Magyar–román párhuzamos lét Erdélyben

M

Jómagam szokatlan erdélyi figura vagyok: valójában történelmi léptékkel mérve nem is lennék erdélyi, hisz szatmáriként azért más kulturális közegben nevelkedtem, mint egy székelyföldi, kolozsvári vagy dél-erdélyi magyar. Ám 1867-tel egy csöbörbe kerültünk, 1920-szal pedig egy vödörbe, s így alapvetően mind romániai magyarok lettünk, még ha a regionális különbségek és identitások meg is maradtak. Romániai magyarként tehát számomra is fontos maradt az anyanyelv használata és az erdélyi magyar kulturális örökség, bárhová is kerültem (megjártam külföldet, Kolozsvárt, s a szórványt is).

Számomra is tehát magától értetődő fogalom, ha kiejtek neveket – Bethlen, Kőrösi Csoma, Bolyai, Dsida, Kányádi –, azonnal társítani tudom az erdélyi magyar létezés egy-egy korszakával, kulturális jelenségével. E lokális hősök és mitizált személyiségek élete és életműve természetes tudástár számunkra. Persze naivitás lenne azt hinni, hogy az idestova egymilliónyira fogyott erdélyi magyarság minden tagja gond nélkül felidézné a nemegyszer mesterkélt konstrukciónak ható „erdélyi panteon” neves személyiségeit:

ez is csak egy szűkebb buborék illúziója.

Még inkább érzékelhető ennek a kulturális tudástárnak az illúzió- és buborékjellege, ha  magyarságról, erdélyi kulturális örökségről beszélek román kollégákkal, barátokkal. Függetlenül attól, hogy Olténiából vagy Erdélyből származik az illető, az átlagos román állampolgár ismeretanyaga az erdélyi magyarság kulturális örökségéről kimerül a gulyásleves, a kürtőskalács és néhány sportoló nevében. Fiatalabbak esetén sajnos még ennyi sem érzékelhető. Ezt tapasztalom diákokkal beszélgetve, és a Facebook-falvakként működő, több ezer tagú, fiatalokat tömörítő csoportokban, ahol a magyar téma ritkán, de néha felmerül. Sokszor fog el az az érzés, hogy sem mi, erdélyi (romániai) magyarok, sem pedig aomán barátaink nem érzékelik, nem tudják felmérni, mennyire párhuzamos társadalomban, ún. „aszimmetrikus akkomodációban” élünk.

Ugyan a jelenséget nemrég szépen feltárták szociológusok, a hétköznapi valóság néha még döbbenetesebb. Legutóbbi élményem az volt, hogy egy igen művelt, kiváló neveltetésben részesült román fiúval beszélgettem, aki három éve a kolozsvári BBTE hallgatójaként bevallotta, hogy ő alapvetően nem tudja, kicsoda az egyetem nevében szereplő „Bolyai”. Nem ismerte, nem hallott róla. Persze túl azon, hogy vannak viták, Bolyai Jánost vagy Farkast rejti-e az egyetem neve, ma már elfogadott, hogy a neves matematikus páros fiatalabbikát, Bolyai Jánost jelöli. Azt a Bolyai Jánost, akit Stephen Hawking egyik kötetében a világ legbefolyásosabb matematikusai közé sorol, és akinek nevét holdkráter és kisbolygó is viseli. Magyarok számára közismert név – a románok többsége számára teljesen ismeretlen, kiejthetetlen adalék.

Sajnos ez az élmény gyakran ismétlődik,

ha irodalomról, történelemről, kulturális életről beszélünk. Ha kimászunk a szűk, értelmiségi buborékból, akkor a párhuzamos Erdély fájdalmas valósága köszönt ránk: a románok alapvetően sztereotip információkkal rendelkeznek az erdélyi magyar közösségről, amely a sajtóból, a tévéből, valamint a ritka és nem mindig pozitív személyes élmény(ek)ből származik. Kivételt ez alól természetesen a vegyesházasságok vagy az értelmiségi körök rétegei képeznek, ám ott is érdekes heterogenitás figyelhető meg úgy magyar, mind román részről. 

Mi az oka ennek a párhuzamos, párbeszédbe ritkán bocsátkozó életformának? Leginkább persze a nyelv, amely egyrészről az anyanyelvi fennmaradás kulcsa, másrészről az elszakadás, elkülönülés oka. De nagy szerepet játszik ebben az is, hogy az elmúlt harminc évben az erdélyi magyar értelmiség és politika nem tudott kialakítani kellően hatékony párbeszédet és disszeminációt (tudományos népszerűsítést, kulturális programokat), amely a kétnyelvűség jegyében publikációk, dokumentumfilmek, új tankönyvek, rendezvények, tévés viták és online események óriási dömpingjével szisztematikusan alakította volna át társadalmunkat. Több száz online esemény kellene évente (reklámokkal megtámogatva), hogy a román fiatalság nagy részéhez eljussanak például az erdélyi magyarság örökségét, kultúráját, hétköznapjait népszerűsítő programok, kisfilmek, Tiktok-videók. Lehetne ebben „tíz kedvenc magyar szavad”, „tíz kedvenc magyar íród és költőd” és ehhez hasonló, népszerűsítő médiamegjelenések, amelyek révén közelebb kerülhetne a két közösség. De egy új, a kisebbségek életét bemutató tankönyv, netalán a román–magyar történelmet közösen taglaló tankönyv is elengedhetetlen lenne. 

A közeledéshez és a kulturális buborékok lassú felszámolásához (vagy lazításához) akarat, jó csapat és sok pénz kellene. Talán előbbiből van a legkevesebb sajnos, hisz párhuzamos buborékokban élni kényelmes és könnyű, míg a közös témákkal való szembesülés, a párbeszéd, a kétnyelvű események, kiadványok, videók és tankönyvek költségesek és nehezebben kivitelezhetőek. 

Pedig ha szeretnénk valóban együtt és nem egymás mellett élni, akkor más megoldás nem igazán van, mint egymás megismerése: a magyar diákoknak többet kellene román irodalmat is olvasniuk, román nyelvű színházba járniuk, román kulturális élményekben részesülniük és a beszélt román nyelvvel több időt tölteniük, a románoknak pedig kulturális oktatásra lenne szükségük, „bevezetőre” a magyarság életébe, hisz az idegenségérzet miatt alakul ki leginkább a „másság” iránti tartózkodás. Ezt pedig csakis tudással és élménnyel lehet feloldani és orvosolni. Ami a vegyes családokban vagy értelmiségi körökben már természetes, az sajnos a lakosság nagy része számára egyelőre elérhetetlen. Az online, digitális világ segíthetne néhány érdekes kezdeményezéssel, amely ezt az – egyébként elindult – párbeszédet felgyorsíthatná és sokak számára elérhetővé tehetné. Bolyai szerintem örülne ennek.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

T. Szabó Csaba
T. Szabó Csaba

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória