Értelem és érzelem: az 1938. november 9-i zsidóellenes pogrom erdélyi visszhangja

É

Mit tesz a történész november 9-én, amikor körülötte mindenki (úgy tűnik) az 1938-as zsidóellenes pogromra emlékezik? Az jut eszébe, hogy nézze is meg, mit és hogyan tudtak a szülőföldjén az emberek annak idején minderről? Mit olvastak róla? A kiinduló kérdésem pedig: mit is írtak a korabeli napilapok a pogromról?

Négy napilapot szándékoztam átlapozni: a Keleti Újságot, az Ellenzéket, a Brassói Lapokat és a Magyar Lapokat. (Előbbi hármat a Digitékán, utóbbit csak az Arcanumon leltem meg.) Előre bocsátom az eredményt: sokoldalú, sokrétű beszámolókat olvashattak annak idején a közéletet és a nemzetközi híreket figyelő olvasók, ki-ki ízlése szerint.

Alapjában véve két csoportba oszthatók a korabeli cikkek:

a) egy részük csupán beszámol a történtekről,

b) másik részük kommentálja is ezeket.

Zsidó tulajdonban lévő berlini üzlethelyiség 1938 novemberében, a kristályéjszaka előtt

Az első csoportba a kolozsvári Ellenzéket és a Keleti Újságot (azelőtt az Országos Magyar Párt lapja) valamint a nagyváradi Magyar Lapokat sorolhatjuk. Mindhárman tartózkodtak az események kommentálásától. És mégis észre vehetünk árnyalatnyi különbséget közöttük: a jobboldali, azelőtt is antiszemita és nemzetiszocialista eszméket hirdető Magyar Lapok alig tudósított a pogromról, lényegileg csupán három cikkben (november 11-én és 12-én, valamint indirekt módon nov. 16.-án). Feltűnő, hogy a cikkek mind a lap hátsó oldalain jelentek meg és hogy csupán „zsidóellenes tüntetésekről” volt bennük szó. A Bánffy Miklós érdekeltségi körébe tartozó Ellenzék már több cikket publikált a témában. Ezeknek nyelvezetük is más volt: „heves antiszemita tüntetés“ (nov. 11-én, a 10. oldalon), vagy „gyűjtőtáborba internálják a német birodalom egész zsidó lakosságát“ és „felgyújtották a zsinagógákat, bezúzták a zsidók lakásainak és üzleteinek ablakait“ (nov. 12., 8. o.). Később meg arról cikkezett a lap, hogy „véget értek a zsidóellenes zavargások“ (nov. 13). Vagyis: az Ellenzékben teljesen más volt az események „framing“-je, a keretezése, mint a nagyváradi lapban, hiszen az „antiszemita“ szónak más a konnotációja mint annak hogy „zsidóellenes“ és jelzők („heves“) használata vagy a „zavargás“ szó alkalmazása a „tüntetés“ helyett szintén más asszociációkat kelt.

A Keleti Újság az OMP betiltásáig egy konzervatív vonalat követett. Az 1938-as pogromot eléggé árnyaltan mutatta be, noha empátiát itt is hiába keres a mai olvasó. Ellenben nem csak „zsidóellenes tüntetések“-ről számolt be a szerkesztőség (nov. 11.), hanem „rombolások“-ról is (nov. 12.). Ugyanakkor a lap (úgy mint az Ellenzék is) átvette részben az események német beállítását, amikor arról írt, hogy némelyik raktárat maguk a zsidó tulajdonosok gyújtottak fel azért, hogy a biztosítási összeget bezsebeljék (nov. 12.). Ezzel a szerkesztőség szándékosan vagy sem, de egy ősrégi antiszemita sztereotípiát reprodukált a csaló és pénzéhes zsidó kereskedő személyéről. Ugyanakkor pozitívan kiemelendő itt, hogy a Keleti Újság relatíve sokat cikkezett a témáról, részben nevén nevezte a dolgokat és nem is dugta el ezeket a cikkeket az utolsó előtti oldalakra, hanem a beszámolók többször is a 2. vagy a 3. oldalon jelentek meg. Ellenben véleménycikkben a szerkesztőség egyértelműen nem foglalkozott a témával.

A kristályéjszaka után nem maradt épen egyetlen zsidó üzlet sem

És ebben különbözött a Brassói Lapok, Kacsó Sándor lapja, a többi három napilaptól. A szerkesztőség már november 12-én az első oldalon szögezte le:

„A fanatizált tömegek a bűntényben teljesen ártatlan embereken s intézményeken torolják meg egy ugyancsak fanatikus, gőzfejű gyerekember eléggé el nem ítélhető bűncselekményét. A emberiesség és a józan ész […] most is halkan, megkínzottan tiltakoznak a megtorlásnak ilyetén való igazságtalan alkalmazása ellen. Nincs olyan gyász s elkeseredés, amely indokolná, hogy egy bolond fiatalember aljas és ostoba cselekedetéért ártatlan emberek ezrei lakoljanak.“ 

A brassói újság a következő napokban is többször foglalkozott az eseményekkel. Beszámolt osztrák zsidók kivándorlásáról és hogy „Németországban felgyújtották a zsinagógákat és feldúlták a zsidó üzleteket“ (nov. 12).

November 13.-án pedig a lap (a négy vizsgált napilap közül egyedül) kimondta azt is, hogy Németországban pogrom folyt le.

A november 16.-i vezércikk szintén az első oldalon mondta ki: „Ne mondja a német kormány, hogy tehetetlen a tömegőrülettel szemben, hiszen a tömegfékezés és irányítás iskolapéldáját éppen ő teremtette meg. Rendet tartani ő aztán igazán tud, teremtsen hát rendet zavargó tömegeinek megfékezésével s ne azzal, hogy ártatlan emberek ezreit hajszolja át a határon és más ezreket ítél örök nyomorúságra.“

A Brassói Lapok példája mutatja tehát, hogy igenis ki lehetett állni az emberiség mellett és a zsidóüldözések ellen. De mivel magyarázható a négy nagy napilap kettészakadása? Miért van az, hogy csak a brassói újság kommentálta és ítélte el a pogromot?

Az aacheni zsinagóga romjai a kristályéjszaka után

A válasz relatív egyszerű és már az itt említett példányszámok többi cikkeinek figyelmes olvasásából is levezethető. A németországi eseményekkel egy időben zajlott ugyanis le a visszatért Felvidékre való magyar bevonulás, ami az első bécsi döntés eredménye volt. Az erdélyi magyar sajtó és közvélemény számára bizonyára nyilvánvaló volt: nem lehet Németországot a zsidóellenes pogromok miatt elítélni, és ugyanakkor abban is bízni, hogy Magyarország újabb német segítséggel Erdélyt is visszaszerzi majd. Ezt az ellentmondást az első három lap szerkesztősége úgy oldotta meg, hogy nem kommentálta a „kristályéjszakát“.

A nagyváradi Magyar Lapok még a pogromot is bagatellizálta, nem hogy kommentálta volna. De a két kolozsvári lap sem akarta rosszallását direkt kifejezni, legfeljebb sorok közt utalt arra, hogy azért mégsem tartja teljesen rendben valónak az eseményeket.

A Cenk tövében pedig nem csak a cenzúra volt hagyományosan is nagylelkűbb, de a szociáldemokrata hajlamú Kacsó által vezetett lap már azelőtt is rengetegszer kritizálta a nemzetiszocializmust avagy épp a Magyar Lapokat annak antiszemitizmusa miatt. A Kacsó Sándor főszerkesztette lap tehát csupán folytatta régi külpolitikai vonalát, amikor egyértelműen pogromról írt és első oldalas cikkében emelt szót a jogtalanság és az emberi méltóság földbe tiprása ellen.

Természetesen mind az idézett lapok, mind a pogrom intenzívebb elemzése is lehetséges, de itt csak az első reakciók rövid  bemutatása volt a cél.

 

 

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Horváth Sz. Ferenc

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória