Jómagam szokatlan erdélyi figura vagyok: valójában történelmi léptékkel mérve nem is lennék erdélyi, hisz szatmáriként azért más kulturális közegben nevelkedtem, mint egy székelyföldi, kolozsvári vagy dél-erdélyi magyar. Ám 1867-tel egy csöbörbe kerültünk, 1920-szal pedig egy vödörbe, s így alapvetően mind romániai magyarok lettünk, még ha a regionális különbségek és identitások meg is maradtak...
Becsültem annak idején a Tăriceanu-kormány főtitkárát, céltudatos és határozott embernek ismertem, talált is köztünk a szó. Bejött hozzám, elmondta, hogy rendet akar teremteni a lakosságnyilvántartásban, és arra kért, hogy álljak mellé. Hitetlenkedve hallgattam, hogy néhány óra alatt majd személyi igazolványt vagy útlevelet cserélhet bárki. De támogattam persze én is az elképzelését. És...
Egyik ismerősöm minden telefonbeszélgetésünket azzal a kérdéssel kezdi, hogy mit csinál a feleségem. Tulajdonképpen azt akarja kérdezni, kap-e még mindig fizetést, miután „a tanárok semmit sem csinálnak”. Az egyik darabot, amelyhez dalszövegeket írtam, a rendező univerzális paródiaként értelmezte: mindenki karikírozva van, a feleségtől a férjig és a színésztől a nézőig. Egy jelenetben egy néző a...
Az utóbbi időben több írás jelent meg a Plakátmagányon azzal kapcsolatban, hogy mit jelent, egyáltalán milyen ma feministának lenni Erdélyben. A közbeszédben végre egyre gyakoribb a téma, és ez megfelelő alkalomnak tűnik arra, hogy visszatekintsünk mindennek a – tágabb értelemben vett – erdélyi hagyományára, ugyanis a 19–20. század fordulóján igencsak jelentős feminista törekvések gyökereztek...
Édes Néném, látja ezt? Pedig volt olyan pillanat, amikor megfogadtam, hogy medvéről többet nem írok, mert sem szakértője nem vagyok a dolognak, sem pedig környezetvédő. Sok hozzászólóval ellentétben gyakran látok medvét, a gyermekkorom kedvesebbik része telt azzal, hogy direkt kerestük, mostanában viszont arra vágyom, hogy elkerüljem, nem könnyű ez mindig. Én abban teljes biztonsággal élek, hogy...