Édes Néném,
látja ezt? Pedig volt olyan pillanat, amikor megfogadtam, hogy medvéről többet nem írok, mert sem szakértője nem vagyok a dolognak, sem pedig környezetvédő. Sok hozzászólóval ellentétben gyakran látok medvét, a gyermekkorom kedvesebbik része telt azzal, hogy direkt kerestük, mostanában viszont arra vágyom, hogy elkerüljem, nem könnyű ez mindig. Én abban teljes biztonsággal élek, hogy gazdag nyugati vadász azt lő, amit akar. Ő azt mellényzsebből simán kifizeti, ha valami differencia volna, pár alacsonyabb rangú erdészt meg vadőrt seggbe rúgnak, így megy ez nálunk…
Ha jól meggondoljuk, Európában már minden vadat sikerült legalább egyszer kiirtani, azután a vadászok, később a környezetvédők rájöttek, hogy ez nem túl bölcs eljárás, tehát védeni kezdték azt, ami van, és telepíteni azt, ami már nincs, de lehetne, például a hódot és a bölényt, zerge is így lett a Nagyhagymásban. Aztán majd kilövik mindet, vagy mert káros vagy mert különben is minden vadra ez a sors vár. A medvével is így vagyunk, az is egy összetett telepítési meg védelmi program keretében lett ilyen sok és virulens, hogy divatos szóval éljek.
Tulajdonképpen semmi szükség rá, egyetlen haszna, hogy kőgazdag nyugati vadászok trófeát lőnek, nekik aprópénz, a vadásztatónak egész vagyon, a pásztorok és a gazdák frászt kapnak tőle – olykor én is.
Ne értsünk engem félre, én ezt szeretem: a medvét, az erdőt, a viperát, a farkasokat és az egész elvadult vidéket. Viszont a kapitalizmusról beszélek, amelyben mindennek hasznot kell hajtania, ami nem, az nincs, vagyis meg fog szűnni. A környezetvédelem is számszerű hasznot hajt, különben senki nem foglalkozna vele. Ezt sajnálom. Az egy másik baj, hogy a helyi vadászok lassan mindent kilőnek, ami lőhető, csak a medve marad, mert az nem hús. Eszik ugyan, el is lehet jól készíteni, de nem finom. Régen a főurak, a pártvezérek és a nyugati gazdagok nem húst lőttek, mint ma az alja vadásznép, aki azt szeretné, hogy a drága fegyver és az engedély ára térüljön meg.
Trófeát lőttek és megbeszélték a világ állását. A trófea rendszerint olyan vad által van szolgáltatva, amelyik a reprodukcióban már kevéssé érdekelt. Mindegy.
Románia az az ország Európában, ahol még viszonylag sok bekerítetlen terület van, pedig erősen munkálkodnak rajta, hogy ne legyen. Az élővilágnak és a vadállománynak minél több összefüggő drótkerítés nélküli területre van szüksége. Az ember is élővilág. Jó szakértői téma, hogy az épülő autópálya mentén hány vadátjáróra volna szükség. De ahogy valaki mondta, nem az autópályával van a baj, hanem azzal, hogy harminc évig építőtelep lesz a helyén – átjárók nélkül. Kétszer már ellopták, azt kívánom, hogy lopják el harmadszor is, ne épüljön meg sosem. Nem én mondtam ezt, hanem az adatközlőm. Egyetértek vele. Építőtelepre viszont szükség van, abból történik a gazdasági növekedés.
A medve és a vadállomány igazából nem járul hozzá a gazdasági növekedéshez. Ők afféle hobbiállat. A gazdag ember hobbiból lő rájok, neki tenyésztik, őrzik, adminisztrálják.
A környezetvédelem is efféle kedvtelés, évente kiszedik a hobbisták a szemetet a Marosból és más szennycsatornákból, amit egy ember dob el, azt kb. tíz ember szedegeti. Lehet szponzorokat is találni e tevékenységre, de nem sokat, a hatóság méla közönnyel viseltetik, engedi, csak legyen hozzá maszk viselve…
Tudja, édes Néném, a minap is kaptam egy értesítést, hogy a faluban, ahol éppen lakom, az alszegen egy medvét érzékelt a biztonsági kamera, hajnali kettő volt, kijárási tilalom, rezdült a telefon, káromkodtam is egy jót, valaki megint hülye…
Pedig nem hülye senki, csak éppen igaza van mindenkinek és megint egyszerre. A medvének, a Roalertnek, a kijárási tilalomnak, a telefonos cégnek, nekem, a vadászoknak, a környezetvédőknek.
A szomszédnak, aki a lovait félti. A másik szomszédnak, akinek a lovait ellopták, és már nem félti. A rendőrnek, aki nem tudja, ki lopta el, pedig mindenki tudja, és ha tudná is, mit csináljon? Rámdudál, hogy tegyek maszkot, aztán elhajt, mert dolga van. A totálkáros medvét se tudták, hogy ki lője agyon, elvégre humanisták vagyunk, európaiak és környezetvédelem, 48 órán át agonizált. A miniszter éppen házon kívül volt, meg nem is az ő dolga, csak hát kié? Haldokoljon, amíg ráér valaki dönteni! A nők és a gyerekek sírnak, pedig milyen egy cuki állat, európai ő is, mint mi, akikről több kevesebb kompetenciával dönt majd valaki, mikor az ügymenet odaér.
Emlékszik még, édes Néném arra a Tamási Áron által írott novellára, melyben a medve bement az esztenára, és a juhászbojtár hősiesen vitézkedett vele, égő fahasábot vetett a fenevad szeme közé, és az elrohant nagy üvöltve, a gyermek pedig hálát adott a Jóistennek, hogy vele volt és a kezét irányította, meg a szívét eme bátor helytállásban?
Nem emlékszik rá, édes Néném?
Kédnek van igaza, nem írt ilyen novellát Tamási. Ha majd egyszer találkozunk, azt is elmondom, hogy miért.
Addig viszont, a medvéket jól kerülje el, a vadászokat pedig még jobban, azok közül is a hivatásosokat, és a hivatásos orvvadászokat legkivált, az európaiakat és a nem európaiakat.
Környezetvédőkkel se vitatkozzék, édes Néném, nekik is csak egy kis haszon kell az igazság mellé, mint mindenkinek, és egy-két jó terepjáró. Vegyen egyet nekem is, ha úgy áll majd, édes Néném, mert mi lesz így belőlünk, magyarokbúl?
Illusztráció: Alem Begic/Getty Images
