A tanügyminisztérium megbukott

A

Zűrzavar van a fejekben. Nem kicsit, nagyon. A tanügyminisztérium szeptember 5-étől hatályos rendeletének értelmében a következő tanévtől kezdve csak azok a diákok jelentkezhetnek líceumi osztályokba, akik sikeresen abszolválták a kisérettséginek is nevezett képességvizsgát, illetve 5-ös vagy nagyobb átlaggal jutottak be. Azon diákok, akiknek nem sikerült elérniük az 5-öst, szakiskolába mehetnek – csakis oda.

Bármennyire is rokonszenvesnek tűnik a rendelet – mivel különbséget tesz az eltérő érdemjeggyel rendelkező diákok között –, valójában csak tovább erősíti azt a téves és ártalmas szemléletet, hogy vannak a líceumba járó jó diákok és a szakiskolába járó rossz diákok (kiemelve, hogy mindenki értse).

Természetesen lehet azzal érvelni, hogy óriási tudásbeli különbség van azok között, akik szorgalmasan végigtanulták (és/vagy magolták) az általános iskola 5–8. osztályát, és azon diákok között, akik saját képességeikhez mérten, a szülők nem megfelelő hozzáállása, az oktatási rendszer hiányosságai és a pedagógusok korlátoltsága miatt eltérő eredményekkel zárták általános iskolai tanulmányaikat. Még az is mentségükre szóljon, hogy valamilyen módon különbséget kell tenni a diákok között. De az már kevésbé érthető, hogy egy eleve téves előfeltevésen alapuló szemléletre alapozzák az egész oktatási rendszert.

S ezzel el is jutottunk a probléma lényegéhez. A kormányrendelet paragrafusai, szándékosan vagy akaratlanul, de azt sugallják, hogy egyik oldalon állnak az ügyes és tehetséges diákok, míg a másik oldalon a futottak még kategóriáját találjuk. A jegyek szerinti elkülönítés pedig erre erősít rá. Téves az a megközelítés, amely az eltérő képességű és készségekkel megáldott diákokat nemcsak egyetlen mérce, hanem egyetlen szempontrendszer (a líceumba való bejutás) alapján osztályozza. Ameddig ez a fajta osztályozási kritériumrendszer inherens és koherens módon kódolva van az oktatási rendszerünkben, addig ne várjunk csodákat.

A szabályozás nemcsak torz képet mutat a diáknak, szülőnek és pedagógusnak egyaránt, hanem a diákok sokaságát emellett meg is bélyegzi, marginalizálja. Azt üzeni: te csak ennyire vagy képes, bukott diák vagy, a te helyed itt van kijelölve.

A többszintű kis- és nagyérettségi lehetne a megoldás

Az oktatási rendszer sok tekintetben hasonlítható a romániai autópálya-építéshez. Ahogy a közlekedésben megkülönböztetünk eltérő utakat (földút, egysávos és többsávos aszfaltozott műút, illetve autópálya), úgy az oktatásban is eltérő tehetségű diákok részvételével számolhatunk. A közlekedésben lehetőség van arra, hogy aki a földúton akar járni, az ott menjen, aki gyorsabban szeretne utazni, az közlekedhessen az aszfaltozott úton, aki még gyorsabban szeretne haladni, annak álljon rendelkezésére az autópálya. Hasonlóan az oktatásban is: aki mezőgazdasággal akar foglalkozni, legyen arra lehetősége, viszont aki nemzetközi szinten is kiemelkedő tehetség, annak legyen lehetősége a talentumainak a kibontakoztatására. Hiába van Ferrarink, ha nincs út, ahol közlekedjünk vele, ahogy az sem helyénvaló, hogy a lovasszekér az autópályán cammogjon. Európa ezen részén egyelőre sem autópálya, sem differenciált, a diákok valódi képességeire építő versenyképes oktatás sincs.

A diákok közötti elsődleges osztályozási ismérvnek nem az érdemjegynek, hanem a tehetségnek és képességnek, a készségeknek kellene lennie, és kizárólag csak ezután következhetne a diákok eredményeinek érdemjegyek szerinti rangsorolása. Balgák lennénk, ha aszerint ítélnénk meg a halat, hogy mennyire tud fára mászni. Gyermekeinket ugyanúgy szeretjük, de tudjuk, látjuk és nap mint nap tapasztaljuk, hogy mindegyik a maga módján más, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Akkor miért hunynánk szemet afelett, ha a tanügyminisztérium nincs tekintettel az emberi természet egyik alapvető jellemvonására?

Az említett probléma orvoslására sokféle megoldás létezik, ezek közül egyik lehetne a 8. és 12. osztály utáni differenciált kis- és nagyérettségi bevezetése. Ezek révén a gyerekek érdeklődésük, tehetségük és képességeik szerint iratkozhatnának be a képességvizsgára és az érettségire, s már a hozzájuk hasonló diákokkal tudnának versenyezni. Ha így történne, akkor a szakiskolába való bejutáskor is ugyanolyan versenyhelyzet alakulna ki, mint a líceumok esetében, és akkor a rossz érettségi eredmények miatt sem kellene minden évben keseregni.

Fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy az egyes képzések között nem alá- vagy fölérendelt, hanem mellérendelt viszony van (pontosabban kellene lennie!). Ezt ildomos lenne minél hamarabb tisztázni az oktatási szakemberek, a pedagógusok, a szülők és végső soron a diákok fejében. Utána lehet vitatkozni az osztályozási szempontokon. Egyelőre egy dolog biztosnak látszik: a tanügyminisztérium ezúttal nagyot bukott – csak nehogy magával rántson bennünket is.

A szerző szülő, pedagógus, a MIÉRT Oktatásért és Kutatásért felelős ügyvezető alelnöke.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Tőtős Áron

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória