A német választások alaposan megváltoztatták a pártok egymáshoz képesti erejét és erősorrendjét. Vasárnap mégsem történt azonban olyan alapvető változás, amit a tavaszi kutatások ígértek, amikor a Zöldek toronymagasan vezettek. Akármilyen összetételű is lesz végül az új kormány, biztos, hogy a benne résztvevő pártok sok-sok kompromisszumra fognak kényszerülni. A német választások tanulságát hat fő pontban foglaltuk össze
A tények
A vasárnapi német szövetségi választásokat Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) nyerte meg a leadott szavazatok 25,7 százalékával 76 százalékos részvétel mellett. A második helyre, 24,1 százalékkal és a szövetségi szinten uniót alkotó Kereszténydemokrata Unió és a bajorországi Keresztényszocialista Unió (CDU/CSU) futott be, ami a pártszövetség valaha volt legrosszabb eredménye. A Zöldek (Grüne) 14,8 százalékkal és történetük legmagasabb támogatottságával harmadik helyezettek lettek. A gazdaságilag liberális és a német kormány járványügyi politikáját bíráló Szabaddemokrata Párt (FDP) 11,5 százalékot kapott. A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) 10,3 százalékkal ötödik helyre szorult és biztos, hogy nem ők lesznek a legnagyobb ellenzéki frakció a szövetségi parlament alsóházában, a Bundestagban. A kelet-német kommunista utódpárt és a nyugati szakadár szociáldemokraták egyesülésével 2007-ben alapított Balpárt (Die Linke) 4,9 százalékkal az 5 százalékos küszöb alá szorult ugyan, de egy speciális szabálynak köszönhetően mégis alapíthat frakciót, mert a párt megszerezte az ehhez minimálisan szükséges 3 egyéni mandátumot.
{A német választási rendszerben a szavazók egyéni jelöltekre és tartományi pártlistákra is adnak le szavazatokat. A szavazataikat tehát megoszthatják, amire tegnap is volt bőven példa. A valós szavazati arányánál azonban egy pártnak sem lehet több képviselője, így az egyéni győzelmekkel nem „nyerheti túl magát” senki sem: a sok egyéni győzelem egy adott pártnak kevesebb listás képviselőt ér, míg a kevés vagy egyéni mandátumokat egyáltalán nem szerzet pártoknak arányosan több listás képviselő jár. Így lehet, hogy a Bundestagban nincs megszabva a képviselők száma, ami mindig az adott választási eredménytől függően változik. Most például magasabb lesz (735) mint eddig volt (709).}
- Az SPD győzelme viszonylagos
Az SPD tavasszal még 12-14 százalékon állt, és sokan azt is megkérdőjelezték, hogy a párt miért állít egyáltalán kancellár-jelöltet. A nagykoalícióban egyre jobban felőrlődő és baloldali fordulatot végrehajtott párt egységesen és fegyelmezetten állt be a szövetségi pénzügyminiszter és volt hamburgi főpolgármester Olaf Scholz mögé, aki a párt középutas, már-már jobboldali szárnyának emblematikus figurája. Az SPD a kampányát is Scholz köré építette fel, akit a sajtóban csak „teflon-jelöltként” emlegettek. Valóban, míg Armin Laschet a CDU/CSU és Annalena Baerbock, a Zöldek kancellár-jelöltjei sokszor kényszerültek magyarázkodásra kisebb-nagyobb hibák miatt, Scholznak az sem ártott, hogy pénzügyminiszterként ő felügyelte a Németország történetének talán legnagyobb pénzügyi csalását „benéző” hatóságot (és már Hamburgi városállam vezetőjeként is kötődik egy hasonló ügy a nevéhez). Scholz azonban jól hozta a pragmatikus, nyugodt, középutas államférfi figuráját, magát egyértelműen Angela Merkel jogos örökösének beállítva.
Az SPD jelöltjei azonban sok helyen rosszabbul szerepeltek, mint a párt, és a kampány során mind a CDU/CSU, mind a Zöldek, mind a SPD vezetett, ami nagyon nagy választói változékonyságot mutat. A német választók nagy része, úgy tűnik, kancellárt keresett, és miután mind Laschet, mind Baerbock „megégették magukat” Scholzot, vagyis az SPD-t választották. A párt így a májusi 14-15 százalékos támogatottságáról a nyár folyamán folyamatosan tört fel, augusztusra egyértelműen maga mögé utasítva a CDU/CSU-t. Kérdéses azonban, hogy mennyire lojálisak ezek a választók, akik három párt között ingadoztak az elmúlt 9 hónapban. Ráadásul még az sem biztos, hogy végül tényleg Scholz alakíthat kormányt.
- A CDU/CSU veresége viszonylagos
Az unió-pártok tegnap valóban történetük legrosszabb eredményét érték el. A szövetségi szintű második hely több tartományban nagy vereségeket takar. Szászországban például, ahol a CDU adja a miniszterelnököt az AfD elsöprő győzelmet aratott. Sőt, a CDU a tartomány 16 egyéni képviselőhelyéből egyet sem szerzett meg: az AfD 10-et, a Die Linke 1-et, az SPD pedig 5-öt nyert meg. De CDU-s jelöltek maradtak alul több korábbi erős körzetükben zöld és szociáldemokrata kihívóikkal szemben, ahol pedig nyert is a párt, ott is jelentősen csökkent szavazati aránnyal. A bajor CSU 31,7 százalékos eredménye is kifejezetten rossz, de a bajor keresztényszocialisták még mindig nincsenek akkora bajban, mint a „nagytestvér” CDU.
Laschet kancellár-jelöltsége egyértelműen hiba volt (és ez Merkel felelőssége). A legnagyobb német tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökeként a CDU középutas, merkeli szárnyának erős embere gyakorlatilag végül csak zsarolással tudta kicsikarni pártja támogatását a népszerűbb, karizmatikus bajor miniszterelnök, CSU-pártelnök Markus Söderrel szemben. Laschetnek az sem tett jót, hogy Söder tavasszal, ahol csak mikrofont látott, Laschetet járatta le. De a CDU kancellár-jelöltje képes volt egy darabig visszavenni a vezetést akkor még a Zöldek előtt, azonban a pont az ő tartományát sújtó, sok halálos áldozattal és hatalmas anyagi károkkal járó árvizek kapcsán mutatott viselkedésével nyitott utat Scholz és a szociáldemokraták előtt. Laschet nemigen mutatott különösebb megrendülést a katasztrófa miatt. A kampány egyik legtöbbet megosztott tartalma lett, ahogy egy vezető, középkorú újságírónőt lekezelően, „fiatal hölgyezve” kioktat arról, hogy semmit nem kell változtatni a CDU és Észak-Rajna-Vesztfália környezetvédelmi és klíma-politikáján a katasztrófa miatt. Erre jött rá az a felvétel, amikor az egyik katasztrófa sújtotta településen pártja helyi embereivel felhőtlenül röhög a háttérben, miközben a szövetségi elnök éppen megrendülten fejezi ki együttérzését az áldozatokkal.
A CDU/CSU azonban még így is rácáfolt a szövetségnek 21-22 százalékot ígérő közvéleménykutatásokra. Még mindig a kereszténydemokrata pártoknak van a legstabilabb és legnagyobb, ha jócskán meg is csappant törzsbázisa. Egy, az RTL megrendelte kutatás szerint Laschet jelöltsége stratégiai hiba volt. A németek 53 százalék szerint ugyanis Laschet a rossz jelölt volt. Laschet a kereszténydemokrata pártok választói között még népszerűtlenebb a vereség után, mint a teljes népességben: a CDU választók 64, míg a CSU választók 74 százaléka tartja rossz kancellár-jelöltnek. A kutatás szerint azonban, ha Markus Söder lett volna a jelölt, a CDU/CSU akár 30 százalék felett is szerepelhetett volna: a többi párt szavazóinak 11 százaléka ugyanis úgy nyilatkozott, ha Söder lett volna a listavezető, a CDU/CSU-ra szavazott volna. (Söder korántsem elegánsan a listavezetők szokásos, a választások éjszakáján tartott tévés értékelő vitáján nem leplezte, hogy rendkívül jókedvű.)
- A Zöldek és a liberálisok a jövő pártjai
A Zöldek hiába érték el történetük legjobb eredményét és nyertek meg 16 egyéni választókörzetet – eddig erre 1 darab berlini balos fellegvárban voltak csak képesek – egyértelműen csalódottak. A kampány tervezőasztalán ígéretesnek tűnő és dinamikus Baerbock nem állta ki a kancellár-jelöltséggel járó össztűz próbáját. Hiába voltak a „botrányai” részben alapot nélkülözők vagy igazából lényegtelen, kicsi ügyek, ha ezek a tapasztalatlanságával együtt (hiszen nem volt még soha komoly választott tisztsége, vezetői tapasztalata sem tartományi, sem szövetségi szinten) már soknak bizonyultak. Fiatal nőként persze ő nem indult azonos pályán a számos komoly botránytól övezett, de a választók által már „jól ismert”, hatvanas férfi vetélytársaival szemben. Így például hiába tartották a nézők felkészültnek és szimpatikusnak a kancellár-jelölti vitákon, meggyőzőnek már inkább Laschetet és Scholzot találták (amiben ugye ott az ellentmondás).
A jól képzett, jómódú fiatal polgári közepet képviselő Zöldek és a liberális FDP együttes eredménye mégis nagyobb, mint az SPD-é vagy a CDU/CSU-é. Erre még soha nem volt példa. A két párt sok szempontból a 21. század kérdéseiben egymással ellentétes oldalon áll, de pont az közös bennük, hogy a 21. század kérdéseiben foglalnak el markáns álláspontokat a két hagyományos néppárttal szemben. A két párt szavazótábora egyértelműen generációs alapú: a fiatal választók között a Zöldek és az FDP a néppártok. Az elsőválasztók között a fiatalokat különösen sújtó járványügyi lezárásokat kritizáló liberálisok az első párt 23 százalékkal, szorosan mögöttük a Zöldek 22 százalékkal, míg az SPD csupán 15 százalékkal a harmadik, az unió pártok pedig 10 százalékkal a negyedikek. A 18-24 éves korosztály egészében a Zöldek a legnépszerűbbek (23%), míg a liberálisok másodikok (22%). A 25-35 éves korosztályban is a Zöldek vezetnek 21 százalékkal, míg a szociáldemokraták, a liberálisok és a CDU/CSU támogatottsága lényegében azonos (16-15-14). A szociáldemokraták és a kereszténydemokraták csak a 35-44-es korosztályban kerülnek először döntetlenben az élre a Zöldekkel szemben (19-19-17). A CDU/CSU pedig csak a 70 év felettiek között a legnépszerűbb párt (39 százalékkal).
A Zöldek és a liberálisok már be is jelentették, hogy mielőtt a szociáldemokratákkal vagy a kereszténydemokrata néppártokkal tárgyalnának, egymással fognak szűk körben egyeztetni a lehetséges kormányalakításról. Ez azonban nem lesz könnyű menet. Robert Habeck, a Zöldek társelnöke úgy fogalmazott, hogy különösen a szociál- és gazdaságpolitikában a két párt tárgyalásai „két világ” találkozását jelentik.
- Nem tudni, milyen kormány alakul
A CDU/CSU és az SPD négy évvel ezelőtt sem akarta a nagykoalíciót folytatni. Akkor végül az FDP kihátrált a CDU/CSU és a Zöldekkel közös koalíciós tárgyalásokból. A nagykoalíció esélye azonban most nagyon kicsi. Egyrészt a CDU/CSU több erős embere, mint például Söder, bajor miniszterelnök szerint a szövetség második helye kormányzásra való ajánlatra ugyan feljogosítja őket, de semmiképpen nincs kizárólagos felhatalmazásuk. Laschet mindenestre kijelentette, hogy készen áll a Zöldekkel és a liberálisokkal a tárgyalásokra. Scholz is meghívta már a két pártot tárgyalni. Azok azonban először egymással egyeztetnek (lásd fenn).
Az FDP egyértelműen egy, a CDU/CSU-val közös koalíciót részesít előnyben. A liberális pártelnök, Christian Lindner – aki Észak-Rajna-Vesztfáliából jól ismeri Laschetet – kijelentette, hogy nagyon szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy meg tudnának-e állapodni a szociáldemokratákkal. Az FDP ugyanis kizár szinte minden adóemelést és a nullszaldós, az eladósodást kizáró költségvetési politikában sem szándékoznak engedményeket tenni. A Zöldek pedig a klímapolitikát minden szakpolitikai területet átfogó, stratégiai feladatnak tekintik. A német közszolgálati rádió a pártokhoz kirendelt állandó tudósítóikkal tartott választási elemző műsorában arról beszéltek, hogy a Zöldek az utóbbi napokban egyértelműen egy, a CDU/CSU vezette koalíció felé tolódtak el. Kérdéses, hogy ehhez mit szólnának a választóik.
A Zöldek szavazóiknak és különösen a törzsbázisuknak egy megfelelő klímapolitikai célokat tartalmazó koalíciós szerződéssel a zsebükben valószínűleg meg tudnának magyarázni egy jobboldali szövetséget, de Laschet népszerűtlenségét – és ha megbukna, Söder dörzsöltségét – nézve egy ilyen koalíció nekik kockázatosabb. Az FDP pedig éppen fordítva, nehezen tudná elmagyarázni, hogy miért segít adóemeléseket, jóléti költekezést és környezetvédelmi, klímapolitikai szabályozások tömegét ígérő pártokat hatalomra. Sok múlik azon, hogy mire jutnak a Zöldek és az FDP egymással. Az biztosnak látszik, hogy hosszas és fordulatos tárgyalási folyamatra lehet számítani.
- Továbbra is két Németország van
Az „új tartományokban”, vagyis a volt Német Demokratikus Köztársaság területén az SPD nyert ugyan, de a második párt több mint 21 százalékos eredménnyel a szélsőjobboldali AfD, a CDU csak harmadik, a Zöldek pedig a nagyvárosokon kívül csupán kispárt (igaz, szavazati arányuk így is nőtt). Az AfD viszonylagos keleti sikerét azonban árnyalja, hogy az sokkal inkább a CDU visszaesésének, mint az ő erősödésüknek köszönhető. A már említett szászországi sikerük mögött is egy minimális listát erősödés áll csak, és az egyéni jelöltjeikre leadott szavaztok még több mint 2 százalékkal csökkentek is. Berlinben pedig, ahol városállam lévén „tartományi” választásokat is tartottak, az AfD szavazati aránya 6,2 százalékkal csökkent (8 százalékra). Mindazonáltal az AfD a volt kelet-német területen található tartományokban a nem „új tartománynak” számító Berlinen kívül néppárt.
- A választásnak van egyértelmű vesztese
A választás legnagyobb és egyértelmű vesztese a Die Linke. A kommunista utódpárti múlt a keleti tartományokban sokáig előny volt, az AfD felemelkedése azonban valójában a Die Linkét érintette a CDU mellett a leginkább: sok szavazójuk lett a szélsőjobboldali párt támogatója. A német tartományi és szövetségi választások között nincs erős összefüggés. Vagyis csupán abból, hogy egy párt a tartományi választásokon akár elsöprő győzelmet arat nem következik, hogy a szövetségi választásokon is erős lesz a tartományban. De jellemzően az erős tartományi parlamenti választási eredmény azért jót jelent a szövetségi választásokon is. A Zöldek például az áprilisi, baden-württembergi tartományi parlamenti választásokon 32,6 százalékkal történelmi győzelmet arattak a 24,1 százalékra visszaeső CDU felett. A szövetségi választásokon azonban – bár sokat erősödtek – 17,2 százalékkal csupán a harmadik helyen szerepeltek az SPD (21,6%) és a sokat vesztő, de még mindig első CDU mögött (24,8%).
A Die Linke gyengülését azonban jól mutatja, hogy az általuk vezetett Thüringiában, ahol a 2019-es tartományi választásokon 31 százalékot szereztek majd 8 százalékkal megelőzve az AfD-t, tegnap csupán a szavazók 11,4-a százaléka választotta őket, ami 5,4 százalékpontos csökkenés 2017-es eredményükhöz képest. A Die Linke nyugaton törpe párt maradt, sosem tudta megtörni a baloldalon az SPD és a Grüne uralmát. A párt mostani 4,9-os százalékos eredménye ellenére azonban mégis részesül a listás mandátumokból és frakciót alapíthat a Bundestagban, mert megnyerte az ehhez minimálisan szükséges 3 egyéni választókerületet (ami szintén csökkenés, 2017-ben még 5 egyéni mandátumot nyert a párt).
