Feljegyzések világjárvány idején

F

2020. március 16. – Innen a nehezén

Háború van, háborús helyzet és háborús pszichózis.

A kínai és a világ járványhelyzete percről percre változik. Ez minden elemére igaz, a fertőzöttek, a halottak száma rendkívül gyorsan növekszik. A virológiai és egyéb kutatások sebessége is meglódult. Még nem igazán volt olyan fertőző organizmus, amelyről ilyen sokat megtudott volna az emberiség ilyen rövid idő alatt. A halálos világjárványt azonban nem sikerült lelassítani. A kitörés folyamata nagyon rövid idő alatt zajlott le és nagyon bonyolult globális eseménnyé vált, a számtalan gyorsan változó információ és események miatt.” – Idézet a Wikipédia COVID-19 című szócikkéből

Iszonyúan bonyolult napok, helyzetek következnek. 

Tegnap volt legszebb nemzeti ünnepünk évfordulója, talán a második világháború óta az első, amely díszes rendezvények nélkül zajlott. Ünnep járvány idején… Olvastam szövetségi elnökünk üzenetét, szíven ütöttek utolsó mondatai: Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! (A Kossuth-nótához közvetlen élményem kapcsolódik.) Egy hozzászólásban hozzáfűztem (ami néhány éve érthetetlen – vagy nagyon is érthető? – módon egyáltalán nem hangzik el hivatalos ünnepi szónoklatokban, évfordulós cikkekben): éljen, a magyar nemzet első kívánságának megfelelően, a sajtószabadság is! 

***

Nem sokan tudták, és akik tudták, kevesen merték kimondani, hogy az új koronavírus járványa pandémia. Január vége felé, amikor már a gyanú erősen környékezett, gondoltam, megkérdezem kedves fiatal barátomat, Barabási Albert-Lászlót, véleménye szerint van-e esély rá, hogy a kínai koronavírus okozta járványból pandémia legyen. A válasza meglepett határozottságával, hiszen nálunk még akkor csak jóslatokat, spekulációkat, becsléseket lehetett hallani: „Már az, csak még nem vallják be”. Tehát – ezt az információt járványtani cikkek és más komoly tájékoztató anyagok elolvasása után megerősítve – idejekorán felkészülhettem lelkileg a következményekre, bár hazaibb kontextusban csak később írtam meg, hiszen még a kétkedőbb utódom és az anyja is a „reméljük, hogy nem következik be” bátorító formulával csitítgattak, arról nem is beszélve, hogy mit kaptam „pánikkeltésért” a klímaválságról szóló cikkeimért. 

Néhány napja újra felkerestem levélben a tudóst, válaszolna időközben felmerülő három kérdésemre, lehetőleg mihamarabb, „ismerve az elhalálozások kor szerinti statisztikáját”. Azt írta (talán nem haragszik meg, hogy személyes levélváltásunkból idézek, fontos mozzanat, hogy óvatosságra intéssel kezdi): „Tartsd távol magad, Hugó, mindenkitől! Három kérdés? Nem szoktam ilyent, de neked:)” Hát így született meg a legújabb Barabási-interjú a világjárványról. 

***

Közben a kárpáti mélységi fészekben megint volt egy kis földrengés. Rakódnak egymásra a veszélyek, válságok. Bunkó vezetők a sajtót gretasággal vádolják. Persze sok az idióta sajtós is – de remélem, hogy például a sürgősségi állapot nyújtotta felhatalmazással a kormány nem él vissza…  

***

Marosvásárhelyen, annak a Penny üzletnek a bejáratánál, amelyiknek dombon van a háza, vidám román fiatalok beszélgetnek „a vírusról”. – Vrăjeală (vagyis szemfényvesztés)! – mondja egyikük rám nézve, amikor elhaladnék mellettük. – Adică (vagyis vagyis)? – kérdezem. Mondja vidáman a konteót, hogy ki van számítva az egész, szándékosan állították elő és terjesztik a vírust, mert fejükre nőttek a gondok: nincs munka, pénz a nyugdíjra, mindig is orránál fogva vezették a népet stb. Nem hivatkozom az óriási gazdasági veszteségekre, a korona halálos áldozataira, csak annyit mondok: – E și asta o teorie (vagyis ez is egy elmélet), és megkérdezem: – Și voi cu ce vă tratați (vagyis ti mivel kezelitek magatokat)? Elneveti magát, akkor látom a kezében a sörösdobozokat.

A járvány kimenetelét nem ismerjük, illetve nagyon is tudjuk. Az (öreg)ember biccent okos fejével, nem remél. Ha tömeges lesz a fertőzés, kevés az esély, hogy ágy és főleg készülék jusson nekünk. Olaszországban már volt rá példa, hogy „szelektáltak”, bizonyára kényszerből. Különben ez kedves: hogy csak azok halnak meg, akiknek valami más bajuk is van. Mintha volnának nyolcvan év fölöttiek, akiknek „nincs valami más bajuk”. (Hallották? Van egy furcsa kór, amelyik csak a matematikusokat támadja meg – kórokozóját π-pi-pi-pi-π vírusnak nevezték el, mert tudósok finom kristályműszereikkel kimutatták, hogy a Fiastyúk így szólítja a csibéit –, de csak azokat a matematikusokat, akik nem tudják a szorzótáblát…) Persze ez nyakatekert okoskodás, az ember, ha be van tojva, hajlamos zavarosan gondolkozni… valójában a statisztika szerint az összes megbetegedett idős személynek is csak kevesebb mint tíz százaléka halt meg eddig a „koronában”. De itt is van egy „de” – rendben van, a többi kilencven százalék túléli, meggyógyul, de meddig?… hiszen a tüdő elég masszívan károsul a vírusfertőzés nyomán. Olyan sok nyugdíj szerintem nem spórolható meg. 

Azon kapom magam, elképzelem, hogy ha oda kerülök, megpróbálom-e pénzzel megvásárolni a túlélés reményét. És mi történik, ha odaadom a pénzt, és utána valaki más úgyis az utolsó szobába küld? Az sincs, aki eltemessen. Mindenesetre még ma elmegyek a temetőbe, kifizetem az idei sírdíjat (a nyughelyet anyámmal közösen néztük ki, jó helyen van, anyám több mint hat éve lakja, most már nem lesz nagyon sokáig egyedül), és – igen – rávésetem a kőre az én nevem is. Csak semmi melodráma! Erről az jut eszembe, hogy a személyim, a marosvásárhelyi – miután egy év híján fél évszázadig bukaresti lakos voltam – 2079-ben jár le. Hetvenöt éves koromban hatvan plusszal kaptam. Mint egy ironikus életfogytiglani ítéletet… Valami azt súgja, nem fogom letölteni. 

***

No de ideje elmondani, mi az oka annak, hogy a COVID-19 intenzívebben támadja meg a (koros) férfiakat, mint a nőket vagy a gyermekeket. Bizonyos receptorokról van szó. A tudományos magyarázat az, hogy a férfiak szervezetében nagyobb számban alakultak ilyen, a vírusok megtapadására és behatolására fogékony fajlagos receptorok a sejtek felületén. Hogy ezt az aszimmetriát miért alakította ki az evolúció, és hogy még milyen jelenségek magyarázhatók vele (például a nők hosszabb élettartama, vagy hogy a gyermekek életét kevésbé fenyegeti, szerencsére, a mostani járvány), az egyelőre megfejtendő titok. 

***

Az említett pennys jelenet után azonnal hasonlóba ütközöm a közeli skandináv áruház előtt, két üde leánycsapat kollíziójának vagyok tanúja. Régi találkozóhely lehet, de mintha évek óta nem látták volna egymást, úgy hajtanak (ismerik azt a kitárt kezű szökellő vágtát), ölelés, csóközön, lelkes kipirult arcok. Ha tudnám, hogy (magyar) lányoknál mi a megfelelője annak, ami a fiúknál a nyerítés, akkor azt írnám naplómba ide. Hazaérve megnéztem az RMDSZ hírlevelében László Attila, a felsőház egészségügyi bizottsága elnökének szakavatott, hasznos videós tanácsait. Ha túlélem, gratulálok neki.

***

Olvasom, hogy a járvány miatt több országban virágzó feketepiaca alakult ki a különböző fertőtlenítőszereknek és a vécépapírnak. Friss vicc szerint a vécépapír azért fogy gyorsabban, mert ahogy valaki tüsszent egyet, tízen összetojják magukat. Komolyra fordítva – hát igen, a kapitalizmus. Vajon nem az ennek a járványnak a fő küldetése, üzenete, hogy ha már a láthatatlan kezet nem tudjuk eléggé megmosni, és állandóan mindenfelé nyúlkál, valami mást kellene kitalálnunk helyette? Nocsak, az emberiség nevében beszélek.

Leáll a mindennapi élet – ebben hasonlít is, meg különbözik is a világjárvány a háborútól. A real time tájékoztatás korában persze ez is másképpen van, bár ezt sem tudjuk pontosan, hiszen szerencsére jó ideje nem volt világháború, az elsőben pedig a spanyolnátha úgyszólván a világégéssel együtt próbálta ki, hogy mire mennek ketten. Mellékesen jegyzem meg, hogy anyám az első világháború közepén született, egyetlen fia pedig a második vége előtt egy évvel. Mindketten oly korban tehát, amikor minden figyelem a konflagrációra, a frontra összpontosult. Most hasonló a helyzet, de óriási a különbség a védekezés és a tájékoztatás lehetőségeit illetően. 

***

A PNL saját érdemeként hirdeti, hogy alig négy hónapnyi kormányzás után sikerült hazacsábítania a diaszpórából a romániai migránsokat, koldusokat, zsebmetszőket, kábítószer-csempészeket, örömlányokat vendégmunkásokat. Az RMDSZ büszke rá, hogy közösségünknek azok a tagjai, akik még nem mentek el, szülőföldjükön boldogulnak a koronavírussal. A PSD azt tervezi, hogy parlamenti többségét felhasználva a választásokat arra az időre ütemezi be, amikor a sürgősségi állapot előírásai szerint kijárási tilalom lesz.

Merkel asszony megnyugtatta a német vállalatokat: ki fogják bírni a recessziót (amely különben, mármint a német visszaesés, több országot letaglóz), a gazdaság megsegítésére kolosszális összegeket fognak mozgósítani. Már ez csodálatos, de szerintem igazán maradandó Angela aforizma-értékű tanácsa arra nézve, hogyan viselkedjünk járvány idején: „Most a szolidaritást a távolságtartás jelenti.” A szolidaritásra szép magyar szavunk van: közösségvállalás, ha ezt használjuk, a merkeli paradoxon veszít valamelyest az éléből, de nyer mélységben. Nem dicsekvésképpen mondom, de valami hasonlót a barátságra én is kitaláltam, el is mondtam néhány pajtinak: két ember barátsága annál intenzívebb, minél ritkábban találkoznak. Azóta sem láttuk egymást. 

***

A magyar belügyminisztérium közleménye 2020. március 15-én, vasárnap, nemzeti ünnepünk napján: „A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) Kiberbűnözés Elleni Főosztály munkatársai azonosították azt a youtubert, akinek videó blogjában elsőként jelent meg az a minden alapot nélkülöző híresztelés, hogy az operatív törzs a főváros lezárására készül. A feltöltőt, J. Levente Szabolcsot a rendőrök elfogták, budapesti lakcímén házkutatást tartottak, és számítástechnikai eszközök mellett 5,64 gramm kábítószergyanús növényi származékokat foglaltak le. A nyomozók J. Levente Szabolcsot közveszéllyel fenyegetés bűntett elkövetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki. J. Levente Szabolcs a feltöltés tényét elismerte. A 30 éves férfi középiskolát végzett, egy budapesti hotelben biztonsági őrként dolgozik. Az operatív törzs önmérsékletre, felelős magatartásra int. Kizárólag a hatóságok iránymutatásait kövessék, hiteles forrásból tájékozódjanak.” 

A humor halhatatlan:
„Ami negyvenegy évig nem sikerült, most három nap alatt leszoktam az orrtúrásról.” – 
Kovács András… Péter

Ami nem tréfa, ebben a pillanatban olvasom: a láthatatlan ellenség miatt Magyarország lezárja a határait. Egyedül, a családomtól is elszigetelve… Ki tudja, meddig?

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Ágoston Hugó
Ágoston Hugó

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória