Jelenet egy erdélyi magyar család covidos mindennapjaiból

J

Szereplők: Tata, Kevin, Magdi, Jani.

Minden (körülmények, díszletek, kellékek, csöndek kitöltése) a képzeletre van bízva, a színészekére, a rendezőére és a közönségére.

KEVIN: Mit hoztál, tata? Már azt hittem, megdögöltél.

KEVIN: Talán nem is tévedtem…

KEVIN: Mit kell folyton kolbászolni? Hiába beszél veled az ember…

TATA: Rendelhetnél egy kis levegőt azon az izén, ha már… arra nem vagy képes… hogy a zacskót kivedd a kezemből.

KEVIN: Jó van, jó van.

TATA: Maszkot vettem.

KEVIN: Mit?!

TATA: Maszkot.

KEVIN: Már két hónapja vége a vírusnak, tata! Viktor legyőzte, mint a gecit.

TATA: A világháborúról is azt mondták, aztán mégis…

KEVIN: Jaj, haggyá má!

TATA: Te láttál halottat? Átlőtt homlokkal a fronton? Ugye, hogy nem láttál?

KEVIN: Nem vagyunk a fronton!

TATA: És különben is, hogy beszélsz?!

KEVIN: De hát a Hír tévé is…

TATA: Sose higgy a Hír tévének, meg az ATV-nek, sem a semmilyen tévének. Azok csak a hülyéknek valók.

KEVIN: Mint a porszívó?

TATA: Mi?

KEVIN: Ezer éve porszívózunk, te meg még ma is kicipeled a szőnyegedet az udvarra. Meg aszondod, hogy a sárgarépától fütyülni lehet.

TATA: Muroktól!

KEVIN: Én a sárgarépával nőttem fel.

TATA: Elég baj. A rendes erdélyieknek a murok az murok.

KEVIN: Én nem vagyok erdélyi!

TATA: Már a szüleidet sem becsülöd, akkor hogy győznéd le a vírust?

KEVIN: Nem én győztem le, hanem az Orbán!

TATA: Orbán.

KEVIN: Orbán há.

TATA: Nem az Orbán, hanem Orbán.

KEVIN: Jaj, tata, te olyan vagy, mint egy múzeum!

TATA: Rendes erdélyi ember rendes magyarsággal beszél, nem mint ez a koviubizó banda.

MAGDI: Megint vitatkoztok?

KEVIN: Vett egy csomó maszkot.

MAGDI: Hadd vegyen, senkinek nem árt.

KEVIN: Minden szavamba beleköt.

MAGDI: Veszi elő a murkait?

TATA: Gúnyolódj csak, lányom. Mit várjon tőled az ember?

MAGDI: Na, a régi lemez…

TATA: Lemez vagy nem, rendes erdélyi magyar asszony nem megy férjhez egy oláhhoz.

MAGDI: Én nem egy oláhhoz mentem, hanem Ionuchoz, ő pedig egy rendes ember. Ráadásul szerettem is.

TATA: Na aztán, amikor a házasságok szerelmen alapulnak, megette a fene. A szeretet, az más.

MAGDI: Miért más?

TATA: Mert a szeretet nem vakít meg, a szerelem viszont igen.

KEVIN: És mi a különbség, tata?

TATA: A szeretet murok, a szerelem sárgarépa.

KEVIN: Nagy filozófia.

MAGDI: Ne légy szemtelen!

TATA: Hadd csak el. A te fiad úgyis.

MAGDI: És hová teszed a maszkokat?

TATA: Nem mindegy az neked? Úgyis csak gúnyolódsz a fiaddal együtt.

MAGDI: Én nem is gúnyolódtam.

TATA: Már semmit sem ér az öreg a háznál. Nem elég, hogy kijöttünk ide, ahol a krumplit burgonyának hívják, még a lányomat is elvesztettem.

KEVIN: Már én is megvoltam, mikor kijöttünk!

TATA: Az más. Kolozsváron, az más. Budapesten megint más.

KEVIN: Kíváncsi vagyok, mit mondasz majd az én feleségemről.

TATA: Erről a Zsorzsettről?

KEVIN: Dzsordzsett, tata! De ő nem lesz a feleségem.

TATA: Hát ha csak a telefonodat nyomod, nem is.

MAGDI: Apa!

TATA: Ne forgasd a szemed, Magdikám. Egy rendes férfinak szüksége van a…

MAGDI: Azért nem kell mindent kimondani.

KEVIN: Mondjad, tata, király vagy!

JANI: Ki a király itten?

MAGDI: Szia, Janikám.

TATA: Hát nagy Jani, az biztos.

MAGDI: Apa vett egy csomó maszkot, hogy ha újra kitör a vírus, fékezzük meg.

JANI: Nem véd semmi, a kínaik hozzák.

TATA: Na, ez is a Hír tévét nézi.

JANI: Nem, ezt az Origón olvastam.

TATA: A fronton nem volt tévé, se origó, se semmi.

JANI: És kinek adja sok maszkot?

TATA: Nektek adom, hogy fel ne forduljatok.

JANI: Egy olá is megérdemli?

TATA: Mégiscsak a Magdi férje vagy…

JANI: Nagytata van nagy ember!

KEVIN: Az, egy bloody Jesus Christ!

TATA: Mi van?!

MAGDI: Mondtam már, Kevin, hogy viselkedj.

TATA: Ha ezt a nevet meghallom, a sprayemért kell nyúljak.

MAGDI: Édesapám…

TATA: Te csak ne édesapámozzál engem. Maszkot bezzeg nem vettél.

MAGDI: Vége a vírusnak!

TATA: A világháborúban…

JANI: Ma nagyon sok munka volt. Egy iskola visszamondta az ebédet.

TATA: A korona!

JANI: Nem korona, tata, hanem a fűtés.

MAGDI: Fűtés?!

JANI: Az iskolában elromlott fűtés, és…

TATA: Na persze.

MAGDI: Meg kellett írnod egy csomó lemondót? Szegénykém…

JANI: Aztán meg fordítva.

MAGDI: Mi?

JANI: Mert tízkor felhívott igazgatóhelyettes, hogy fűtés megjavult. És akkor szülők megint rendeltek ebédet.

KEVIN: Ideges lettél?

JANI: Azt írtam egyiknek, egye meg fűtőtestet.

MAGDI: Jani!

KEVIN: Csak viccel, anya.

JANI: Paradicsomos mártással vagy borsófőzelékkel.

TATA: Régen egyszerű volt. Mindenki otthon evett.

KEVIN: És régebben mosógép se volt. Vagy autóbusz.

TATA: Mindenki otthon ebédelt, mégsem éhezett senki. Az iskola nem foglalkozott effélékkel. Ott tanítottak és tanultak.

KEVIN: Biztos mobil se volt.

TATA: Nem volt, mégis megtaláltuk egymást, akárhol lettünk volna. Pontosan értünk a megbeszélt helyre, és nem baszogattuk a telefonunkat.

KEVIN: Az egész világ itt van, tata! Entire world.

MAGDI: Ma mit ebédelsz, édesapám?

TATA: Mondtam, hogy ne mind édesapámozz engem! Ti azt szeretnétek, ha már rég felfordultam volna.

JANI: Hova fordul?

TATA: Nem hová, hanem fel, te bocskoros.

MAGDI: Gyere, segítek, hogy elrakd a maszkokat.

TATA: Hagyj engem békén! Sárgarépa és bocskoros!

JANI: Édesapád ma megint öreg.

MAGDI: Milyen legyen? Most már kibírjuk valahogy.

JANI: Már húsz éve bírom.

MAGDI: Jani…

JANI: Mi mit eszünk?

MAGDI: Gulyáslevest főztem, azt szereted.

KEVIN: Nem rendelhetek egy pizzát?

MAGDI: Egyél velünk egyszer az életben.

KEVIN: Múlt héten is veletek ettem.

MAGDI: Miért kell folyton pizzát enni?!

TATA: Azért, mert folyton csak az izéjét izélgeti.

MAGDI: Jaj, apa!

JANI: Rendeljél pizzát, ha pizzát akarod enni.

TATA: Persze, legyen mindig, amit a gyermek akar. Ez a nevelés lényege manapság. Ki kell maradni belőle.

MAGDI: Én nem maradtam ki a gyermekem neveléséből.

TATA: Látszik.

JANI: Édesapa, nem akarsz lefekni?

TATA: Lefekszem én hamarosan, ne félj, fel se kelek többet.

MAGDI: Kérsz gulyáslevest?

TATA: Főztem krumplipaprikást.

MAGDI: Mikor?

TATA: Amíg aludtál, leányom. Nagyon megviselt a korona.

MAGDI: Biztos azért, mert nem voltam a háborúban.

TATA: Aztán elmentem maszkot venni, hogy ne vigyen el az ördög, ha még egyszer kitör a járvány.

KEVIN: Tudod, miért járvány, tata? Mert ha állna, állvány lenne.

TATA: Nem értem én ezeket a vicceket.

MAGDI: Nem, neked más vicceid vannak.

JANI: Tata nagy viccmeister.

MAGDI: Nem eszel velünk?

TATA: Egyetek nyugodtan, én is eszem nyugodtan.

KEVIN: Mi történt vele?

JANI: Járvány mindenkit felkavart.

MAGDI: Finom?

JANI: Nagyon finom. Köményt is tettél bele.

MAGDI: Mindig teszek bele.

JANI: Mindig finom. Holnap mész dolgozni?

MAGDI: Lassan indul be a cég hálistennek. Egyelőre itthon ülök, és kialszom magam.

JANI: Sokat kell aludj…

MAGDI: Ne légy gonosz. Lefekszem.

JANI: Hallod, Kevin? Akarsz játszani?

KEVIN: Mit játszani?

JANI: Gyere ide.

KEVIN: Hogy?

JANI: Megsúgom. Tedd már le azt az izét, és gyere ide!

KEVIN: Jó van, na. És miben?

JANI: Egy tepsiben.

KEVIN: És ha anya…?

JANI: Ne félj, nem lesz semmi baj. Elaludt?

KEVIN: Úgy horkol, mint egy Berzsenyi.

JANI: Mi?!

KEVIN: Berzsenyi Dániel magyar költő volt, a niklai remete.

JANI: És?

KEVIN: A remeték horkolnak.

JANI: Ja. Mi is az, remete?

KEVIN: Remete az remete.

JANI: Értem.

KEVIN: Egy ember, aki egyedül él, nagy visszavonultságban tölti a napjait, és elégiákat ír.

JANI: Add már ide. Kellene keresned valami gyászzenét a youtube-on.

KEVIN: A moment, please.

JANI: Csendesebben! Egyelőre ne játszd le!

KEVIN: Jó van.

JANI: Várjál csak… hol van anyádnak az a kedvenc tepsije… megvan!

KEVIN: Mit akarsz?

JANI: Hozd csak ide az olajat! Úgy. Meglocsoljuk szépen…

KEVIN: Itt a gyújtóm.

JANI: Remek. Még kellene valami… Megvan a március tizenötödiki kokárdád?

KEVIN: Kokárdát égetünk?!

JANI: Csak a vicc kedvéért. Na, hozd már!

KEVIN: Hozom már, hozom…

JANI: Meglepődik majd a vén varangy… Egy ideig nem hülyeskedik a románságommal, az biztos.

KEVIN: Tessék. De azért…

JANI: Ugyan már! Nincs humorod, nemhiába magyar vagy.

KEVIN: De mi lesz, ha…

JANI: Mondtam már, nem lesz semmi baj!

KEVIN: Jó van.

JANI: Most játszd le azt a zenét, de úgy, hogy legyen halk, aztán hangos, aztán még hangos, és így tovább.

KEVIN: Jó…

JANI: Ez esküvői!

KEVIN: Jaj, bocs. Ez jó lesz?

JANI: Jójó, csak menjen már!

TATA: Mi a fene van?! Jézusom, Magdikám, ezek felgyújtották…

MAGDI: Mi ez a zenebona?! Istenem!

TATA: Ezek felgyújtották a kokárdát!

KEVIN: Apa akarta, én nem…

JANI: Áruló! Különben is csak vicc volt!

MAGDI: Jani, ez azért…

TATA: A maszkokat is!

MAGDI: Mi?!

TATA: A drága maszkjaim!!! Most mivel megyek a frontra?!

JANI: Nem kell frontra hogy menjen, vén hülye!

MAGDI: Oltsd már el!

JANI: Egy pillanat.

MAGDI: Te sem vagy normális, hát…

KEVIN: Ne fogadjak szót apának?!

JANI: Csak egy vicc, egy vicc csak!

TATA: Magdikám!

MAGDI: Édesapa!

MAGDI: Te ne… édesapázz… jaj… a szívem…

MAGDI: Mit csináltatok?!

KEVIN: Tata! Tata!

JANI: Csak egy vicc volt, mindjárt jobb lesz…

MAGDI: Megölted az apám!

JANI: Ő már húsz éve öl!

MAGDI: De még nem haltál meg!

JANI: Az jobb lenne, mi?!

MAGDI: Gyilkos!

KEVIN: Anya!

JANI: Lenuca!

MAGDI: Ne lenucázz, te büdös olá!

(Nyitókép: Paul Mansfield/Getty Images)

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Demény Péter
Demény Péter

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória