Csíkszeredai „Balázs-show”: mi ebből a tanulság?

C

Nem megy a Balázsék rádióműsor Székelyföldre, mert egy „hangos kis csoport” miatt úgy döntött a stáb, hogy nem fogják megkockáztatni, hogy valakik bekiabáljanak az élő adásba. Balázsék az erről a bejelentésről szóló adásukban azt ecsetelték, hogy ők mindenhol a békességet és a jókedvet szokták képviselni, és nem venné jól ki magát – főleg Csíkszeredának és Székelyföldnek nem -, ha a rádiós műsorvezetőkkel szembeni hőzöngés nyomán kerülne be a hírekbe. A történet annyira szimptomatikus, hogy jóval túlmutat önmagán, és kiválóan példázza, hogy

mivé lett az erdélyi magyar nyilvánosság.

Mert ne értse félre senki, bőven nemcsak annyiról van szó, hogy egy „hangos kisebbség” megzsarolja a közvéleményt, vagy fenyegető fellépésének köszönhetően úgy döntenek bizonyos szereplők, hogy hagyják inkább az egészet a fenébe. Néhány cikkben szerény módszereimmel már én is próbáltam ecsetelni, hogyha a politikum nem tesz semmit a homogenizáló és kirekesztő diskurzusuk ellen, annak olyan fokú „cenzúra” lehet a vége, hogy maguk a közösség vezetői is belekerülnek a slamasztikába.

Mert az, hogy Balázs nem tud eleget Erdélyről, simán elképzelhető. Mármint, amennyiben  valaki betelefonál a műsorodba Erdélyből, és neked reflexből az első gondolatod róla, hogy román, aki szépen megtanulta a nyelvet, az egy olyan fokú tájékozatlanság, amellyel persze lehet szembesíteni az illetőt, de fenyegetni és cenzúrázni nem illik. Mert hát miért is ne lehetne csak simán legyinteni arra, hogy na már, Balázs is egyike annak a milliónyi magyarnak, akik vagy nem részesültek olyan oktatásban, amely alapján tiszta lehetne számukra, miért is van annyi „magyarul beszélő” a szomszédos országokban, vagy egyszerűen csak nem érdekelte az egész téma.

A történet legijesztőbb része azonban, hogy már nemcsak azokat veszi célba ez a „kisebbség”, akik nyíltan el merik mondani a véleményüket a politikai rendszerről, vagy neadjisten más politikai formációknak szurkolnak, mint a Fidesz, vagy kiállnak a romák felzárkóztatása, a melegek befogadása mellett, a menekültek megbélyegzése ellen, hanem azokat is, akik kényesen ügyelnek arra, hogy a nemzetpolitikával kapcsolatos álláspontjaik ne kerüljenek ki a közszférába. Mivel tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy lehetetlen lenne úgy ma Magyarország leghallgatottabb műsorát megcsinálni, hiszen a fél ország hisztérikusan fog rá reagálni.

Meg aztán persze azt se gondolja senki, hogy a Csíki Sör, a Csíki Csipsz, a csíkszeredai városháza és a Hargita Megyei Tanács közösen meghívnának valaki olyat, aki nyíltan szembefordul azzal a politikai elittel, akivel a fentiek akarnak vagy éppen „kénytelenek” összefonódni és jóban lenni. A történetben tényleg az a legijesztőbb, hogy már egy pusztán szórakoztatni vágyó figurának is elég egyszer egy baklövést elkövetnie, és

máris cikkek jelennek meg arról, hogy ne jöjjön ide.

Az meg mindegy, hogy egy hangos kisebbség-e, aki agitálni kezd, amíg maguk a szereplők nem mernek azután színre lépni, vagy éppenséggel ezeket a szereplőket szándékosan nem hívják meg: az ilyen esetek a végeredmény szempontjából tökéletesen ugyanoda vezetnek. Erdélyben egyre nagyobb hagyománya van az indexre helyezésnek, és annak, hogy a más politikai véleményeket képviselőket minél jobban távol tartsák. Ez lett a budapesti dependencia ára: aki közéletileg megnyilvánul, nem kap többé meghívásokat, ha meg véletlenül igen, akkor a „hangos kisebbség” módszeresen elkezd hőzöngeni ezen, a többség pedig vagy egyetért ilyenkor a „hangos kisebbséggel” (emlékezzünk csak Ditróra!), vagy a szerencsésebb eset áll fönn, és nem érdekli az egész. Utóbbi a kulturális szereplők esetében szembetűnőbb, ha viszont politikusról van szó, például arról, hogy néhány éve egy ifjúsági szervezet meghívta a Momentum elnökét, az nagyon nagy hullámokat képes verni.

Úgy sejtem tehát, nem csupán egy szerencsétlen esetről van szó, hanem egyszerűen a gyűlöletdiskurzusok következtében ilyen szintekre is leszivárgott az ellenségképzés, és a képzelt ellenséggel szembeni egyre agresszívabb fellépés. Egyáltalán nem meglepő ma már például, hogyha nem tetszik a közönségnek, hogy mit kérdez mondjuk egy újságíró az egyházi vezetőtől, elindul a virtuális lincselés. Van egy saját példám is: a nemrég Böjte atyával készített interjúm alatt messze a leglájkoltabb komment az, ami azt ecseteli, milyen szerencsém van, hogy épp egy pappal beszélgettem, aki ezért nem agyabugyált jól el.

Pedig persze lehetne másként is, lehetne minimális konszenzusokat találni. Mi lenne például, ha elfogadnánk, hogy az embereknek bármi is a véleményük adott kérdésről, joguk van ezt kinyilvánítani? Mi lenne, ha senkit nem fenyegetnénk inzultussal azért, amit képvisel? És mi lenne, hogy amennyiben valakinek a véleménye nem szimpatikus, akkor kulturáltan megpróbálom meggyőzni, vagy egyszerűen elkerülöm, és nem veszek részt a vele való találkozáson, rendezvényen.

Mert a probléma leginkább itt van, hogy a „hangos kisebbség” már nem tud elmenni amellett, hogy mások is úgy éljenek, ahogy szeretnének. A „hangos kisebbség” azt gondolja, ha nem az ő narratívája az uralkodó, akkor el lesz nyomva, ezért arra törekszik, hogy csírájában fojtsa bele az „ellenfelekbe” a saját perspektíváikat.

Holott nyilván elképzelhető lenne az élni és élni hagyni mentalitás is. Az embereknek meg kellene érteniük, és ebben persze segíteni kellene nekik, hogy a véleménye miatt senki sem lesz az ellenségük. Hogy nem lehet politikusokat vagy kulturális szereplőket agresszióval fogadni csak azért, mert valamiben nem értünk velük egyet. A diskurzust kell normalizálni, és ebben hatalmas felelőssége vannak azon intézményeknek, amelyek jelenleg “a pénz, paripa fegyver” oroszlánrészével bírnak.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Kulcsár Árpád
Kulcsár Árpád

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória