Az én román Kolozsvárom

A

Azt mondta múltkor valaki: jó, jó, írsz a magyar Kolozsvárodról, de hol van a román Kolozsvárod?

Remek a kérdés. Azóta is ezen gondolkozom, régóta nyilvánvaló, hogy Kolozsvár nem pusztán a magyarsága miatt jelent nekem oly sokat, mert persze, vannak az emberek, akikről magamban nagyképűen azt gondolom, hogy a barátaim, hogy aztán öt perc múlva remegve azon aggódjam, hogy vajon tényleg azok-e; akik hatást gyakorolnak rám, és akikről nagyképűen azt gondolom, hogy hatással vagyok, akiket fel lehet hívni, hogy van egy fontos problémám, beszéljünk, és időt szakítanak rám, akikkel összefutok a kocsmában, az éppen aktuális AMK-ban (autentikus magyar kocsma), és itt vannak a helyek, az udvarok, a terek, a kisutcák, a Malomárok, itt vannak az illatok, a színek, de nem lenne ilyen, ha nem lenne emellett

Kolozsvár román arca;

nekem a román Kolozsvár elsősorban a román barátaim, Ioana, akivel ugyanabba a sítáborba jártunk, ugyanott laktunk Kisbányán a pionírházban, de csak most fedeztük fel egymást, aki ugyanúgy büszke a maga kolozsváriságára, hosszas eszmecseréket folytatunk arról, hogy mennyire szeretjük ezt a várost, és mit jelent nekünk,

vagy Oana, aki szatmári ugyan, de akivel órákat tudunk állni a buszmegállóban, és a nemzetfelfogáson vitatkozni, hogy utána megöleljük egymást, és a következő héten újrakezdjük,

vagy Maria, aki magyarul tanul, és akivel verseket cserélünk, én küldöm neki a magyart, ő pedig a románt,

vagy a román színház, ahol annyira más a színházi nyelv, hogy igazi kirándulásnak hat,

és fontos könyvesboltok, mint a Cărturești, a román néni a piacon, aki előre köszön,

és nekem Kolozsvár a román nyelv, gyerekkorom egyik legmeghatározóbb élménye Dinu bácsi, apám legrégebbi barátja, aki csodálatos irodalmi román nyelvet beszél, és mostanában tanulom az erdélyi román dialektális formákat, kifejezéseket, tájszavakat, lenyűgöz ez a nyelv,

de ugyanakkor Kolozsvár román arca az átmenet lehetősége, hogy mindig lehetséges a határátlépés, hogy nem vagy bezárva saját magadba, a közösségedbe, a kultúrádba, az értelmezési sémáidba, a mindig újra megnyíló lehetőség, hogy kilépj az ismeretlenbe, ahol az lehetsz, aki akarsz, ez a kettősség felszabadít, kinyit, előre visz, ez a kettősség az, amit nem kapsz meg Magyarországon, hiába beszéled ugyanazt a nyelvet, a ki- és belépés állandó potencialitása, a váratlanság, az izgalom;

hogy mindig van valaki,

akinek lefordíthatod magad, aki értékként tekint arra, hogy te más vagy, kuriózumként, és a kíváncsiságtól csillogó szemmel érdeklődik, hogy akkor hogy is mondják, és hogy is van ez nálatok, és gyerekes módon örülünk, amikor felfedezzük, hogy mennyi minden köt össze, mennyi közös emberi tapasztalatunk van, ami itt rotyog ebben a közös kolozsvározásban,

és akinek gyerekes módon örülsz, amikor segít elragozni egy igét, és együtt nevettek azon, hogy megint azt találtad mondani, hogy sunt o bărbată, és érti a viccet a hímnemmel és nőnemmel, hogy soha nem találod el, de ez már nem frusztrál, az együtt nevetés felszabadít,

és az értelmezési keretek mássága, ahogy a magabiztosság kérdései másképp tevődnek fel, máshova esnek a hangsúlyok, sokat játszunk ezzel, hogy minek mitől otthon ez a város,

és az a csodálatos élmény, hogy egy román számára te lehetsz a magyar kulturális kalauz, a te szemeden keresztül olvas József Attilát, hallgat Tankcsapdát, csápol augusztusban a magyar napokon, és együtt főzitek a gulyást.

Nem lehet

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Gyöngyösi Csilla
Gyöngyösi Csilla

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória