Az erdélyi identitás és az alkohol

A

1.

Erdélyi viszonylatban vizsgálva a magyar és székely-magyar identitás kérdését abból a szociálpszichológiai megállapításból kell kiindulnunk, mely szerint a szociális szelfünk, énidentitásunk annak a kultúrának az internalizálása, amelybe születtünk és amelyben élünk; ugyanakkor különbséget kell tennünk az etnikai identitás és a kulturális identitás között. Az etnikai identitás esetében az interetnikus kapcsolatok és a konfrontáció beépülése jellemző az egyén énfogalmába.

Székelyföldön nagyon erős a saját etnikai csoporttal való identifikáció, és majdnem kizárólag az etnikai alapidentitás a meghatározó. Minden nyomásgyakorlás, kényszerítés ellenére nem annyira aggasztó mértékű a domináns kultúrába való integráció, az annyira óhajtott asszimiláció. Erdély más tájain eléggé sikeres ez a folyamat, legjobb esetben integrált vagy bikulturális identitásról beszélhetünk, de az egyre terjedő vegyes házasságok esetében nem kevesen a domináns kultúrával azonosulnak. Sokan nem tudják elképzelni a többes identitást, hogy lehet valaki román is, de magyar is, tehát nem a vagy-vagy, hanem az is-is lenne a fontos, az észszerű és pragmatikus, de természetesen az erdélyi identitás.

Az erdélyi magyar és székely-magyar esetében a személyiségbe beépített és az identitást meghatározó kultúra Kós Károly szerint az erdélyi kultúra, amely az erdélyi psziché csodálatos és a világon egyedi értékét hozza létre, olyan kulturális gyökeret, sziklakemény pszichoszociális alapot ad, amely tudatosítása, megtartása Csíkszentmihályi Mihály szerint a magyar ember számára, bárhol éljen is a világban, a boldogság, siker és lelki egészség, a belső béke és harmónia biztosítéka, a lélekemelő „áramlat” alaptényezője.

A magyar és székely szociális identitás meghatározó magva,

lényege az etnikai összetevő, amely a közös történelem és nyelv, hagyományok és értékek, számos szimbolikus tényező megtartó erejére épül. A hangsúlyos etnikai identitás növeli a személy önbecsülését, önrendelkezési igényét, autonómiára való törekvését, ugyanakkor kevés és felszínes kapcsolatai vannak a többségi kultúra értékeivel és szociális gyakorlatával, ami jól elkülönült identitáshoz vezet. Véleményem szerint ez is magyarázza a székelyföldi fiatalok román nyelvtől való idegenkedését, a román nyelv oktatásának nehézségét.

A magas önbecsülésnek azonban szociálpszichológiai szempontból nem kell kizárnia a többségi kultúra iránti pozitív attitűdöt. Integratív szemléletben fontos lenne a lokális, szűkebb identitás bővítése nagyobb léptékű szociális identitásba, nevezetesen a széki, például felsőháromszéki vagy felcsíki, székelyföldi identitást beépíteni az erdélyiségbe, az erdélyi identitásba, amely már más perspektívát kínál az erdélyi magyarságnak. Ez lehetővé tenné az egymástól való tanulást és az egymásra való hatások gyakorlását, és –ahogy Kós Károly hangsúlyozza – az erdélyi sors jellegzetesen elkülönülő erdélyi eszünkkel történő vállalását és építését. Ennek alapfeltétele a kölcsönös bizalom, az egyenértékű kultúrák és nemzetiségek összetartozása. Az erdélyi identitás megteremti azt a közösségi érzést, amely a lelki egészség, a produktív életstílus alapja és fokmérője (Alfred Adler).

Fontos megjegyezni, hogy más etnikai csoportok, esetünkben a többségi társadalom diszkriminatív, becsmérlő, megalázó, sértő viszonyulása nyomán átélt tapasztalatok fenntartják, éltetik és megerősítik az etnikai identitást.

Összegezve: Kós Károly megfogalmazása nyomán az erdélyi identitás sajátos identitás, amelyet Erdély határain kívüli nemzettársak nem értenek és nem érthettek meg soha; más nép az erdélyi magyar, mint a magyarországi, de megmaradt a magyar és székely-magyarnak.

2.

Ami az erdélyi magyarság és székelység alkoholhoz való viszonyát illeti, a jelenség nem kizárólag egyéni pszichikus sajátosságok, a család és a társadalmi környezet kontextusában vizsgálható, hanem figyelembe kell vennünk azt a komplex ökológiát, amely időben és térben alakította és alakítja ebben az élettérben élő népességnek az életét és szociális viselkedését. Tehát fontos szerepe lehet ebben a viszonyulásban a földrajzi, éghajlati, történelmi, szokásjogi, civilizációs és kulturális tényezőknek. A végeken, elzárva, hegyek között, völgykatlanokban, zord, hideg, ködös éghajlati viszonyok között megteremtődnek az olyan feltételek, amelyek kedveznek rossz hangulat, a depresszió kialakulásának, ami fokozott alkoholfogyasztáshoz vezethet.

Ezek az objektív kedvezőtlen körülmények persze társulnak más szociális vagy szociálpszichológiai tényezőkkel. Albert-Lőrincz Enikő szerint ilyenek például a kilátástalan élet, a perspektíva hiánya, a létbizonytalanság, a család funkcióinak megszűnése vagy egyre hangsúlyosabb gyengülése, az anyagi és érzelmi biztonságot nyújtó családi háttér hiánya, az egyre növekvő erőszak a családban, az intézményi szocializáció, az iskolai nevelés hiányosságai. Ilyen körülmények között egyre nő az egyénben a belső feszültség, az elégedetlenség, a csökkentértékűségi érzés és az elbátortalanodás, amely erős csoportcsábítás, csoportnyomás hatására az alkohollal való visszaéléshez vezethet.

A szeszesital-fogyasztásban szerepet játszó számos körülmény és tényező között megemlítjük a szeszes italok árát, a hozzáférés feltételeit: például minden boltban kapható, és túl nagy a kínálat. Kérdés az is, hogy mennyire fordítunk gondot egészségünk megőrzésére, és milyen az egészségre való nevelés mértéke, hatékonysága. Az itt felsoroltak tekintetében Romániában, s itt, Erdélyben kimondottan rosszul állunk, nincs olyan összehangolt egészségpolitika, amely ezt a kérdést kezelni tudná. Ezekhez még hozzájárulnak olyan hagyományok, szokások, olyan kultúra – főként Erdély, Székelyföld rurális térségeiben – mely szerint kocsmába menni, például templomozás után, megengedett viselkedés, sőt, ez az illendő.

Az Albert-Lőrincz Enikő vezette kutatócsoport erdélyi serdülők és fiatalok körében végzett kutatása szerint növekszik ebben a korcsoportban az alkoholfogyasztás gyakorisága, megnőtt az alkoholfogyasztás népszerűsége. Nálunk is megjelentek középiskolákban és egyetemeken a rohamivás partik, jellemző eset az alkoholos kómában sürgősségi ellátásra szoruló serdülő.

A megelőzésnek és terápiás nevelésnek

ki kell terjednie a fiatalok önismeretének növelésére, önmaguk jobb megértésére, az önelfogadás gyakorlására, mégpedig képzett szakember által vezetett önismereti csoportokban. A serdülőnek vagy fiatalnak meg kell ismernie saját cselekedeteinek feltételeit, a társadalom, az emberi közösségek és intézmények működését, ami lehetővé teszi saját életük befolyásolását, megfelelő ismereteken alapuló döntések meghozatalát.

Az alkoholproblémák megoldásában alapvető nevelési cél a közösségi, szociális érzés bátorítása, konstruktív, proszociális életstílus formálása, pszichohigiénés minőségének javítása, szociálisan hasznos, produktív célok kitűzése és következetes megvalósításuk érdekében tett személyes erőfeszítés és felelősség.

Az alkohollal való visszaélő viselkedés, mint negatív, szociálisan haszontalan kompenzációs mód kialakulásában Adler szerint fontos szerepe van a személy tendenciózus appercepciós rendszerének, más szóval a szubjektív, belső pszichikus tényezők (jellem, érzelmek, motívumok, kognitív működések) összességének, amelyek révén az egyén szűri a külső hatásokat, értelmezi az életet, azt a helyzetet, környezetet amiben van, és társadalmilag hasznos, produktív viselkedéssel, vagy ellenkezőleg, szociálisan haszontalan módon felel ezekre. Ebben az értelemben a személy mindig választás előtt áll, szabadon és felelősen választhatja meg attitűdjét, szociális viselkedését, vagyis nem áldozata a körülményeknek, az életnek, hanem szabadon cselekvő és döntő aktora a társadalomnak. Ezt a lehetőséget, pszichikus erőt kell tudatosítania a személynek és gyakorolnia a hétköznapi életben, azt, hogy képes ezt megtenni, csak bátorságra van szüksége. A legnagyobb bátorság az, hogy saját magunknak adjunk olyan parancsokat, cselekvési irányvonalakat, amelyeket képesek legyünk végre is hajtani, betartani és gyakorlatba ültetni. Az így elért eredmények tovább bátorítják az egyént, és a felfelé mozgó spirál mentén egészséges, sikeres életet biztosítanak számára, képes lesz az élet alapvető feladatait sikeresen teljesíteni.


Felhasznált irodalom

Adler, Alfred: Életismeret. Budapest, Kossuth Kiadó, 1998.
Adler, Alfred: Életünk jelentése. Budapest, Kossuth Kiadó, 1997.
Adler, Alfred: Életünk értelme. Budapest, Kossuth Kiadó, 1996.
Albert-Lőrincz Enikő: Önpusztító lázadás. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 2004.
Ambrus Zoltán: Szociálpszichológia. Alapismeretek, feladatok, gyakorlatok. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 2008.
Ambrus Zoltán: A deviancia szociológiája. Csíkszereda, Státus Kiadó, 2008.
Ambrus Zoltán: Életstílus és kommunikáció. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2011.
Ambrus Zoltán: Egészségszociológia. Kolozsvár, Ábel Kiadó, 2012.
Carver, Charles S., Scheier, Michael F.: Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó, 1998.
Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1997.
Giddens, Anthony: Szociológia. Budapest, Osiris Kiadó, 2003.
Iluț, Petru: Psihologie socială și sociopsihologie. Iași, Polirom, 2009.

A szerző szociológus, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Kar Társadalomtudományi Tanszékének egyetemi professzora

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Ambrus Zoltán

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória