Nem az LMBTQ emberektől kellene félnie a közösségnek, hanem a tájékozatlanságtól

N
Az alábbi szöveget egy anonimitását megőrizni akaró olvasónk juttatta el a szerkesztőségbe. Levelével reagálni kívánt arra a cikkre, melyben körbekérdeztük azokat az RMDSZ-es képviselőket, akik módosító tervezetet nyújtottak be a gyermekvédelmi törvényhez..
Az alábbiakban olvasónk szövegét módosítások nélkül tesszük közzé.

Azt mindig is tudtam, hogy egy mélyen ortodox országban a másság sosem lesz teljesen elfogadott, hisz a konzervatív egyházvezetők mindig is elutasították a szexuális kisebbségeket, és azt az irreális képet próbálták belénk sulykolni, hogy a keresztény elfogadás ellenére, az ember születéstől számított bűnösségénél, már csak az bűnösebb, aki önmagát elfogadva olyannak vallja magát, amilyennek Isten teremtette. Az én esetemben például biszexuálisnak, de sokfélék vagyunk. Ez akár érték is lehetne, ennek ellenére a többségi heteroszexuális társadalom elvárása az, hogy ilyenekről még csak szó se essen. „Söpörjük a szőnyeg alá ezt a kérdést, mert amit nem látunk, az nincs” – mondaná a többség, ha a társadalmi folyamatok nem épp ezeket a szőnyeg alá rejtett kérdéseket feszegetné mostanában.

Így esett meg az az önképzavar is, amely esetében egy parlamentáris köztársasági államban, mint aminek Magyarország is vallja magát, bár még a konzervatív kormányzó pártok esetében is elvárható lenne, hogy az állampolgárok igényeit figyelembe vegyék – sőt védjék a hátrányos megkülönböztetéstől a kisebbségeket: politikai, etnikai, vallási, nemi, szexuális hovatartozástól függetlenül. Rendkívüli, ám a gyűlöletkampányok után kiszámítható módon, mégis azt látjuk, hogy a 12 éve regnáló magyar kormány az utóbbi években nem csak homofób megnyilvánulásokat tett, hanem a homofóbiát és a szexuális kisebbségek elleni gyűlöletkampányt törvényes szintre emelte.

Azaz a magyar állam saját polgárait veszélyforrásként tüntette fel és uszított ellenük, mindezt pedig felhasználta a család és a gyermekek átpolitizált fogalmát, mintegy érzelmi zsarolást a szülők felé. Mert mi más lehetne az, amikor valaki kitalációk ürügyén állami szinten veszélyesnek nyilvánít egy társadalmi réteget, és elvárja a „normális” és „jó szülőktől”, hogy ha fontos számukra a gyerekük, védekezzenek velük szemben, ellenkező esetben ők is „hazaárulók” lesznek, mint mindenki más, aki nem hisz ebben.

Romániával ellentétben azonban Magyarországon nem forradalommal űzték el a régi rendszert. Ez pedig Romániát sok mindenre feljogosítja. Az ortodox vallású és szuverén nemzetállamban, ennek a lendületével a romániaiaknak még mindig nagyobb a mozgástere, mint a magyarországiaknak. Ehhez pedig hozzá kell tenni, hogy a romániaiak többsége mindig Nyugat-párti volt, nem pedig Kelet felé tekintett, amelyért Magyarország gazdasági és külügyminiszterét újabban  Barátságért díjjal jutalmazták.

Románia esetében ez a fajta mentalitás vezetett oda, hogy amennyiben a társadalmunk nem is érett meg eléggé rá,  törvénykezése számos dologban megváltozott a NATO (2004) és az Európai Uniós (2007) csatlakozás előtt. Számomra és sok az LMBTQ+ közösség tagja számára, ezért volt hátbaszúrásként is értékelhető, a 200. cikkely kivételének 21 évében, hogy Romániában egy olyan törvénytervezet látott napvilágot egy magát európainak valló, vagy arra törekvő államban, amely Tőkés Hunor Transindexen írt cikke alapján: a Magyarországon elfogadott és nemzetközileg bírált jogszabály kibővített másolata.

S amennyiben lehet ezt még fokozni, akkor a kognitív disszonanciát az is erősíti bennem, hogy a szexuális kisebbségeket degradáló és ellenük uszító törvényt, nem a Nagy Romániát Párt, nem is annak az utódja, az AUR nyújtotta be, hanem hét olyan képviselő, akik a romániai magyarok, azaz egy másik kisebbség szószóló, képviselői…

DE a Transindexnek adott válaszaikból teljes érződik, hogy pontosan tudják, hogy amit a törvény értelmében kinyilatkoztatnak, az szemen szedetett hazugság. Mert ha nem a homoszexuálisok jelentenek veszélyt a 18 éven aluliakra, olyan esetet pedig nem tudnak megnevezni, amikor kiskorú nemi átalakításon esett át, s ilyenről is csak pletykákból tudnak, akkor pontosan milyen veszélytől és mitől is kellene védeni a gyermekeket?!

Megmondom én, ha ők falcs keresztényi elvekre hivatkozva, és a politikai érdektől elvakulva már nem tudják, hogy mit cselekszenek… és tényekre sem alapoznak ahhoz, hogy törvényt kezdeményezzenek.

Amitől ugyanis valójában félnie kell a közösségnek, az a tájékozatlanság!

Persze sorolhatnám napestig, hogy mennyire fontos, hogy az erdélyi magyar politika szuverén maradjon és ne külföldi érdekeket szolgáljon ki; miért elengedhetetlen, hogy a kisebbségi politikusok ne szítsanak gyűlöletet, pláne ne egy kisebbség ellen, mert mit ér a magyarok szava majd akkor, amikor a román nacionalisták kijátsszák „a magyar kártyát”?

De nem. A tájékoztatás és a tájékozódás kérdésköre itt ennél sokkal fontosabb, hisz Románia korábban azt választotta, hogy nem fogja szexuális egészségük megőrzése érdekében edukálni a gyermekeket objektív és elfogulatlan tanterv szerint. Ebben pedig a Transindex cikkéből is láthatjuk, a gyermekanyák számának uniós országokhoz képest is megbotránkoztató számával kell szembesülnünk, a szexuális és más betegségek terjedésével, és abból, hogy a gyermekek a férfiközpontú pornóból tanulják meg hogyan is kell szexelni, mondanom sem kellene, hogy ebből aztán számtalan problémája származik a lányoknak, nőknek és fiúknak, férfiaknak, hisz többek között irreális elvárásokkal, ebből eredő önképzavarral kell megküzdeniük.

S bár a szexuális nevelés hiánya számos területen kifejti hatását, a 21. században, amíg az AUR az ortodox egyház álláspontját képviselve szinte teljesen elutasítja a felvilágosítás lehetőségét, az RMDSZ képviselői a szélsőségesekhez csatlakozva, ahelyett, hogy a szexuális oktatás számának növelésén dolgozna, hisz azt jelen állás szerint csak félévente egyszer kellene megtennie a közoktatásnak, az RMDSZ kiskaput biztosít a szülőknek arra, hogy az ortodox egyház homofób álhíreihez hasonló propagandák miatt a szülők gyermekeiket egyetlen alkalommal se engedjék, hogy a szakmai, objektív és elfogulatlan szexuális nevelés órán részt vegyenek, és igen, esetleg arról a nyilvánvaló tényről is halljanak, hogy nem csak heteroszexuális emberek léteznek a Föld nevű bolygón.

Kedves képviselők! Felmérték már Önök azt, hogy egy szülőnek mennyire nehéz tabukról beszélnie gyermekével? Tudják, hogy a gyermekek mekkora része van időben tájékoztatva szexuálisan, a szülők által? Tudatában vannak, hogy a romániai magyarok közül is öngyilkosok lesznek az olyan gyűlöletkampányok miatt, amelyek azt mondatják velük, hogy nincs helyük a világban, hogy gyűlölniük kell önmagukat… Önök nem látják őket, vagy esetleg nem akarnak tükörbe nézni? Ugye tudják, hogy keresztényként a lélek tisztasága vagy tisztátalansága meghatározza, hogy az örökkévalóságot a menny vagy a pokol jelenti…

És akkor beszéljünk az Önök által is erősített tabukról…

A tabukat mi, a társadalom alkotjuk, mert nehéz vagy kellemetlen beszélnünk bizonyos dolgokról. Az oktatás hiánya tudatlanságot, félelmeket és tabukat generál.  A szülő fél nyíltan beszélgetni a szexről a gyerekével és úgy gondolja, hogy az iskola feladata felvilágosítani őt. Az iskolában a pszichológus feladata lenne a felvilágosítás, de sajnos ő sem tudja megfelelően edukáni a gyerekeket, hiszen ő maga is kellemetlenül érzi magát a téma miatt. Általában ezeket a felvilágosító órákat vagy kínos csendben vagy a diákok vicceivel telnek el – nem beszélve arról, hogy nagy általánosságok hangzanak el: ,,védekezzetek”, de azt nem mondják el: mivel és hogyan működnek ezek a dolgok. ,,Várjátok meg a szerelmet, mielőtt elvesztitek a szüzességeteket”, de azt nem mondják el miért érdemes várni, stb.

Ezeket a felvilágosító órákat pedig, a kedves képviselők félelmei ellenére, csak a heteroszexuálisoknak szánják. Nincs szó más szexuális beállítottságokról, ahogyan arról sem, hogy mennyire nehéz így megbirkózni azzal, hogy miközben mások nem fogadnak el és kiközösítősdit játszanak, ha kiderül rólad, hogy te más vagy, mindeközben számtalan kérdésed lenne, amit pont emiatt senkinek nem mersz feltenni.

Beszéljünk viszont most egy kicsit arról, hogy mit jelent LMBTQ+ tininek lenni egy olyan világban, környezetben, ahol nem csak a szexualitás tabu, hanem a másság is. Nem beszélnek a fiataloknak arról, hogy igenis normális, ha egy lány egy másik lányhoz vonzódik, pedig ez az egy mondat nagyon sok mindent megoldana.

Azok az emberek akik megszavazzák ezeket a törvényeket nem érzik át a döntéseik következményét. Az LMBTQ+ tiniknek amúgy is rengeteg dologgal kell megküzdeniük, attól elkezdve, hogy saját maguknak bevallják a másságukat.

Az edukáció hiánya ebben a témában azt jelenti, hogy nem fogják ismerni a jövő felnőttei a saját szexualitásukat és nem fogják elfogadni másokét sem. Én biszexuális nőként úgy gondolom, hogy az elfogadó környezet az alapja az egészséges coming outnak, amit sajnos nehéz meglépni még a mai világban is. Emlékszem és még mai napig is érzem, hogy milyen sebeket okozott a tudatlanság és gyűlölet az én életemben, amiken hála Istennek a társadalom nagyobb részének nem kell végigmennie, hiszen ők számítanak normálisnak. Félreértés ne essék, nem nézem le a hetero embereket, inkább irigylem őket, hogy nyugodtan megfoghatják a párjuk kezét az utcán.

Úgy gondolom fontos felszólalnunk ebben az esetben, nem csak az LMBTQ+ emberek mellett, hanem a fiatalok mellett is, akiket az edukációtól fosztaná meg ez törvény, pedig jogunk van hozzá!

Jogunk van a tájékoztatáshoz, jogunk van nem félni és emberi méltóságunkkal együtt élni. Mi sem kérünk többet, csak azt, hogy vegyenek be az emberek sorába!

 

 

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

szerk.

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória