Kiűzetés a Paradicsomból: mi következhet még a Fidesz és a Néppárt szakítása után?

K

Világosan látszik, hogy az Európai Néppárt (EPP) és a Fidesz szakítása jóval több egy parlamenti frakció egyszerű átszervezésénél. Nemzetközi lapvélemények szerint a legnagyobb európai parlamenti frakcióval rendelkező Néppárt belső folyamatai egy politikai trend dominánssá válását jelzik: annak a mélyebb nézeteltérésnek a látványos megjelenéséről van szó, amely a nyugat-európai kormányok és egyes kelet-közép-európai országok vezetése között alakult ki az európai értékek körül. Ebben a folyamatban pedig a Fidesz-ügy a véres kard”. Az üzenet egyértelmű: Európában elszakadt a cérna, az Uniónak elege van a renitensekből.


 

Lényegében elváltak a Fidesz és az Európai Néppárt útjai – állapította meg lakonikusan Orbán Viktor magyar miniszterelnök március 5-én a Kossuth Rádiónak adott szokásos interjújában, mintegy megelőlegezve azt, ami vélhetően történni fog a következő hónapokban (a Fidesz kilépése a Néppártból ugyanis még nem teljes, a döntés csak a Fidesz tizenkét EP-képviselőjének a néppárti frakcióból való kilépésre vonatkozik, a tényleges kilépés sajtóértesülések szerint júniusban, a pártcsalád tanácskozásán fog bekövetkezni). A miniszterelnök látványos nyugalma azonban ezúttal nem volt túl meggyőző: bár a kormánypárt képviselői az elmúlt napokban konzekvensen azt az álláspontot képviselték, miszerint az Európai Néppártból való kilépés a Fidesz saját, szuverén döntése volt, ez az álláspont valahogy „nem jött át” az európai politikai közbeszédben. A Fidesz bejelentését ugyanis nem valamiféle fagyos rettenet, hanem egyértelműen megkönnyebbülés övezte a Néppártban.

Manfred Weber, a Néppárt elnöke a kilépési szándékra maga is meglehetősen szenvtelenül reagált: szerinte a Fidesz az elmúlt években eltávolodott az Európai Néppárt kereszténydemokrata értékeitől, a magyar párt már nem ugyanazokon az alapokon áll, mint kezdetben a pártcsoport alapítói. Nyilatkozata egyértelmű elismerése annak, hogy a Néppárt nem holmi elméleti eshetőségre, hanem igenis, konkrétan a Fidesz kizárására dolgozta ki és fogadta el kétharmados többséggel az új alapszabályzatát, amely lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak személyeket, hanem tagpártokat is ki lehessen zárni a frakcióból. És ki is zárták volna – ezt már nem mondta, de diplomáciai nyelvezet eszközeivel élve, sejteni engedte. Szintén igencsak szemléletesek a világsajtóban megjelenő szalagcímek is: „A magányos Orbán” (Frankfurter Allgemeine Zeitung), „Fogyatkozik Európa türelme Orbán Viktorral szemben” (Financial Times), „Hanyatlik Orbán fontossága” (Frankfurter Rundschau), „Orbán már nem olyan erős, mint gondolja” (Die Presse) – mind-mind azt jelzik, hogy a nemzetközi politikai közvélemény szerint (ha már a keresztény konzervativizmusnál tartunk) a Fidesz kilépése nem a „kivonulás Egyiptomból”, sokkal inkább a ”kiűzetés a Paradicsomból” fejezethez tartozik.

***

Persze, a magyar kormánypárti sajtóban semmit nem érezni ebből az európai politikai „lincshangulatból”: ők, a szokásos Európa-bíráló panelek (a keresztény értékektől eltávolodó, balra tolódó, gonosz, elnyomó, Magyarország sikereire irigykedő európai politika) rutinos alkalmazása mellett valóságos népünnepélyt csináltak a kilépésből, csúcsra járatva a magyar virtuális valóságot. (Tényleg, mintha a magyar társadalom már évek óta folyamatosan Doomon játszana naphosszat – aki ismeri a zombis-lövöldözős játékot, tudja, hogy mennyire benne lehet ragadni). De ez legyen csak egy mellékszál.

Bár a Fidesz Néppártból való kilépésének kérdése nyilván nem új sem Európában, sem Magyarországon (Bayer Zsolt például már 2017-ben tudni vélte, hogy Magyarország vezetésével közép-európai néppárti frakciócsoportot alakíthatnak az Európai Parlamentben a visegrádi országok), most egybehangzóan az a vélemény, miszerint az európai kereszténydemokraták (és nem csak) ezúttal ténylegesen kenyértörésre viszik a dolgot, és véglegesen megszabadulnak a Fideszszel való együttműködés politikai terhétől.

A nyugati sajtó ezt egyfajta politikai tisztulásként értelmezi: a Frankfurter Allgemeine Zeitung – mely lap egyébként szintén konzervatív beállítottságú –, Thomas Gutschker által jegyzett vezércikkében úgy véli, Európa kereszténydemokratái hosszú időn át képtelenek voltak egyértelmű álláspontot kialakítani Orbán Viktorral szemben, most azonban ő maga döntött. A Néppárt az Európai Parlamentben képviselőket vesztett ugyan, ám e lépéssel valójában jóval többet nyert, hiszen ezáltal egyértelművé vált a pártcsalád kereszténydemokrata és Európa melletti irányvonala, egyben megszabadulva  Orbán nacionalizmust és  jobboldali populizmust ötvöző politikájától.

Mint írja, Orbán hosszú ideig profitált abból, hogy a kereszténydemokraták védelmezték, miközben ő a jogállam lebontásán dolgozott. Azt is engedték neki, hogy Magyarország jelentős arányban részesedjék az unió költségvetéséből, miközben Orbán ezekből a forrásokból csak a hozzátartozóinak és barátainak juttatott. Ennek most véget kell vetni – állapította meg a német lap. A Financial Times szerint Európának egyre inkább tele van a hócipője Orbán Viktorral, így a politikus már nem számíthat a német kancellár, valamint az uniópártok által föléje tartott védőernyőre. Ezt mutatta, hogy a Fidesz kilépett az európai kereszténydemokraták strasbourgi képviselőcsoportjából, ami egyben jelzi: mélyül a törésvonal a Nyugat és bizonyos keleti tagok között, élükön Magyarországgal.

***

Bár vannak, akik másképpen értelmezik a helyzetet, a Fidesz kilépését-kiléptetését övező európai reakciókból az látszik, hogy ez a politikai aktus jóval többről szól, mint egyszerű szakításról, még ha ez nagyon durva is: itt valóságos skizma történik, kölcsönös „kiátkozás” megy végbe, ahol az egyik oldalon az európai kereszténydemokrácia, a másikon az egyes kelet-európai tagországok, főként Magyarország és Lengyelország által felvállalt „illiberális” konzervatív politika áll.

Hogy ki veszít ebből a szakításból, melyik is lesz a kisebbik „egyház”, az nem kérdéses: bár Orbán Viktor szerint a kilépéssel a Fidesz megszabadult az eddigi megkötésektől, s a továbbiakban immár szabadon mozoghat az európai politikai térben, a valóság az, hogy bármely más pártcsaládba lép be, bármilyen szövetséget is alakít a poszt-néppárti időszakban, az mindenképpen egy politikai kényszerhelyzet eredménye lesz. Bármelyik forgatókönyv jelentős visszalépést jelent a magyar kormánypárti és általában a magyar politikai érdekérvényesítés tekintetében.

Az Euronews által idézett Szicherle Patrik, a Political Capital elemzője szerint az EPP-ből való kilépéssel gyakorlatilag felszabadult a Fidesz mindenféle főáramú nyomás alól az európai uniós politikában, így adott esetben, hogyha úgy érzik, hogy szükség van rá, akkor obstruktívabb politikát folytathatnak majd – mondta. „Ugyanakkor Magyarország szempontjából a magyar kormánypárt érdekérvényesítő képességének meggyengülése egyáltalán nem nevezhető pozitív eredménynek” – tette hozzá.

Az elemző szerint ugyanakkor a Fidesz úgy tűnt, hogy végig az EPP-n belül képzelte el a jövőjét, hiszen „ezért is húzták addig az EPP-s tagságukat, amíg lehetett, így ebből a szempontból ez a Fidesznek veszteség”. A szakítás ugyanis azt jelenti, hogy innentől a Fidesz nem fér hozzá az EPP hálózatához, erőforrásaihoz. Szerinte kevesebb lehetőségük lesz a fideszes EP-képviselőknek beszélni majd a parlamentben, jelentéstevői feladatokat vállalni, illetve nehezebb lesz a saját maguk által benyújtott módosító javaslatokhoz többséget gyűjteni.

A szakításnak azonban ennél is súlyosabb következményei lehetnek: a Néppárt Fidesszel szembeni „radikalizálódása” azt mutatja, hogy a magyar kormánypárt elveszítette a német támogatást, amely eddig lehetővé tette számára azt, hogy az uniós politikákkal szembemenve akár Oroszországgal, akár Kínával szoros, sajátos viszonyt alakítson ki. Ennek a toleranciának a kilépéssel valószínűleg vége szakad.

***

De milyen lehetőségei vannak a Fidesznek a néppárti skizma után?  Egybehangzó vélemény, hogy alapvetően két olyan frakció van, ahova a fideszes képviselők átigazolhatnának. Az egyik az ECR, a Konzervatívok és Reformerek Szövetsége, amelyben a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság képviselői a dominánsak. Orbán Viktor egy korábbi nyilatkozatban arra utalt, hogy hozzájuk érezné legközelebb a Fideszt. De komolyan szóba jöhet az Identitás és Demokrácia csoport, amelyben a miniszterelnök által sokat dicsért Matteo Salvini Ligája van, Marine LePen francia szélsőjobboldali pártja, a Nemzeti Tömörülés, valamint az euroszkeptikusként indult, de szélsőjobb irányba tolódott Alternatívát Németországnak (AfD) párt.

Nem véletlen, hogy az ID-csoport a kilépés bejelentése után szinte azonnal ajánlatot  tett a Fidesznek: egy német AfD-politikus például „nyilvánvalónak” nevezte, hogy a Fidesz „tartalmilag sokkal közelebb áll az ID-hez, mint az Európai Néppárthoz.” Ennek ellenére egyáltalán nem kizárt, hogy a jelenleg 74 fős ID-frakció helyett a 12 fideszes a 61 fős, a nemzeti szuverenitást és a migrációellenességet képviselő ECR-t választja. A nemzetközi sajtóban ugyanis megjelent egy levél, amit Orbán Viktor az Olaszország Fivérei (FdI) nevű párt elnökének, Giorgia Meloninak küldött, együttműködést javasolva a két párt között. Meloni maga is úgy nyilatkozott, szerinte egyebek mellett a határvédelem, az illegális migráció, a hagyományos család védelme és a Soros-ellenesség köti össze a két pártot. Fontos szempont lehet a Fidesz számára, hogy az ECR-ben 24 fővel a legerősebb csoport a lengyel kormánypárté. A Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság (PiS) Kelet-Európában a legjelentősebb politikai partnere a Fidesznek, az ügy szépséghibája viszont az, hogy a putyini Oroszországhoz eltérően viszonyulnak, a PiS kifejezetten Kreml-ellenes álláspontot képvisel, míg az európai radikális jobboldal legtöbb pártja Putyin-barát.

***

Ám lehet, hiába temetik újból az európai politikában a Fideszt, mert azt már tudni kellene, hogy a főnixmadár vizet sem visz nekik: egyre valószínűbb, hogy a Fidesz egy harmadik utat választ. A Szabad Európa nemrég arról számolt be, hogy a pártban „elkezdődött  a kapcsolatépítés az EPP-n belül és az attól jobbra álló, »nemzetben gondolkodó« pártokkal. Többről van szó, mint imázsépítésről: az »alternatív« jobboldali, szuverenista pártok összefogásáról.” Ezt támasztja alá Matteo Salvini, a populista Olasz Liga vezetőjének tegnapi nyilatkozata is, miszerint a lengyelekkel és magyarokkal új európai parlamenti frakció létrehozásán dolgozik. „Kapcsolatban állunk a lengyelekkel és más országok politikai erőivel, magyarokkal is, hétfőn a magyar főkonzullal találkoztam Milánóban” – közölte. „Valami újra van szükség, valami új megteremtésén dolgozunk, mivel egy bizonyos típusú Európa, idejétmúlt gondolkodásmóddal, nem képes választ adni a vészhelyzetekre, 2021 igényeire” – fogalmazott Salvini.

Egyre nagyobb tehát annak valószínűsége, hogy a Fidesz egy teljesen új konstrukciót fog létrehozni az Európai Parlamentben, és ebben kétségtelenül az a racionalitás, hogy egy ilyen konstrukcióban a kezdettől vezető szerepet játszhat, míg egy már létező csoportba belépve, egy ideig legalábbis, „csendestárs” maradna.

Általánosan negatív európai megítélése dacára tehát a Fidesznek sok választási lehetősége van, sokan versenyeznek a párt kegyeiért, ám a „szabadságharc”, legalábbis a jelenlegi formájában, valószínűleg nem itt kezdődik, hanem itt ér véget: elemzői vélemények szerint hiába lesz úgymond cselekvésében „szabad” a Fidesz, valószínűleg éppen a politikai eszközök hiánya, a szélsőjobb felé tolódás okozta marginalizálódás fogja megkötni a pártvezető és a párt egyéb politikusainak kezét.

És végezetül: ennek a politikai folyamatnak csupán az ironikus, ám annál sajnálatosabb következménye, hogy a Néppártból való kilépés gyakorlatilag véget vet a pártcsalád keretei között megvalósult magyar politikai egységnek. Csak találgatni lehet, milyen következményekkel jár majd a határon túli magyarok helyzetére az, hogy míg az RMDSZ és az MKP politikusai, illetve a KDNP egy szem képviselője a Néppártban maradnak, támogatójuk, mentoruk, a Fidesz egy másik, várhatóan szélsőjobbos szövetségben próbál szerencsét. A folyamat megállíthatatlan: a „jobbos” magyar képviselők immár két különböző hajóban eveznek, egyelőre még integetnek egymásnak, de már egyre jobban felismerhető, hogy melyik a két hajó közül a Titanic.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Csernik-Vass Attila
Csernik-Vass Attila

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória