Néhány szó Székelyföld szívéről

N

…avagy Antal Árpád, te hallod?

Egy évig  éltem egy székely városban, annak is inkább a románok által lakott negyedében. Úgy kóvályogtak ők ott a tömbházak között vagy a város egyetlen megmaradt történelmi utcáján, mint valami idegen sejtek a testben. Nem érezték, hogy övék lenne a tér, holott ők is ott nőttek fel.

Nemrég egy cikkhez dokumentálódva (többnyire) magyar identitású emberekkel arról beszélgettem, hogy miért politizálnak más pártokban. Több székelyföldi politikussal szóba álltam a téma kapcsán, természetesen nem azokkal, akik civil szervezetek paravánja mögött mindenféle elmagyarosításról szóló fantazmagóriák mögé bújva széljobberkednek, hanem azokkal, akik a klasszikus vagy a (viszonylag) új román pártokban politizálnak. A beszélgetések közben többen – mintegy mellékesen – kijelentették, mennyire evidens számukra, hogy a magyar politikum fenn akarja tartani a szakadékot a két közösség, románok és magyarok között.

A kérdés persze nem ilyen egyszerű. Nem gondolom, hogy ez minden székelyföldi városban így lenne, az viszont nagyon izgalmas, hogy amikor szimbolikus gesztusokról van szó, akkor egy városvezetőnek eszébe sem jut a város lakosságának egy jelentős hányadára is gondolni.

Például hogyan érezheti magát egy sepsiszentgyörgyi roma vagy román, aki ránéz Antal Árpád Facebook-oldalára, tegyük fel, éppen a magyar nemzeti ünnep előtt egy nappal, és ezt a videót látja?

A kétperces hatásvadász szösszenetből

– amely stílusában semmiben nem különbözik bármely másik város PR-videójától – nem tudjuk meg, mitől is olyan jó pont Sepsiszentgyörgyön lakni. Persze, van fa, templom, sportpálya minden mennyiségben, s koncertek is szoktak lenni, nagyjából ennyi derül ki. De nem a videó ilyen típusú kritizálása a célom, bár egy megjegyzést még engedjenek meg. Ezen videó alapján a sepsiszentgyörgyi polgármester pont arra nem büszke, ami az elmúlt időszakban megkülönböztette a városát a szürkeségbe tespedéstől: a kultúrára. Úgy tűnik, sem a remek képzőművészeti, sem a színházi, sem az irodalom- vagy kultúraszervezési teljesítmény nem dobogtatja a város szívét. Mit neki, hogy a szentgyörgyi kőszínház vagy az M Stúdió már kenterbe veri szinte az összes többi erdélyi társulatot, s hogy a Magma azon kevés erdélyi magyar művészeti terek egyike, ahol nemcsak a műtermekre szabott mainstream esztétika kap teret. Mit neked Pulzart fesztivál.

Hát jó, legyen büszke a polgármester és a kreatív csapat akkor a focira, a kosárlabdára, a sportokra és sportteljesítményekre, a parkokra, templomra, iskolára, és az emberekre.

Csakhogy kikre?

Naná, hogy a fehér (értsd: nem roma) és magyar lakosságra. A városban, amelyben legutóbbi népszámlálás szerint 76 százalék a magyarság és minimum 22 százalék a románok aránya, egyetlen pillanatra sem merülhet fel, hogy akár az ott élő románokra is büszkének lehetne lenni. Mintha a román civilek, sportolók, művészek nem végeznék ugyanúgy a munkát, mint a magyarok. Nem adóznának, nem járnák ugyanazokat az utcákat, parkokat, stadionokat stb.

Mintha a szentgyörgyi románok láthatatlanok lennének. Ugyanazt érzem a videó kapcsán, mint amikor egy másik városban székelyföldi románok között laktam: senki nem akar nekik szívességet tenni, és befogják a szájukat azzal, hogy ha városnapok vannak, akkor hívnak nekik is valami popegyüttest. Asszimilálódnak, s akkor minden jó lesz.

Ugyanígy nem tartoznak – a polgármester videója szerint legalábbis – a város lakosságához a romák sem. No persze az érthető, hogy egy város PR-videójában nem mutatna föltétlenül jól a városszéli gettó, amelynek a falait is csak nagy nehezen méltóztattak lebontani néhány éve, s a deszegregációs munkában harminc éve nem tud

jelentős eredményeket felmutatni a városvezetés.

Hogyan érezheti magát egy szentgyörgyi román, ha nézi ezt a videót? Mint én egy kolozsvári buszon, ahol nézhetem a sofőrfülkére felbiggyesztett képernyőn, hogy milyen vagány a város, hogy itt teniszezik néha Simona Halep, és a sok menő IT-s színes port dobál a Főtéren, nyugati fiatalok meg polgármesterünkkel együtt önfeledten ugrálnak Armin van Burenre a városlakóktól kisajátított parkban. És ilyenkor érzem azt, hogy magyarként maximum idegesítő tényező vagyok itt, nyűg a város hátán.

Azt leszámítva, hogy tiszteletlenség a polgárokkal szemben, ez természetesen megannyi káros következménnyel jár. Jut eszembe: szintén nem annyira régen jártam Sepsiszentgyörgyön, amikor Trianon emlékére román nacionalisták érkeztek a városba. Csodálkoztam, hogy a helyi románok közül talán ha hárman csatlakoztak a kezdeményezéshez, bár többen voltak jelen a megmozdulás helyszínéhez nagyon közel, de inkább a park fáinak árnyékában ücsörögtek. Eszembe jutott, hogy na lám, mennyire lojálisak a saját közösségükhöz, hiszen jó nagy felfordulást is csinálhatnának, ha kedvük tartaná. De nem. Ahogyan például a kolozsvári magyarok sem szoktak, amikor a szebb napokat látott Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom próbálta hergelni az embereket.

Antal Árpád víziójában tehát

Sepsiszentgyörgynek úgy kell Székelyföld szívének lennie, hogy egyszerűen a románok és a romák megszűnnek létezni.  Ha nem így volna, akkor videó utolsó részébe, a sok „hallod” közé igazán befért volna egy „auzi” meg egy „dikta”.

Márpedig Antal Árpádnak lehetne az is a víziója, hogy Sepsiszentgyörgy a jövőben is Sepsiszentgyörgy marad, mert anélkül nehezen lesz „Székelyföld szíve”, hogy át ne hidalja az etnikumközi szakadékot, különös tekintettel a romákra. Létezik persze szívelégtelenség nevű betegség, ugye. A szervezetben általában „balkamra-elégtelenség esetén alakul ki pangás, amikor a bal kamra nem képes megfelelő mennyiségű vért továbbítani, és ezáltal a tüdőből a bal pitvaron keresztül kamrába áramlandó vér nem szállítódik időben tovább, és feltorlódik”. Antal Árpádnak tehát nem ártana jobban odafigyelnie a „bal kamrákra”, ha érthető, mire gondolok. A homogén magyar strucctekintetben az a baj, hogy könnyen megtelik homokkal az ember szeme. Hallod, auzi, dikta, Antal Árpád? Ugyanez a narratíva megy harminc éve: a székelyföldi magyar politikum nem akar tudomást venni róla, hogy a területet etnikailag nem homogén, és hogy az autonómia mantrázása a románok bevonása nélkül annyira felesleges, mint például Tőkés László elmúlt húsz éve a politikában.

Pedig lehetne más vízió is, amelyben mindenki benne van, és mindenki közösen van benne. A nem beteg szív víziója. No de ehhez ki kellene lépni a sémákból, ám ha ez már a szimbolikus esetekben sem megy, akkor miként menne másként?

A videóban feltett kérdésre pedig a válasz: én nem hallom. És nem azért, mert nem hallatszik el Kolozsvárig. Valószínűleg több ezer sepsiszentgyörgyi sem hallja. És nem ők a süketek.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Kulcsár Árpád
Kulcsár Árpád

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória