Akik hazatértek – az 1944-ben deportált 131 639 zsidóból 20 000 tért haza Észak-Erdélybe

A

Január 27-e a holokauszt nemzetközi emléknapja.

Ezen a dátumon szabadította fel a Vörös Hadsereg az auschwitzi táborkomplexumot. A megemlékezések ugyan az áldozatokra összpontosítanak, de ilyenkor a megannyi szenvedést átélt túlélőkről is szót kell ejtenünk, hiszen az ő történetük nagymértékben meghatározta a gondolkodásunkat és a tudásunkat a holokausztról.

Bad Arolsen kisváros Németország közepén – Erdélyben nem sokan ismerik a nevét. A történészek közül is csak néhánynak jut eszébe róla az itt található levéltár, amely számos erdélyi vonatkozású dokumentumot őriz. Az intézmény hosszú múltra tekint vissza, létrehozása szorosan kapcsolódik a második világháború eseményeihez, illetve következményeihez. A háborút követő évtizedekben ez a levéltár vált a holokauszt által érintett európai zsidóság egyik legfontosabb „keresőszolgálatává”.

A maradék zsidóság számbavételére Európa-szerte tettek kísérleteket. A legtöbb országban kimutatások, felmérések is készültek a túlélőkről. Ezeknek nem csupán a számbavétel volt a célja, hanem praktikus okok is vezérelték a készítőiket (pl. a túlélő hozzátartozókat kereső személyek tájékoztatása, a segélyre jogosultak száma, a túlélők demográfiai helyzete, a holokauszt következményeinek a dokumentálása, háttéranyagok biztosítása a béketárgyalásokhoz). A hozzátartozók felkutatására jöttek létre az olyan keresőszolgálatok is, mint az United Nations Relief and Rehabilitation Administration (UNRRA) által 1944-ben Londonban felállított Central Tracing Bureau. A székhelyét 1945-ben áttették Frankfurtba, majd 1946-ban Bad Arolsenbe költözött. A következő évben, 1947-ben, az irányítását az International Refugee Organization (IRO) vette át, amelyik 1948-ban International Tracing Service-re változtatta a Central Tracing Bureau nevét. 1951 és 1955 között a High Comission for Occupied Germany, majd 1955‒2012 között a Nemzetközi Vöröskereszt adminisztrálta az ITS-t. Azóta egy 11 tagországból álló Nemzetközi Bizottság felügyeli a működését. A Nemzetközi Vöröskereszt és Németország megfigyelői státusszal rendelkeznek a Nemzetközi Bizottságban. 2019-ben Arolsen Archives – International Center on Nazi Persecution-ra változtatták a nevét. Az évek során több mint ötven millió oldalnyi eredeti dokumentum, köztük zsidó túlélők neveit tartalmazó listák gyűltek össze az intézmény levéltárában. Ezek a dokumentumok pedig több mint 17,5 millió zsidó és nem zsidó személyre vonatkozóan tartalmaznak adatokat.

Itt található többek között az a két részből álló lista is amely azoknak az észak-erdélyi zsidó személyeknek a nevét és az adatait tartalmazza, akik túlélték a magyar hatóságok által lebonyolított deportálásokat, és 1945–1946 folyamán hazatértek Erdélybe. A két részből álló listát az elmúlt években egyetlen pdf-dokumentumba egyesítették, amely 2019-től online is elérhető.  Ez a lista a legteljesebb a deportálásokat túlélő észak-erdélyi zsidókat illetően. Eddig feldolgozatlan volt, sőt, csak nagyon kevés történész tudott róla, hiszen maga az Arosles Archives is csak 2007 után nyitotta meg a kapuit a kutatók előtt (a lista feldolgozott változata könyv formájában is megjelent).

A dokumentumban szereplő közel húszezer név és a hozzájuk tartozó adatok nemcsak a holokauszt-kutatást segítik hanem a családfakutatások számára is jelentős előrelépést jelentenek. A listán ugyanakkor olyan személyek neveit és adatait is felfedezhetjük, akik hazatérésük után az erdélyi magyar, vagy (magyar-)zsidó közéletnek, kulturális és tudományos életnek váltak a meghatározó egyéniségei, vagy a holokauszt-memoárirodalom ismert szerzőivé lettek (Erdélyi Lajos, Gáll Ernő, Harag György, Kohn Hillel, a Kornis Ottóként ismert Kohn Ottó, Nyiszli Miklós). A névsorban szereplő adatok számos esetben nyújtanak korrekciós lehetőséget is egy-egy személy sorsát illetően. A holokauszt áldozatait számba vevő legnagyobb adatbázisban, amelyet a Yad Vashem működtet (The Central Database of Shoah Victims’ Names), nagyon sok olyan személy szerepel, akiknek eddig a sorsa ismeretlen volt, azaz nem lehetett tudni róluk, hogy holokauszt-áldozatok vagy túlélők. A Bad arolseni listán több ilyen személy is megtalálható. Ezek olyan esetek általában, amikor a Yad Vashem nem a hozzátartozók bejelentései alapján vette fel az áldozatok adatbázisába az illető személyt, hanem egyéb, külső forrásokra alapozott.

Tudni kell ugyanakkor azt is, hogy az észak-erdélyi deportálásokat túlélő zsidók száma nagyobb volt mint húszezer. A pontos számot ugyan nem lehet tudni, de valószínűsíthető, hogy a koncentrációs táborokból felszabaduló személyek közül sokan Nyugat-Európában maradtak, vagy Amerikába, illetve Palesztinába távoztak. Az észak-erdélyi holokauszt mérlege még így is sokkoló: Az 1941-es magyar népszámlálások alkalmával 164 000 zsidónak minősülő személyt írtak össze. Nagy részük, mintegy 124 000–129 000 személy az 1941-es és 1942-es kamenyec-podolszkiji és egyéb galíciai deportálások, a munkaszolgálati rendszer, valamint az 1944-es deportálások áldozata lett.

Nyitókép: Getty Images

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Gidó Attila

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória