Frusztráción túl: oltás és pszichopolitika

F

Nemrég olvashattunk a Plakátmagány egyik szerzőjének, Horváth-Kovács Szilárdnak a hatalmas visszhangot kiváltott véleménycikkét. A cikket hatvan komment próbálta szétszedni: volt, aki jogi, mások morális elvárással érvelve akarták a beoltatlan emberek felelősségét jelezni és az ő nyakukba varrni Románia jelenlegi közegészségügyi helyzetét. Voltak olyan, neves értelmiségiek által megfogalmazott érvek, amely szerint „az oltás nem kerül semmibe, ennyit igazán el lehet várni mindenkitől, akinek nincs semmi olyan egészségi problémája, ami ezt kizárja”. Mások Isaac Asimovot idézve azt vallották, hogy az antiintellektualizmus áramlata folyamatosan átszővi politikai és kulturális életünket, abból a téves gondolatból kiindulva, hogy a demokrácia azt jelenti, hogy „az én tudatlanságom épp annyit ér, mint a te tudásod”. Kedves kollégánk, Gyöngyösi Csilla pedig felháborodottságának hangot adva azt a bátor mondatot is le merte írni önmaga által is frusztráltnak jellemzett válaszában, amellyel gyakorlatilag önmagát és az ún. Covid-narratíva kettős nyelvezetét jellemezte: ”a félelemmel szemben pedig hiába érvelsz. Ha pánikrohamod van, hiába jön valaki, aki okosan és racionálisan levezeti azt, hogy mennyire értelmetlen a félelmed, mert rajtad nem segít”.

Horváth-Kovács Szilárd cikkében, kevésbé elvont felhangokkal, de valójában azt a nagyon bonyolult és – akármennyire is „frusztráló” vagy „amorális” is ez a kérdés – de teljesen jogos problémát nyitja meg, amelyről Giorgio Agamben, Bruno Latour, Roberto Esposito és legutóbb már Byung-Chul Han filozófusok is vitáztak. Egyik írásomban már idéztem azokat a neves filozófusokat és gondolkodókat, akik pontosan a covidjelenség okozta radikális, nagyon súlyos és életünket megváltoztató változásokról értekeztek, vitáztak. Az, hogy emberek milliárdjait egyik napról a másikra, 2020 márciusában totális karanténba tették (lockdown és az újbeszél ezernyi más szava ekkor jön divatba), a gazdaság egy jelentős részét teljesen leállították és a sajtó – a politikummal és orvostudománnyal karöltve – vizuális erőkkel, napi 20-30 cikkben létrehozta a tömegpszichózis kortárs meghatározásának legnagyobb gyakorlatát, egyáltalán nem egy normális jelenség. Még az eddigi világjárványok kontextusában sem átlagos és elfogadható ez, bár ezt is ráfoghatjuk a globalizációra és a világ „egységesülésére”.

Ahogy járványokkor lenni szokott, létrejött tehát a „state of emergency” (a SZÜKSÉGÁLLAPOT) vagy a „state of exception”, a „Kivételes ÁLLAPOT” új formája:

új szabályokkal, rendkívüli jogrenddel, radikális orvosi, közösségi, gazdasági szabályokkal, amelyek teljesen új formát adtak hétköznapjainknak, az oktatásnak, a szociális életünknek. Az oltás mellett sokszor már vallásos fanatizmussal – vagy ahogy a fentebb idézett cikk önmagát jellemzi –, frusztrációval és dühvel agitálnak, azzal érvelnek, hogy ez, a jogilag valóban problémás és az emberek jelentős részének elfogadhatatlan „kivételes állapot” formáján hamar túl kellene lépni, ez pedig csakis a 70-80%-os átoltottsággal lehet elérni, mert akkor – mint látjuk néhány példából már a világon –, visszanyerjük a válság előtti világ szabadságát. Úgy érvelnek, hogy ha már a tudományos (orvostudományi) és politikusi (intézményi, állami nyomás) érvek nem segítenek, akkor majd ezzel a szoteriológiai (megváltástani) érvvel próbálják majd rávenni a be nem oltott embereket arra, hogy „oltakozzanak”.

Ha pedig ez sem működik, sajnos nagyon sok embernél a következő lépés a „hülyézés”: butának, neveletlennek, tanulatlannak, sötétnek nevezni és megbélyegezni embereket, akik nem akarják magukat beoltani. Bár statisztikáim erre vonatkozóan nincsenek, de abban azért biztos vagyok, hogy az, akit nem tud meggyőzni a kortárs orvostudomány, a politika és a szoteriológiai érv a 80%-os átoltottság utáni „paradicsomi” állapotról, azt a lehülyézés és a porig alázás sem fogja, sőt. Gyöngyösi Csilla dühét persze értem: valójában fél. Fél, dühös, mert elege van ebből. Elege van neki is, csak más módon csatornázza világfájdalmát és kétségbeesését. Elege van persze a be nem oltott embereknek is, akik saját démonjaik mellett most a világ másik felével harcolnak, akik utolsó kétségbeesésükben az agresszióval próbálják rávenni őket az oltakozásra. Olyan ez, mint egy zoroasztriánus dualizmus, ahol csakis „jó” és „rossz”, „helyes” és „helytelen” van. Tudomány és tudománytalanság, értelmesség, ráció, higgadt, száraz tudománymetria, big data és evidencia harcol apokaliptikus küzdelemben az összeesküvés-elméletekkel, hülye, buta, sötét és primitív emberekkel.

A gond az, hogy ha mindkét tábor kicsit letenné Sauron elvakító gyűrűjét, távol ülne a háború nagy asztalától és a Hetek szövetségének legártatlanabb tagjaként, távolról, higgadtan megfigyelné ezt a jelenséget, akkor látná mindkét oldal igazát és nüánszait, ami ezt a háborúsdit értelmetlenné teszi. A Romániában be nem oltottak egy kisebbik csoportja (talán 20-30%, amely egyébként a leghaladóbb országokban is megtalálható 10-20%-os arányban) soha, semmilyen körülmények között nem fogja beoltani magát: ennek ezernyi oka van, amely külön cikket érdemelne. Őket 18 hónap tudományos vitája, politikusi és sajtópropagandája nem tudta meggyőzni, akkor biztos az ehhez és az fent idézett, frusztrációtól hemzsegő cikkek sem fogják. Ne is álmodjanak erről: tegyenek le róla.

A kérdés csak az marad, hogy a maradék 50%, aki Romániában nem oltotta még be magát, miért nem tette? Mert ők egy nagyon vegyes, nagyon komplex társadalmi szeletet képeznek: van köztük, aki beteg, orvosi érv miatt ódzkodik, van, aki szakmai cikkeket rendszeresen olvas, van köztük orvos, egyetemi tanár, világot járt utazó, hippie, hipszter és megannyi más ember. Őket miért nem sikerült meggyőzni? Románia esetén a válasz történelmi. Ebben az országban évszázados – ha nem azelőtti – hagyománya van az állami szféra, a közintézmények és a képviselőik iránti totális, zsigeri bizalmatlanságának. Az emberek, amikor politikusokat, közalkalmazottakat látnak agitálni, futnak. Mintha az ördögöt látnák a falon. Ennek régi, beidegződött, transzgenerációs okai vannak, amelyeken semmilyen válság nem tud 18 hónap alatt változtatni. Száz év nagyobb, mint 18 hónap: nesze neked „big data”!

Az, hogy a globális oltási kampányban soha nem látott erővel volt jelen a politika, a központosított hatalom, és részben kikerült az orvostudomány kezéből ez a jelenség (vagy egyesült vele és biopolitikává, medikalizált politikává lett, ahogy Bruno Latour és Giorgio Agamben is írta), azokban az országokban, ahol a politika és a mindenkori hatalom iránt soha nem volt bizalom, ott az oltáskampány kudarcra volt és van ítélve. Erre persze rá lehet még húzni számos más, helyi sajátosságot: az ortodox vallást, az ezoterikus-mágikus gondolkodást, az oktatási színvonalat, de ezek nem ennyire egyszerűek. Sokakat az értelmetlennél értelmetlenebb intézkedések (este nyolc órai zárás, szabadtéri maszkviselés, százezres koncertek igen – húsz fős osztály nem stb.), az oltásokhoz kötődő, túlságosan kaotikus hírek (AstraZeneca vs. Pfizer harc, engedélyek és visszavonások, javasolt életkorok állandó változása), a politikusok gyakori hibái vagy a vírus eredetéhez kötődő, egyre aggasztóbb hírek tántorítottak el az oltástól.

Van-e értelme tehát az egyre hevesebb, egyre harcosabb és undorítóbb ordibálásnak?

Nincs. Aki kritika nélkül elhiszi, hogy az oltással (1,2,3 dózissal?) megoldja a kialakult helyzetet, tegye meg bátran: vegye fel az oltást. Megpróbálhatja emberi, baráti párbeszédben meggyőzni családtagjait, távolabbi rokonait, ismerőseit is. Idegenekkel már nehezebb a dolog, hisz az oltás, mint orvosi beavatkozás, egy bizalmi kérdés. Vagy egy jó háziorvos, vagy egy családtagnak van esélye ebben sikert elérni: politikus, fizetett ágensek ebben az ügyben a totális sikertelenségre vannak ítélve, olyan társadalmakban főleg, ahol az alapvető bizalmat kiölte már a történelem. Nem 2020-ban, hanem legalább vagy száz éve. Tessék tehát inkább türelemmel, szeretettel és higgadtan beszélni ismerősökkel és barátokkal!

Ami engem személy szerint aggaszt: mi lesz az elkövetkező években? Megszűnik-e a „state of exception”, a kivételes és a szükségállapot valaha? Dánia esete talán bizalomkeltő, de sajnos ami Olaszországban, Izraelben és az Egyesült Államokban zajlik, egyáltalán nem az: kötelező lesz-e az oltás, és ha igen, hány oltás kell majd? Elveszítjük-e munkánkat, ha 2022-ben nem kezdjük újra az oltakozást? Korlátoznak-e ismét, ha jövőre vagy azt követően nem oltja be magát ismét 80%-a a társadalomnak?

A tudományra, mint racionális, egyedüli járható útra és vezető morális erőre tekintőknek ajánlom azért, hogy tekintsenek vissza a XX. századra: tudomány és eredményei fantasztikus lehetőségeket rejtenek, de ha a tudományos élet törvényeit a politika, a hatalom és a világgazdasági erői diktálják, akkor az már nem sine ira et studio.

Byung-Chul Han Pszichopolitika című kötetében, amely 2020-ban magyar nyelven is megjelent, azt írja: „az egész digitális kort az élet mérhetőségének és számszerűsíthetőségének hite uralja. A számszerűsíthető én is ennek a hitnek hódol. A testet szenzorokkal látják el, amelyek automatikusan számokat termelnek. Még a lazításnál is a teljesítmény és a hatékonyság számít. A puszta adattömeg azonban, amely eközben felhalmozódik, nem válaszol a kérdésre: ki vagyok én? Az ént az értelmetlenségig adatokra bontják. Az adatok és a számok additívak, nem narratívak. Az értelem viszont a narráción alapul, az adatok az értelemnek csupán a hiányát töltik ki”. Adatokkal, számokkal 2021-ben nem fogsz meggyőzni beoltatlan embert. Meghallgatással, narrációval, beszélgetéssel talán. De legfőképp türelemmel, emberséggel. „Frusztrált” szövegekkel, félelem- és bűntudatkeltéssel (a hatalmi retorika eszközeivel) semmiképp.

Photo by Mat Napo on Unsplash

Frusztrált válasz az antivaxxerek „szabadságjogai” kapcsán

Az emberi döntés szabadsága, avagy hibásak-e az „antivaxxerek”?

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

T. Szabó Csaba
T. Szabó Csaba

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória