jelzi, hogy a közvélemény járványkezelésre fordított figyelmét szeretné más álbalhékra elterelni. A román diplomácia meg módot talált arra, hogy provokáljon, de úgy, hogy közben ne lehessen őket okolni. Lazurcă ugyanis lazán mondhatja, hogy ő csak a személyes véleményét osztotta meg kollégáival, tehát azzal tényleg nem vádolható, hogy ő hozta volna nyilvánosságra a saját levelét. Valószínűleg tudatában volt annak, hogy Szijjártó diplomáciájától mire lehet számítani…

Tehát most az a helyzet, hogy itt vagyunk egy háborús retorika kellős közepén, és természetesen az értelem hangját senki nem képviseli nyilvánosan, legalábbis olyanok nem, akinek az üzenete elérne a rommagyarok zöméhez, ahová általában amúgy sem ér el a magyar ellenzék hangja. Nem szükséges/lehet vitahelyzetet teremteni? – ezt sem kellene természetesnek tartani, de ez egy másik történet. 

Persze nem kérdés, hogy a fent jellemzett attitűddel a hazai magyar politikai osztály a saját jövőbeli pozícióját is veszélyezteti, hiszen az egyenlő távolságtartás elvének feladása még a kisebbik rossz ahhoz képest, hogy az itteniek a pluralizmus teljes megszűnéséhez asszisztálnak. Attól tartok, az RMDSZ óvatlansága például azt hozza magával, hogy a magyar kormánypénzből felpumpált intézmények abban a pillanatban fognak kiüresedni, amint egyszer megbukik a Fidesz. Az meg egyszeriből emberek ezreinek egzisztenciáját veszélyeztetné. Persze, ez még odébb van, gondolhatják a carpe diem politikusai.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Kulcsár Árpád
Kulcsár Árpád

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória