Egy országnyi Teleorman

E

Nagyon nagy szükség lenne egy valóban komoly szakmai, szociológiai, társadalompszichológiai kutatásra, hogy mi is történt ezen a nagy romániai népszavazáson. Mert lassan eltelt több mint egy hét, és ahogy látom, ma lelkileg összetört politikusok, a kudarcélmény hatására felbolydult, hitüket fegyverként lobogtató, kárhozatot, égi büntetést ígérő önjelölt papok, hisztérikusan hol síró, hol nevető szabadságharcosok, és a nép nagy állatkertje, a homofóbok és a kevésbé homofóbok, a naivak és megcsömöröltek, azaz mi, mindannyian, mást nem csinálunk, csak pislogunk össze-vissza, és nézünk egymásra, hogy akkor most mi is van. Mert a népszavazás valóban megdöbbentő eredménye kapcsán mindeddig nem készült komoly, átfogó elemzés, többnyire csak részigazságok és részhazugságok hangzottak el, ízlés szerint kinek mi jön be.

Pedig igazán kár lenne egy pár odadobott, jól hangzó magyarázattal elintézni, majd elmenni a jelenség mellett. Mert ez a népszavazás nem önmagában volt fontos aktus: ha netalán komolyan vesszük ezt az intézményt és általában a demokráciát, a népszavazás igen pontos látleletet adhat a teljes román jogállamiság, a demokrácia jelenlegi állapotáról is. Ilyen megközelítésben a referendum eredménye nem sok jót ígér. Egy már biztosnak látszik: két nap alatt a népszavazás intézményének hitelessége irtózatosan devalválódott Romániában. Jó lenne tudni, hogy az október 6–7-ei referendum az oka annak, hogy ilyen mértékben hiteltelenné vált a népszavazás intézménye, vagy fordítva: épp azért történt, ami történt, mert valóban csak ennyire futja a sajátos román demokráciából. Szerintem fontos kérdés, mert magyarázhatjuk így is, úgy is, de a választók ilyen nagymértékű távolmaradása nem magyarázható csak a jogosan sokszor hangoztatott politikaellenességgel, az általános kiábrándulással: az látszik, hogy az embereknek már alapjáraton valamilyen bajuk van a népszavazás intézményével. Szóval, állunk a bűvös kocka előtt, és nem értjük, hogy a japán gyereknek hogyan elég tíz másodperc a kirakásához.

Pedig abban megegyezhetnénk, hogy a népszavazás, mint olyan, szép, demokratikus gyakorlat.

A népnek is elég lett volna csak felcsapnia a Wikipédiát, hogy ráébredjen, milyen fantasztikus dolog a népszavazás.

Idézek a szócikkből: „a népszavazás vagy referendum a választópolgárok akaratának érvényesítése, a demokrácia (népuralom) közvetlen eszköze és a hatalomgyakorlás általános és „legerősebb” formája. A közhatalom önkényével szemben betölti a fékek és az ellensúlyok legjelentősebb szerepét.  A választópolgár a parlamenti választások, illetve a helyi önkormányzati [helyhatósági] választások között ily módon kifejezheti akaratát, illetve véleményét bizonyos kérdésekben”. 

Sokan azt mondják, hogy a házasságügyi népszavazás esetében az alacsony részvétel annak bizonyítéka, hogy a választók nem értették a célját, de egyre valószínűbb, hogy a társadalom épp a masszív távolmaradással, a nem részvétellel gyakorolta hatalmát az – ez esetben valóban fennálló – közhatalmi önkénnyel szemben. Bár ez a népszavazás sajátos értelmezés, egyáltalán nem sajátosabb, mint ahogy maguk a kezdeményezők értelmezték a népszavazás szerepét a román demokráciában. Ha utóbbiak egyáltalán értelmezték valahogy.

Vegyük például az ország harmadik (gyakorlatilag első) emberét. Sajnos, úgy látszik, ő nem olvasta a Wikipédiát. Milyen konklúziót vont le Liviu Dragnea a népszavazási eredményekből? Annyit mondott, hogy már régebbtől figyelmeztetett arra, hogy vigyázzunk, ez nem lesz jó, meg kellene szüntetni az érvényességi küszöböt, és akkor biztosan nagyobb lesz a részvétel. Nos, adott egy lesújtó, mondhatni katasztrofális eredmény, és ez az ember, ahelyett, hogy csupán annyit mondana: elnézést, lehet, hogy tévedtünk, inkább az érvényességi küszöb eltörléséről értekezik. Mennyi empátia, a valóság, a társadalmi folyamatok megértéséhez szükséges érzékenység és tudás szorulhatott egy ilyen emberbe? Semennyi. Nyilatkozata a felelőtlenség, a kisstílűség iskolapéldája.

Említhetnék másokat is, de hát ebben a paternalista társadalomban az ember mindig azt lesi, mit mond a főnök. Nem mondott semmi okosat – ahogyan a pártok sem, amelyek maguk is úgy tesznek, mintha egyszeriben más sürgős dolog akadt volna. Volt ugyan olyan politikai szervezet is, amely végül annyit tudott mondani, hogy végülis jó volt, ami történt, mert a párt megerősödve jött ki a népszavazás kapcsán kialakult vitákból. Ne vicceljünk.

Abban Dragneának igaza van, hogy  a népszavazás valóban igen hatékony eszköz lehet. Svájcban – tegyük hozzá. Ott 1848 és 2006 között szövetségi szinten összesen 543 népszavazást tartottak, több mint felük az utóbbi 35 évben valósult meg, és az intézmény egyre népszerűbb. A népszavazás Svájcban rendszerint érvényes, az eredménye kötelező. Némelyik kantonban a népszavazás intézménye kiterjed például a költségvetés kérdéseire, beleértve az adókat és a kiadásokat is!

De alpesi kantonokban történik. És nem Teleormanban.

De van a megoldás a Dragnea-féle dilemmára is. Görögországban például kötelező a részvétel a népszavazásokon. Persze, annyi különbséggel, hogy náluk a demokrácia kultúrája nem huszonnyolc, hanem kisebb-nagyobb kihagyásokkal ugyan, de kb. háromezer éves.

Hogy még jobban összezavarodjunk:

az is kiderül a Wikipédiából, hogy sokféle népszavazás van. Gyakorlatilag nincsenek  kőbe vésett szabályok: minden ország olyan népszavazást tart, olyan szabályokkal, amely a legjobban illeszkedik a helyi sajátosságokhoz. A lényeg, hogy a népszavazás eszközéhez felelősséggel kell nyúlni, és csak akkor, amikor tényleg szükség van rá.

A népszavazásnak egy másik sajátossága ugyanis, hogy nem kötelező. Vannak általunk nagyrabecsült országok, mint az Amerikai Egyesült Államok vagy Németország, ahol eddig egy szál nemzeti (szövetségi) szintű népszavazást sem tartottak, és ettől még köszönik, jól vannak. A népszavazás ugyanis nem a demokrácia valamiféle alapfeltétele, kötelező velejárója, hanem pont fordítva: a népfelség elve a demokrácia fejlettségének egy alapvetően fakultatív kifejeződése, a népszavazás gyakorlatilag a cseresznye a demokrácia tortáján. Már ahol van torta, és van rajta cseresznye.

Lehet, hogy itt a baj. Lehet, nem is az elvek hibádzanak, hanem egész egyszerűen az van, hogy ami Svájcban, vagy bármelyik fejlett demokráciában működik, az nem biztos, hogy működik ebben az országban, Teleormanisztánban.

A népszavazás annak való, aki tudja, hogyan és mire kell használni.

Persze, van még esély, nem azt mondom, hogy ilyen könnyen fel kellene adnunk.

El kellene kezdeni valahol.

Első lépésként a továbbiakban valahogy el kellene kerülni azt, hogy politikai banditák, keresztényi értékek olcsó klónjaiból légvárakat, egyfajta virtuális politikai valóságot építő vezetők, és mindenféle titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező álcivilek megszavaztathassanak különböző őrültségeket a hitében megzsarolt, néha anyagilag lekenyerezett, sakkban tartott, jövőképében sérült, beszűkült, ilyen fondorlatosságokkal szemben védtelen  társadalommal.

Az is szabállyá válhatna: nem kellene önnön fantazmagóriáinkat, beidegződéseinket, félelmeinket, titkolt politikai céljainkat megszavaztatni a néppel, ha nem muszáj.

Mert a fenti módon a népszavazás – ahogyan ezt az egy héttel ezelőtti romániai eset is bizonyította – értelmetlen és önmagáért való. Mint a sültmalac szájában az alma. És ráadásul veszélyes is.

Vannak még részei az országnak, ahol még ma sem árt elmagyarázni, hogy mire használatos a fogkefe vagy az angolvécé. Ezekhez képest azért a népszavazás egy valamivel elvontabb, nehezebben feldolgozható fogalom. Esetleg célszerű lenne lehetőség szerint mellőzni a demokrácia, a népfelség eme csodálatos, ám mégis fakultatív eszközét egy ideig, ameddig – ha nem is mindenkinek, de legalább az ország vezetői számára – tisztává válik, hogy mire használatos a népszavazás? Vagy az, hogy mit jelent az a szó, hogy felelősség?

Mert addig, lássuk be, a népszavazás nem nekünk való.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Csernik-Vass Attila
Csernik-Vass Attila

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória