Lovasi-ügy: köthető-e különbéke a hatalommal?

L

Egy barátom mesélte nemrég, hogy előadónak hívták Tusványosra. Nem ment el, mintegy mellékesen említette csak meg, hozzátéve, neki nem fér bele a nevét adnia ehhez a politikai rendezvényhez.

Van egy zenész, Lovasi András, aki viszont elment fellépni, és aki miatt pár napja eléggé borzolódtak a kedélyek a közösségi média pannon részében. Ez előfordulhatott volna másvalaki miatt is, de történetesen a sok magyarországi előadó közül ő volt az a figura, aki megállt a 444 kamerái előtt, és elmondta, hogy az ember így is, úgy is a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe (NER) ütközik, ha zenélni akar, szóval meghozta a döntést, amit meg kellett hoznia, ha nem akarja fellépéseinek a nyolcvan százalékát elveszíteni. S különben az is idegesíti, ha „szélsőliberálisok” mondják meg („hörögnek”), hogy ő mit cselekedjen.

Válaszul Tamás Gáspár Miklós – meglehetős fogalmi dörgedelmességgel – magyarázta el Lovasinak, mennyi is az annyi, tulajdonképpen azt próbálva megfejteni, mit is értett Lovasi „szélsőliberális hörgés” alatt. Publicisztikájának egyik következtetése az, hogy az embernek szabadságában áll különbékét kötni az elnyomó hatalommal, a „szélsőliberálisok” (bárkik is legyenek ők), nem szólnak bele ebbe.  

Erről a különbékéről szeretnék beszélni. A tusványosi különbékékről, amelyeket megköt Lovasi, a Quimby, Barabási Albert-László, Dárdai Pál, Ungár Péter és megannyi más művész-tudós-sportoló-kalandor. Ők általában, ha ez ügyben véletlenül mikrofonvégre kerülnek, azzal érvelnek, hogy Tusnádra azért kell elmenni, mert a székelyföldi fiatalság legnagyobb fesztiváljáról van szó, és ez különválasztható mindattól, ami a politikai sátrak ponyvái alatt folyik, tudniillik ahol Bayer Zsolték a ratyikat szidják, vagy Georg Spöttléék vázolják fel a „migránspárti háttérhatalmak” mozgolódásait. Ők azt állítják, nem fesztiválkörnyezetben kell “legyőzni” a Fideszt, vagy hogy egy sátor programja és egy színpadé elválasztható egymástól, továbbá azt állítják, hogy amennyiben nem utaznának oda, úgy a székely fiatalokat árulnák el, holott ez egyértelműen nem igaz.

Tusványos kétségkívül magyar politikai sikertörténet: kezdetben a párbeszédet szolgálta, előfordult, hogy magyar és román kormányfő találkozott a fesztiválon. Mára azonban a közéleti tartalmú előadások kilencven százalékában a Fidesz és annak kisebb vagy nagyobb mértékben kirakatszervezeteivé vált erdélyi magyar szervezetek harsogják egymástól különösebben nem is eltérő mantráikat a hallgatóságnak migrációról, Sorosról, románokról, ilyesmikről. Ami az előadások színvonalát illeti, egyre kisebbnek látszik az eltérés Tusványos és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) újfasiszta dzsemborija között. 

Tusványos ugyanis nem egy fesztivál

Azaz de igen, éppen azáltal lesz fesztivál, hogy azt mondjuk: részt veszünk rajta, mert csak egy fesztivál. Akiktől elvárnánk, hogy autonóm véleményük legyen, megjelenésükkel legitimizálják mindezt, és ezáltal szalonképessé is teszik. Mint az Európai Néppárt a Fideszt, az RMDSZ a Magyar Polgári Pártot, Tăriceanu a kormánykoalíciót, a Beatles Ringo Starrt.

Amennyiben a magyar könnyűzenei szcénának az a része, amely mondjuk nem ért egyet a Fidesz művésztársaikkal szembeni magatartásával, a tudósok-kutatók azon része, amely nem ért egyet a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) bedarálásával, a politikusok azon része, amely nem ért egyet azzal, hogy kollégáikat a Fidesz lassan elkezdi állambiztonsági kockázatként besorolni, szóval amennyiben e szereplők egységesen bojkottálnák Tusványost, akkor a fesztivál az lenne, ami, és felfedné igazi arcát: egy alt-right, a megszokottnál lendületesebb szélsőjobb összeröffenés, ahol maximum Ákos emelkedne ki a népnemzeti-neofasiszta zenei kavalkádból. Mehetnének zenélni az Ismerős Arcok, a Kárpátia és Dalriada nevű, háromakkordos, nemzeti érzületű haknizenekarok.

Csakhogy a fiatalok nem Kárpátiára vágynak ott, hanem igenis Lovasi Andrásra, Kiss Tibire, a Bagossy Brothers Company-re, és a többiekre, akik meg (elsősorban) nem a nemzeti érzületre rezonálva szeretnének művészetet létrehozni. Az esténként összegyűlő tízezreket nem érdekli, hogy milyen fantazmagóriákat tol a Fidesz-EMNP-RMDSZ az éterbe; elmennek meghallgatni kedvenceiket, pont ugyanúgy, amikor valamelyik városnapon, magyarnapon, forgatagon vagy sokadalmon lépnek fel.

Tusványoson Fellépni lehet, de egyszersmind mORÁLISNAK lenni nem

Ha egy hatalmi mechanizmus agresszíven lép fel a művészeti szcéna bizonyos tagjai ellen, és más tagok ezt kihasználva és/vagy figyelmen kívül hagyva profitálnak a helyzetből, akkor ez nem csupán nem szolidáris álláspont, hanem egyenesen immorális tett. Márpedig a művészeti szcénát politikai alapon nyirbálják meg: gondoljunk a művészeti ösztöndíjakról döntő kuratóriumok elfoglalására, a színházak sakkban tartására azzal, hogy kevesebb juttatást kapnak, ha pl. Alföldi Róbert-rendezést engednek a falaik közé stb.

A művészeti szcénát ugyanolyan módszeresen őrölik fel Magyarországon, mint minden más, autonómiáját a közelmúltban elveszített szerveződést. Az alkotók, ha nem ismerik fel, hogy a teljes szembefordulás és a bojkott, az összefogás az egyetlen, amely megmenti őket attól, hogy ők legyenek a következők a sorban, akkor minden bizonnyal könnyen kerülhetnek valamely pozícióra ácsingózó pártkatona célkeresztjébe.

Elmenni Tusványosra tehát szembeköpése azoknak, akik csak azért nem kapnak zsíros gázsival járó meghívásokat, mert karakánul képviselték eltérő véleményüket.

Nem kötelező a közéleti szerepvállalás

Természetesen lehet enélkül is zenélni, alkotni. Csakhogy amikor a hatalom kirekeszt, akkor az a morális álláspont, hogy tégy meg mindent azért, hogy a meghurcoltak helyzetén javíts. Amennyiben Bayer Zsolt ötven méterrel odébb a melegeket gyalázza, be lehet dugni a fület, vagy egyenesen túlénekelni, csakhogy akik tízezrek példaképei, azoktól több morális tartást vár el a saját közönségük is. És persze joggal, mert amikor az ő szabadságuk szűkül, akkor rossz látni, hogy a rajongás tárgyaként kezelt figura talán azon igyekszik, hogy minél inkább lefölözze a közpénzekből megpúpozott fesztiválgázsit. Ezzel persze a független(ebb) szcénát hozza nehéz helyzetbe, vagyis mindazokat, akik egyszerűen felismerték, hogy ott, ahol a szabadságjogok csorbulnak, nem szabad csendben maradni. Őket persze nem hívják Tusnádfürdőre, dísznek sem. De helyettük Lovasiról szól a fáma. Pedig nem rá kellene figyelni, hanem azokra a „szélsőliberális hörgőkre”, akiknek sokkal nehezebb.

Nyitókép: Lovasi András a Kiscsillag tusnádfürdői koncertjén 2019. július 25-én. Forrás: a Tusványos fesztivál Instagram-oldala.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Kulcsár Árpád
Kulcsár Árpád

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória