Mi következik az „amerikai béke” után?

M

A koronavírus-járvány világméretű kitörése a világpolitikát is takaréklángra helyezte. Bár sok a bizonytalanság, az elérhető információk alapján mégis kirajzolódni látszanak a várható politikai változások. A világ meglepődve figyeli, ahogyan Kína nagyhatalomként feliratkozott az Egyesült Államok mellé. Eközben azt látjuk és halljuk, hogy az USA-ban növekszik a káosz. A válság tehát előtérbe helyezte a világpolitika legforróbb pontjait és válságait is.

Az elmúlt évek eseményei már jelezték, hogy az Egyesült Államok problémákkal küzd, megrendülni látszik az a politikai berendezkedés, amit liberális demokráciának ismerünk,

S BIZONY ELFÁRADTAK A TRANSZATLANTI KAPCSOLATOK IS.

Európa most ébredezik az álomból, hogy az, amit a Nyugatot jelenti, már nem az, most ébredezik az álomból, hogy az amerikai álom már régen elmúlt. Emlékezzünk csak arra, hogy az utóbbi években az Egyesült Államok – bár hangoztatta a közös nyugati érdeket –, azonban Donald Trump eközben minden befolyását latba vetve Amerika kizárólagos érdekeit igyekezett érvényesíteni, szembemenve szövetségeseivel is. America first, Amerika az első. Ezt az érdekérvényesítést mutatta a kereskedelmi háború, amikor német autókra és más termékekre, olasz és francia borokra és élelmiszerekre védővámot vetett ki, felborítva a transzatlanti szabadkereskedelmet. Ezt jelzi, amikor arra törekedett, hogy a NATO keretében az Egyesült Államok legyen a tagországok egyetlen fegyverszállítója. De ezt a könyörtelen érdekérvényesítést jelzi az is, hogy amikor Észak-Olaszországban a legjobban tombolt a járvány, akkor ottani repülőterekről amerikai katonai szállítógépek szálltak fel maszkokkal és orvosi felszereléssel, hogy azokat az Egyesült Államokba szállítsák (lásd: Stier Gábor: Elfáradt a transzatlanti viszony. Magyar Hang III/17., 2020. április 24–30.).

MI REJLIK E KÍMÉLETLEN NAGYHATALMI TÖREKVÉS MÖGÖTT?

Elsősorban az a globális kapitalizmus, amelynek profitéhsége szinte határtalan, előidézve az éghajlatváltozást és a migrációt. Az Egyesült Államok egyik fontos célja már évek óta, hogy Európát, azaz az Európai Uniót gyengítse. Mára már egyre inkább riválisának tekinti a globális versenyben. Emlékezzünk csak Samuel Huntington A civilizációk összecsapása és az új világrend kialakulása című könyvére. Lényeges megállapítása, hogy a többpólusú világrend kialakulóban van, és ez valószínűleg nyílt összecsapásokat is hozhat a felek között. Ez a vetélkedés eltart majd úgy 2030-ig. 

A járvány azonban előhozta és felnagyította a már az utóbbi években észlelhető válságokat. Európa gyengítése elsősorban Németországnak szól – az Egyesült Államok részéről ez húzódik részben az Oroszországra kivetett szankciók és a kelet-ukrajnai konfliktus befagyasztása mögött, de a normandiai négyek által elindított folyamat lassítása esetében is. Mára azonban mégis oszladozni látszik Európában is az „amerikai álom“. A járvány alatti amerikai viselkedés legelszomorítóbb példája az volt, amikor egy koronavírus-vakcina fejlesztésén dolgozó nemzetközi hírű és jó eredménnyel kecsegtető német biogyógyszerészeti cég, a Curevac felvásárlására tett kísérletet az Egyesült Államok kormánya. Láthatóvá vált, hogy ez nem az első világháború előtti Amerika, de még csak nem is az atombomba ledobása előtti! Az első atombomba felrobbantása egy másik Amerikát hozott létre, az amerikaiak többségének tudta nélkül. Azóta voltak elnökök – nem sokan – akik vissza akarták terelni az Egyesült Államokat a régi külpolitikája medrébe, de a próbálkozás nem volt sikeres.

EURÓPA TEHÁT ELGONDOLKOZHAT,

felébredve, mert itt az ideje, hogy a tagállamok összezárjanak, és az Európai Uniót úgy építsék fel, ahogy azt az alapító atyák elképzelték és örökségként ránk hagyták. Erre figyelmeztetett többek között XVI. Benedek és Ferenc pápa is, amikor az elmúlt években beszédet mondtak az Európai Parlamentben. Az álomból felébredve az derül ki, hogy Európa sok szálon kiszolgáltatott az Egyesült Államoknak. Az Európa fölé – szinte már csak üzleti megfontolások alapján – védőernyőt tartó Washington ellenőrzi az atomarzenált az EU egész területén. S itt felmerül a kérdés: mi történik akkor, ha e bázisokat is eléri a járvány, a személyzet megfertőződik, ahogy megtörtént a Theodore Roosevelt repülőgéphordozón is. Eközben a járvány megfékezésében az világ első számú hatalma alulteljesít. Az USA-ban többen haltak meg a koronavírus következtében, mint a vietnami háború idején, így fellebben a függönyt arról, hogy az a struktúra, politikai berendezkedés nem is működik olyan jól, mint azt évtizedeken keresztül sugallta. Számos elemzés foglalkozik már ma is azzal, hogy a pax americana véget ér. Ez persze azt is jelenti, hogy a világ sokkal instabilabbá válik, sőt már ma is az. 

Európában mindezt alig érzékelik még. Kivételek persze vannak, említsük meg Angela Merkel kancellárt, s felismerhette ezt Emmanuel Macron francia elnök is, amikor az EU általa elképzelt reformjáról beszélt. Úgy tűnik, két döntéshozó érzékelheti még ezt, az Európai Bizottság új elnöke, Ursula von der Leyen, aki „visszatér a régi Európa“-ról beszélt, és az Európai Néppárt lengyel származású elnöke, Donald Tusk. Tegyük hozzá: az egész Nyugat meglehetősen híján van olyan tehetségű politikusokban, mint egykor Churchill, de Gaulle, Robert Schuman, Adenauer, De Gasperi, Aldo Moro, vagy Kohl kancellár volt. Az új reményt az Európai Bizottság elnökasszonya ébresztheti fel.

AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAINAK GYORSAN FÉLRE KELL TENNIÜK

sokszor kicsinyes önérdekeiket, és a közös európai érdekre kell koncentrálniuk. Hatékonyan és gyorsan kell cselekedniük a recesszió tompítása érdekében, de a társadalmi elégedetlenség kialakulásának elkerülése miatt is. Szükséges az intézmény reformja, a válság hosszú távú kezelés miatt is, de szükséges a további balkáni és keleti bővítés érdekében is. Szükségessé válik egy önálló biztonsági struktúra kialakítása. S bár a világ globális lett – a elmúlt 40 évben elsősorban az Egyesült Államok világpolitikai és gazdasági tevékenysége révén –, azonban a válság megmutatja, hogy ki a valódi barát, ki a szövetséges. A saját európai érdekek miatt meg kell határozni a kül- és biztonságpolitikai proritásokat, s ebbe már nem fér bele a legközelebbi szövetségesnek vélt USA érdekdominanciája.

Az Európai Unió tagállamait vezetőknek most szemléletváltásra van szükségük, a szolidaritás és összetartozás mentén kell egybefogniuk Európát annak érdekében, hogy az európai–amerikai viszonyazegyenrangú felek kapcsolata legyen. Ez a viszony jelenlegi formájában felülvizsgálatra szorul, ha a Nyugat jelentős civilizációként akar megmaradni.

Európának azonban még valami mást is fel kell ismernie az álomból ébredezve: vissza kell térnie ahhoz az értékvilághoz, amely kultúrájának alapja. Újra fel kell fedeznie és meg kell erősítenie a szolidaritás és az igazságosság, a személy valódi méltósága és szabadsága, az önrendelkezés eszményét. Meg kell erősítenie a demokráciát, teret nem engedve a válság nehézségeit kihasználni készülő szélsőséges politikusoknak és eszméiknek. A nemzeti érzést és érdekeket arányosan kell kezelnie, ellenállva a nacionalizmusnak, ugyanakkor az egyes nemzeteknek fel kell ismerniük, hogy csak a mainál erősebb szövetség képes megvédeni őket és egész Európát. Ebben az esetben hatékony lehet a válságkezelés. Az eszmény végső soron az, amit Robert Schuman egykori francia miniszterelnök, az Európai Unió egyik alapítója így fejezett ki: „a demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét.” Majd hozzáteszi: 

A kereszténységnek nem kell alávetnie magát egyetlen politikai rezsimnek sem, s nem kell, hogy azonosuljon bármiféle kormányzati formával, legyen az akár demokratikus. Ezen a ponton, mint ahogy másutt is, el kell különítenünk egymástól azt a felségterületet, amely a császáré, és azt, amely Istené. E két hatalom mindegyikének megvan a maga illetékességi köre. Az egyháznak kell őrködnie a természeti törvény és a kinyilatkoztatott igazságok tiszteletben tartása felett, ezzel szemben azonban nem feladat, hogy ítélkezzen az olyan konkrét irányválasztásokat illetően, amelyek a pillanatnyi gyakorlat szempontjai, a történelmi és lélektani összefüggésekből adódó valóságos lehetőségek szerint történnek.

Európának mintává kell válnia a világ más részei felé.”

 

(A szerző Budapesten dolgozó diakónus)

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Soós Károly
Soós Károly

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória