A robbantó válasza

A

Olvasom Sorbán Attila furcsán hézagos vitaindítóját, és mert érintve érzem magam – Kovács András Ferenc biztatására én „robbantottam fel a szájberteret” egy a Várad és a Familia érdekében fogalmazott online petícióval –, hát megpróbálok válaszolni.

Már a gondolatjelben közölt információból kiderül, hogy

többen is tenni szerettünk volna valamit; a szolidaritáson túl azért is, mert féltjük a Vatrát és a Látót ugyanattól, ami a váradi folyóiratokkal történt,

és nem véletlenül: néhány éve a Maros megyei tanácselnök, szintén liberális politikus, ugyanezzel próbálkozott. Akkor és itt nem kedvezett a csillagok állása egy ilyen döntésnek, de nem sokon múlt, és sajnos, sejteni lehetett, hogy a dolognak lesz folytatása.

Annál is inkább, mert a kultúra Romániában erősen politikafüggő. Nem alakult ki egy mentori hálózat, amely pártoktól függetlenül fenntart egy kiadót, egy folyóiratot vagy egy színházat. A társadalom egy része a mai napig „koldulásnak” érez minden pénzszerző kezdeményezést, azon az egyen kívül, mely a bevett támogatási forrásokhoz apellál, ezek a források pedig minden esetben pártközeliek. A mai milliomosok többnyire nem Bánffy grófok. Kultúraszervezői igyekezetemben én magam is próbálkozom azzal, hogy ne mindig oda forduljak, ahová mindenki, és mondhatom, csekély, bár jóleső eredménnyel teszem. Sorbán Attila mindezt pontosan tudhatja, hiszen dolgozott ő már a Szigligeti Társulatnál is, melynek most annyira bátran és függetlenül beolvas.

Ugyanakkor senki nem állította, hogy a két folyóirat meg a tanácselnök célkeresztjébe vett további intézmények jelentenék az egész vagy a teljes kultúrát. Az azonban biztos, hogy

egy ilyen döntés az egész kultúrát érintheti, mert bármit vagy bárminek az autonómiáját meg lehet szüntetni, ha valaki úgy találja, hogy nem „termel” eleget.

A menedzserszemléletnek „köszönhetően” eljöttek azok az idők, amikor az írót vagy a színészt is úgy ítélik meg, mint egy anyagi termék létrehozóját. Illetve régen itt vannak, de eddig sikerült valahogy lavírozni bennük. Mi több, most is sikerült volna, hiszen Szűcs László főszerkesztő felajánlotta, hogy az új körülmények között is fenntartja a lapot, csak hagyják meg annak jogi személyiségét, de Ilie Bolojan nem fogadta el az ötletet.

Mohácsot és Trianont nem emlegettem, mert ezek olyan szimbólumok, melyek ködbe viszik a gondolkodást. Mint mindenki láthatja, Bolojan egy román folyóirattól is elvette az önállóságát, méghozzá attól, amelyben maga Eminescu debütált. Itt nem magyar–román mérkőzés dúl, bár természetesen a sovinizmusra minden részről nagy igény van a tájainkon, hanem a brandember és a kultúrember közötti küzdelem (lásd Plainer Zsuzsa cikkét ), az előbbi mindig megjósolható és nehezen elhárítható győzelmével.

P.S.  Az írást először a Bihari Naplónak küldtem, ám az nem közölte, bár Sorbán Attila cikkét „vitaindítónak” nevezi.

Költők népe. Gondolatok a Familia  és a Várad folyóiratok bedarálásáról

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Demény Péter
Demény Péter

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória