Szobor- és/vagy gyerekgyilkosság?

S

Jelen szösszenetecske – bevallottan – sem elfogult, sem elfogulatlan nem szeretne (és nem tud) lenni. Más szóval: sem „objektív”, sem „szubjektív”. Ha egyvalamit komolyan gondolok, az épp ez, hogy e két szokványos gondolati formán kívül is talán adódik egy harmadik, bizonytalan (politikai) gondolkodási forma. A bizonytalanságban akarom tartani magam, és azt a „világrengető”, „monstruózus”, „fenséges”, vagy épp „aljas”, ellenérzésekkel, gyűlölettel, pátosszal, ressentiment-nal telített új világjelenséget kísérlem meg ad-hoc leírni, amely gyakorlatilag napok alatt átcsapott az Atlanti-óceán partjain. 

Valahol – talán Feldmár András egyik könyvében – olvastam, hogy az úriember (vagyis F. A.) abban a pillanatban tanult meg a pénztől nem irtózni, vagy nem mértéktelenül vonzódni, mikor fel vélte ismerni, hogy a pénz: „lefagyasztott vágy”. Vagyis, mondanivalóm szempontjából – vigyázat, hasonlatkanyar következik! –: a szobrok: kővé (bronzzá stb.) merevített, jórészt az egyéni felfogóképességhez képest ezerszer nagyobb amplitúdójú vágyak, félelmek, aspirációk, hatalmi akaratok, ismétléskényszerek (Wiederholungszvangs) történelmi leképződései. Magyarítani próbálok, bár nincs könnyű dolgom: ezen szobrok a testet (követ) öltött (még mindig lüktető) fenséges (vagy épp: ál-fenséges) megnyilvánulásai formába kényszerített vágy- (vagy rém-) álmai. Melyekben – fennállásuk pillanatáig legalábbis – kétségkívül ott vibrál egy embert-meghaladó, a felszabadítás, leigázás vagy a politikai disztópia irányába sodró (dezartikulált, tematizálhatatlan) vágykésztetés (Triebe). Persze a nevetséges történelmi (alkotókat, héroszokat és miegymást ábrázolni-szándékozni-akaró és egyéb jellegű) giccsektől itt eltekintek.

Ott lüktet tehát a személyi tapasztalatból kieső fenséges (hüpszosz), vagy aljasságos (báthos), mindannyiukat meghaladó, és ugyanúgy, potenciálisan „mindenkit és mindeneket felülíró” tapasztalata, egy irdatlan energiacsomag (negatív vagy pozitív előjellel), mely mind egyfajta „történelmi távirányító” szerepével bír mindannyiunk életében. Gondoljunk csak a valóban erős képi, szoborféle, vagy egyéb, hasonló jellegű élményeinkre, vagy akár álmainkra. Ezeknek a „leszarták-a-galambok”-típusú minimalizálási kísérletei – nyilván – szimptómaértékűek, nem vonnak le az előbb leírt elemi tapasztalat érvényéből semmit.

Bejegyzésem csak egyetlen kérdés feltételére hivatott,

ha egyáltalán sikerül feltennem – érthető, tehát értelmes módon – a kérdést: mi történik, ha ezen szobrok (a kővé dermedt fenség- vagy aljasság-blokkok, világnyi súlyukkal egyetemben) itt és most, váratlan gyorsasággal, olvadozni kezdenek?

Érzésem szerint az erre adott válasz nem lehet más, mint hogy: maguk az évszázados vagy évezredes érzelemtonnák gigászai kezdenek porladni, olvadozni, szétrobbanni, mégpedig jelen esetben váratlan sebességgel. Az ebből következő kérdésem pedig: mi történik a szobrok „árnyékában”, lent? Tapasztalatilag az látható, hogy bűnös, kevésbé bűnös és ártatlan egyaránt halálát lelheti ezen irdatlan, a globális felmelegedés energiáját szimbolikusan jóval meghaladó energiákat felszabadító „olvadásban”. A szobrokban tárolt (pozitív és negatív energia egyaránt) megelevenedik, és maga alá temet százakat és ezreket. Ezeknek csak az Egyesült Államokban több tucat kiskorú vált áldozatává, ilyen vagy olyan oldalon – ez utóbbi ilyen tekintetben érdektelen. Olvad, omlik, foszlik, robban szét az eddig ismert szimbolikus világ, kétségtelen. Talán azért, mert kiérdemelte. 

Jó lenne, ha e folyamat nem vinné az enyészetbe felmérhetetlen pusztító erejével legalább a kisgyerekeket, akárcsak az elfogulatlan gondolkodás mégoly csekély lehetőségét is. Itt kérek hát elnézést szösszenetem pátoszáért.


Az írás az alábbi sajtóhírre való reakcióként született:
‘It’s Got to Stop’: Atlanta’s Mayor Decries a Surge of Violence as a Girl Is Killed

 

Tíz lélegzetvétel a fekete Amerikában

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Gál József

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória