Mese Szulejmán bin Daúdról és az unalomról

M

az ismeretlen arab mesélőknek,
Rudyard Kiplingnek és Jékely Zoltánnak

Szólhatna ez a mese, édes gyermekem, a Nagyon Nagy Állatról, amelyik feljött a tengerből, vagy a Csodálatos Kőpallosról, amelyik beleszeretett a Beszélő Szoborba, vagy a Pálmafáról, amelyik sétálni ment a sivatagba és eltévedt, vagy az Aranykacsáról, amelyiknek elromlott a villogó szeme, vagy a Morcos Tevéről, aki fellökte a terepjárót, vagy a Pillangóról, aki toppantott.

Ez a mese azonban, édes gyermekem, Szulejmán bin Daúdról szól, a nagy királyról, még abból az időből, amikor még nem volt a legokosabb, a legbölcsebb és leggazdagabb király, a világ előttről, amikor, édes gyermekem, a vizek visszafele folytak, a nap nyugaton kelt fel és kertek nőttek a sivatagban, és Szulejmán bin Daúd egyedül élt a palotájában az ordító sivatag kellős közepén. A palotája akkora volt, hogy amikor minden este más teremben aludt, egy év alatt nem ért a végére. A kert, ami körülvette a palotát, akkora volt, hogy három napot lehetett menni minden irányba, és nem értél a végére, édes gyermekem.

Szulejmán bin Daúd, amikor éppen nem uralkodott – és meg kell mondanom, hogy nem nagyon lelte örömét benne –, a kertben sétált, a fák alatt üldögélt, vagy kiment a garázsba, és megcsodálta kilencszázkilencvenkilenc sportkocsiját és huszonöt sporttevéjét. És Szulejmán bin Daúd, akinek a napjai egyhangúan teltek-múltak az ordító sivatag közepén, a kert közepén, a palota közepén, ez a Szulejmán bin Daúd, akinek a szakálla feketébb volt a legfeketébb éjszakánál, és a szeme jobban villogott, mint a vasúti szemafor, akinek a haja göndörebb volt a legszebb merinói juhok gyapjánál, és termete szálfásabb minden ciprusnál, amelyek a Libanon lejtőin nőnek, Szulejmán bin Daúd, édes gyermekem, a királyok királya, a szultánok szultánja, az emírek emírje, hadseregek parancsnoka, mecénások mecénása:

Szulejmán bin Daúd unatkozott.

Nem lelte örömét a díszszemlékben, mint Scheisskopf őrnagy. Szulejmán bin Daúd már rég megtalálta a Szent Grált, nem úgy, mint az a kétbalkezes Artúr király, akit lenézett, az elveszett frigyláda is ott volt a kincstárában, hiába kereste-kutatta teljesen máshol Indiana Jones. A huszonötmillió legó, amit egyszer az Amazonról rendelt unalmában, véletlenül, mert rátenyerelt a nullára, már nem okozott neki örömet. Már megszerzett minden kincset, amely megszerezhető volt a nap alatt, édes gyermekem.

Mivel annyira unatkozott, elhatározta, hogy megtanul mindent a világon. Első nap megtanult atomtengeralattjárót vezetni, és elvezette a Bering-tengerig. Második nap hegyet mászni, és azonnal megmászta a Himaláját. Harmadik nap vitorlázni, és körbevitorlázta a földet. Negyedik nap megtanulta a körbepörgőrúgást, és azonnal megverte Chuck Norrist, kétszer. Ötödik nap megtanult repülőgépet vezetni, és rögtön vett is magának hármat, ott parkolnak a garázsban, édes gyermekem. Hatodik nap felfedezte az űrutazást, és elvezette az Ezeréves Sólymot a Halálcsillagig. Hetedik nap benevezett a Párizs–Dakar-ralira tevével, és megnyerte. Nyolcadik nap futni kezdett, és elfutott a Jóreménység fokáig meg vissza, édes gyermekem, és még csak el sem fáradt. Kilencedik nap vett magának egy biciklit, és megnyerte a Tour de France-ot. Tizedik nap megtanulta a saolin kung fut, és azonnal nagymester lett. De hiába tanult meg atomtengeralattjárót vezetni, hegyet mászni, vitorlázni, körbepörgőrúgni, repülőgépet vezetni, űrutazni, raliversenyezni, futni, biciklizni és kung fuzni, Szulejmán bin Daúd tovább unatkozott.

Ekkor elhatározta, hogy megnősül.

Első nap vett magának kilencvenkilenc kínai feleséget, második nap kilencvenkilenc egyiptomi feleséget, harmadik nap kilencvenkilenc perzsa feleséget, negyedik nap kilencvenkilenc núbiai feleséget, ötödik nap kilencvenkilenc tuareg feleséget, hatodik nap kilencvenkilenc marokkói feleséget, hetedik nap kilencvenkilenc spanyol feleséget, nyolcadik nap kilencvenkilenc szicíliai feleséget, kilencedik nap kilencvenkilenc indiai feleséget, és tizedik nap nap kilencvenkilenc etióp feleséget, és ráadásnak még kilenc japán feleséget. A kilencszázkilencvenkilenc felesége között volt hatszáz hatvanhat veszekedős, és háromszáz-harminchárom kedves feleség. És a veszekedős feleségek addig veszekedtek a kedves feleségekkel, hogy azokat is mind veszekedősekké tették, és mind a kilencszázkilencvenkilenc kínai, egyiptomi, perzsa, núbiai, tuareg, marokkói, spanyol, szicíliai, indiai, etióp felesége, és ráadásul a japán feleségei egész álló nap Szulejmán bin Daúddal veszekedtek, aki nagyon megunta őket. Első nap megunta a kínai feleségeit, második nap megunta az egyiptomi feleségeit, harmadik nap megunta a perzsa feleségeit, negyedik nap megunta a núbiai feleségeit, ötödik nap megunta a tuareg feleségeit, hatodik nap megunta a marokkói feleségeit, hetedik nap megunta a spanyol feleségeit, nyolcadik nap megunta a szicíliai feleségeit, kilencedik nap megunta a indiai feleségeit, tizedik nap megunta az etióp feleségeit, és ráadásul a japán feleségeit. Annyira unta őket, hogy megtiltotta nekik, hogy kijöhessenek a kertbe, hogy nehogy megtalálják őt, és egész álló nap vele veszekedjenek. És Szulejmán bin Daúd annyira unatkozott, hogy a buta és lusta teve a sivatagban, édes gyermekem, aki egész álló nap saját magát bámulta egy pocsolyában, és annyit se mondott, hogy hupp, még ő is megsajnálta.

Elhatározta, hogy felépíti a világ tíz csodáját.

Első nap felépítette az Eiffel-tornyot, második nap a gízai piramisokat, harmadik nap a kínai Nagy Falat, negyedik nap a pisai ferde tornyot, ötödik nap Angkor Watot, hatodik nap Machu Picchut, hetedik nap a putradzsajai rózsaszín mecsetet, nyolcadik nap a Burdzs al-arabot, kilencedik nap Mátyás király lovasszobrát, tizedik nap a meteórai kolostorokat. És Szulejmán bin Daúd annyira unatkozott, hogy Pau Amma, aki a tengerrel játszott, még ő is kijött a tengerből, és szomorúan nézte Szulejmán bin Daúdot.

Szulejmán bin Daúd unalmának hírére első nap elszáradtak a pálmafák, második nap kiszáradtak a sivatagi kutak, harmadik nap leállt a légiközlekedés, negyedik nap megteltek a kórházak, ötödik nap a sáskák megették egész Etiópiát, hatodik nap vérré változott a Nílus, hetedik nap ledőlt a Himalája, nyolcadik nap összeomlott a new yorki tőzsde, kilencedik nap az árvíz elöntötte egész Indiát, és tizedik nap elfogyott a vécépapír a boltokból. És Szulejmán bin Daúd, édes gyermekem, ült a kedvenc bougainvillea-bokra alatt a kedvenc repülőszőnyegén a kertjében, és annyira, de annyira unatkozott, hogy unalmában elsírta magát.

A könnycseppek eljutottak Balqiszhoz, és elmondták neki, hogy Szulejmán bin Daúd mennyire unatkozik. És Balqisz, a csodálatos, legszelídebb, legokosabb, legravaszabb Balqisz, a fekete hajú és kávészín bőrű Balqisz, Sába királynője, a ma’aribi gát megépítője, a dzsinnek és ifrítek uralkodója, a legeslegszebb, legbölcsebb Balqisz megsajnálta Szulejmán bin Daúdot, és elhatározta, hogy segít neki, ha akarja, ha nem. Felöltötte a legszebb bíborvörös kaftánját, felszerszámozta a legszebb fehér tevéjét, és

elutazott Szulejmán bin Daúdhoz, a palotába.

Első nap a palota előtt átbucskázott a fején, kicsi, vékony, töpörödött öregasszonnyá változott, bement a palota kertjébe, megállt Szulejmán bin Daúd előtt, és így szólt hozzá:

– Örökké élj, ó, király, a segítségedre van szükségem.

– Ó, asszony, mit tehetnék én érted? Nem látod, mennyire unatkozom?

– Van nekem a sivatagban félnapi járásra kilencszázkilencvenkilenc tevém, és nincs, aki lecsutakolja és megetesse őket. Fényes napod legyen, ó, király, gyere, és segíts nekem.

Szulejmán bin Daúd megsajnálta a töpörödött öregasszonyt, és elment vele tevét csutakolni. Miközben a kilencszázkilencvenkilenc tevét csutakolta, észre sem vette, és nem unatkozott. De ahogy hazaért a palotába, megint eszébe jutott, hogy mennyire unatkozik, és megint leült kedvenc lótuszfája alá, és tovább unatkozott.

Második nap a legeslegszebb Balqisz, aki úgy sajnálta a királyt, mint az anyja a síró gyermekét, szőnyegszövő asszonnyá változott, bement a palota kertjébe, megállt Szulejmán bin Daúd előtt, és így szólt hozzá:

– Örökké élj, ó, király, a segítségedre van szükségem.

– Ó, asszony, mit tehetnék én érted? Nem látod, mennyire unatkozom?

– Van nekem a sivatagban fél napi járásra kilencszázkilencvenkilenc gombolyag fonalam, és nincs, aki megszőjön belőle kilencszázkilencvenkilenc iszfaháni szőnyeget. Fényes napod legyen, ó, király, gyere, és segíts nekem.

Szulejmán bin Daúd megsajnálta a szőnyegszövő asszonyt, és elment vele a sivatagba szőnyeget szőni. Miközben a kilencszázkilencvenkilenc szőnyeget szőtte, észre sem vette, és nem unatkozott. De ahogy hazaért a palotába, megint eszébe jutott, hogy mennyire unatkozik, és megint leült kedvenc narancsfája alá, és tovább unatkozott.

Harmadik nap a legokosabb Balqisz, aki úgy tisztelte a királyt, mint az ókori Egyiptomiak a Napot, a Holdat és a csillagokat, kávéfőző asszonnyá változott, bement a palota kertjébe, megállt Szulejmán bin Daúd előtt, és így szólt hozzá:

– Örökké élj, ó, király, a segítségedre van szükségem.

– Ó, asszony, mit tehetnék én érted? Nem látod, mennyire unatkozom?

– Van nekem Etiópiában kilencszázkilencvenkilenc kávébokrom, és nincs, aki leszüretelje őket, megpörkölje a kávészemeket, és kávét főzzön belőlük. Fényes napod legyen, ó, király, gyere, és segíts nekem.

Szulejmán bin Daúd megsajnálta a kávéfőző asszonyt, és elment vele Etiópiába kávét szüretelni. Miközben a kilencszázkilencvenkilenc kávébokrot szüretelte, a kávészemeket pörkölte, észre sem vette, és nem unatkozott. De ahogy hazaért a palotába, megint eszébe jutott, hogy mennyire unatkozik, és megint leült kedvenc ciprusfája alá, és tovább unatkozott.

Negyedik nap a legügyesebb Balqisz, aki úgy bátorította a királyt, mint az edzők a kezük alatt felnövő sportolókat, kövérkés juhásznévá változott, bement a palota kertjébe, megállt Szulejmán bin Daúd előtt, és így szólt hozzá:

– Örökké élj, ó, király, a segítségedre van szükségem.

– Ó, asszony, mit tehetnék én érted? Nem látod, mennyire unatkozom?

– Van nekem a Pireneusokban kilencszázkilencvenkilenc merinói juhom, és nincs, aki megnyírja őket és felfonja a gyapjút. Fényes napod legyen, ó, király, gyere és segíts nekem.

Szulejmán bin Daúd megsajnálta a kövérkés juhásznét,

és elment vele a Pireneusokba juhnyájat nyírni és gyapjút fonni. Miközben a kilencszázkilencvenkilenc juhot nyírta és a gyapjút fonta, észre sem vette, és nem unatkozott. De ahogy hazaért a palotába, megint eszébe jutott, hogy mennyire unatkozik, és megint leült kedvenc gesztenyefája alá, és tovább unatkozott.

Ötödik nap a legszelídebb Balqisz, aki úgy ragaszkodott a királyhoz, mint az anyján csüngő csecsemő az anyatejhez, vénséges vén beduin asszonnyá változott, bement a palota kertjébe, megállt Szulejmán bin Daúd előtt, és így szólt hozzá:

– Örökké élj, ó, király, a segítségedre van szükségem.

– Ó, asszony, mit tehetnék én érted? Nem látod, mennyire unatkozom?

– Van nekem a sivatagban fél napi járásra kilencszázkilencvenkilenc patinás rézlámpám, és nincs, aki beolajozza őket. Fényes napod legyen, ó, király, gyere és segíts nekem.

Szulejmán bin Daúd megsajnálta a vénséges vén beduin asszonyt, és elment vele a sivatagba rézlámpákat olajozni. Miközben a kilencszázkilencvenkilenc rézlámpát olajozta, észre sem vette, és nem unatkozott. De ahogy hazaért a palotába, megint eszébe jutott, hogy mennyire unatkozik, és megint leült kedvenc pálmafája alá, és tovább unatkozott.

Hatodik nap a legtürelmesebb Balqisz, aki olyan hűséges volt a királyhoz, mint a fejsze foka a fejszéhez, hatalmas svéd favágó asszonnyá változott, bement a palota kertjébe, megállt Szulejmán bin Daúd előtt, és így szólt hozzá:

– Örökké élj, ó, király, a segítségedre van szükségem.

– Ó, asszony, mit tehetnék én érted? Nem látod, mennyire unatkozom?

– Van nekem a Svédországban kilencszázkilencvenkilenc hold erdőm, és nincs, aki kivágja belőle a fákat az Ikeának. Fényes napod legyen, ó, király, gyere és segíts nekem.

Szulejmán bin Daúd megsajnálta a hatalmas svéd favágó asszonyt, és elment vele Svédországba fát vágni. Miközben a kilencszázkilencvenkilenc holdnyi erdőt vágta az Ikeának, észre sem vette, és nem unatkozott. De ahogy hazaért a palotába, megint eszébe jutott, hogy mennyire unatkozik, és megint leült kedvenc fenyőfája alá, és tovább unatkozott.

Hetedik nap a legravaszabb Balqisz, aki úgy rajongott a királyért, mint a tizenéves lányok Justin Timberlake-ért, autószerelő asszonnyá változott, bement a palota kertjébe, megállt Szulejmán bin Daúd előtt, és így szólt hozzá:

– Örökké élj, ó, király, a segítségedre van szükségem.

– Ó, asszony, mit tehetnék én érted? Nem látod, mennyire unatkozom?

– Van nekem a sivatagban fél napi járásra kilencszázkilencvenkilenc autóm, és nincs, aki kereket cseréljen rajtuk. Fényes napod legyen, ó, király, gyere és segíts nekem.

Szulejmán bin Daúd megsajnálta az autószerelő asszonyt, és elment vele a sivatagba kereket cserélni. Miközben a kilencszázkilencvenkilenc autó kerekén forgatta a szerelővasat, észre sem vette, és nem unatkozott. De ahogy hazaért a palotába, megint eszébe jutott, hogy mennyire unatkozik, és megint leült kedvenc szokotra-fája alá, és tovább unatkozott.

Nyolcadik nap a legeslegszebb Balqisz, aki olyan nagylelkű volt a királlyal, mint a legesleggazdagabb szaúdi herceg, amikor jachtot vásárol magának, kosárfonó asszonnyá változott, bement a palota kertjébe, megállt Szulejmán bin Daúd előtt, és így szólt hozzá:

– Örökké élj, ó, király, a segítségedre van szükségem.

– Ó, asszony, mit tehetnék én érted? Nem látod, mennyire unatkozom?

– Van nekem a sivatagban fél napi járásra kilencszázkilencvenkilenc boglya pálmalevelem, és nincs, megfonjon belőle kilencszázkilencvenkilenc kosarat, hogy elvigyem Feketetóra, a vásárba. Fényes napod legyen, ó, király, gyere és segíts nekem.

Szulejmán bin Daúd megsajnálta a kosárfonó asszonyt, és elment vele a sivatagba kosarat fonni. Miközben a kilencszázkilencvenkilenc kosarat fonta, észre sem vette, és nem unatkozott. De ahogy hazaért a palotába, megint eszébe jutott, hogy mennyire unatkozik, és megint leült kedvenc gránátalmafája alá, és tovább unatkozott.

A kilencedik napon a legeslegszomorúbb Balqisz, aki úgy szerette a királyt, mint az emberek a sót, bánkódva azon, hogy semmilyen varázslat nem fog Szulejmán bin Daúdon és tovább unatkozik, bánatában elővette a gyűrűjét, megforgatta, és kicsi, alacsony, határozott magyartanárrá változott, bement a palota kertjébe, megállt Szulejmán bin Daúd előtt, és így szólt hozzá:

– Örökké élj, ó, király, a segítségedre van szükségem.

– Ó, asszony, mit tehetnék én érted? Nem látod, mennyire unatkozom?

– Ó, király, itt van ebben a nagy kosárban a világ összes nyelvtana, összekeverve. Fényes napod legyen, ó, király, gyere és válogasd szét és tanuld meg őket, és soha többet nem fogsz unatkozni.

Szulejmán bin Daúd ránézett a kicsi, alacsony, határozott magyartanárra, huncutság csillant a szeme sarkában, és így szólt:

– Örökké élj, ó, asszony. Hogyan végezhetnék ezzel egy délután alatt? Gyere vissza holnap.

És megfogta a kosarat a világ összes nyelvtanával, bement vele a palotába a kilencszázkilencvenkilenc veszekedős feleségéhez, kialakított kilencvenkilenc munkacsoportot, minden munkacsoport élére egy főfeleséget állított, szervezett, rendezett, megbeszélt, elsimított, telefonált, mítingelt, beosztott, rendszerezett, kartotékozott, és idegen nyelveken beszélt egész nap a feleségeivel. És igeragozást tanult, és feladatokat oldott meg, videókat hallgatott, filmeket nézett minden nyelven, amelyet Balqisz, a legeslegokosabb, legravaszabb Balqisz odaborított eléje szőnyegre a dzsinnek és ifrítek segítségével, akik megjelentek, amikor elfordította a gyűrűjét, ott, a palota kertjében, Szulejmán bin Daúd kedvenc mamutfenyője alatt. És este, anélkül, hogy befejezte volna, fáradtan és elégedetten feküdt le.

Azon az estén meggyógyultak a pálmafák, újra megteltek vízzel a sivatagi kutak, újraindult a légiközlekedés, kiürültek a kórházak, Etiópiából eltűntek a sáskák, a Nílus visszaváltozott vízzé, a tektonikus lemezek újra elkezdték felfele tolni a Himaláját, magára talált a new yorki tőzsde, Indiában levonult az árvíz, és a boltok megteltek vécépapírral.

***

A tizedik napon Balqisz, a legeslegszebb, legbölcsebb Balqisz, Sába királynője, a dzsinnek és ifrítek úrnője, nem változott át semmivé. Felöltötte a legszebb, napsárga ünnepi kaftánját, leengedte a haját, amely úgy omlott a hátára, mint az Atlasz vádiiban a patakok, kohllal kihúzta a szemét, amely feketébb volt a legsötétebb szénnél, felvette az ezüst karpereceit és bokaláncait, amelyek úgy csilingeltek, mint a legtisztább hegyi patakok, és bement Szulejmán bin Daúdhoz a palotába.

Szulejmán bin Daúd épp a vonatkozói mellékmondatokat válogatta, és ott volt melette egy kupac igeragozás és határozott névelő.

Ránézett a legeslegszebb Balqiszra, akinek a tekintete úgy ragyogott, mint a legtisztább tengerszem, és azonnal beleszeretett. Elfeledkezett a névelőkről, rendhagyó igékről és az igenevekről. Elfeledkezett a kilencszázkilencvenkilenc igeragozási táblázatról. Elfeledkezett a prepozíciókról és a posztpozíciókról, az előragokról, a toldalékokról és a képzőkről. Elfeledkezett az agglutináló, flektáló, izoláló és inkorporáló nyelvekről, nyelvcsaládokról és leszármazási táblázatokról. Elfeledkezett a hangképzési szabályokról. Csak bámulta Balqiszt, a legeslegszebb Balqiszt, és nem szólt egy szót sem, mert egyetlen nyelven sem tudott megszólalni.

– Örökké élj, ó, király, lelkemnek legfényesebb csillaga – mondta a legeslegszebb Balqisz. – Látom, már nem unatkozol. Akkor én most hazamegyek.

És, mivel Szulejmon bin Daúd továbbra sem szólt semmit, felült a fehér tevéjére, és elvágtatott az ordító sivatagba, és soha többé nem tért vissza.

Szulejmán bin Daúd pedig azóta is nyelveket tanul, a legeslegszebb Balqiszt keresi, és többé nem unatkozik.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Gyöngyösi Csilla
Gyöngyösi Csilla

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória