Tíz lélegzetvétel a fekete Amerikában

T

Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez „ember!” advák örökűl –
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban (1844)

  1. 1865-ben hatályba lép az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának tizenharmadik módosítása, mely törvénytelenné nyilvánítja rabszolgatartást.
  2. Az 1870-es évektől kezdődően több amerikai állam fogad el úgynevezett „Jim Crow törvényeket”, jogi keretbe foglalva a „faji” szegregációt.
  3. 1954-ben az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bírósága alkotmányellenesnek nyilvánítja az iskolai szegregációt. (2020-ban Magyarország kormánya kiáll az iskolai szegregáció mellett.)
  4. 1963-ban Martin Luther King Jr. elmondja I have a dream címmel ismertté vált beszédét.
  5. Az amerikai polgárjogi mozgalom munkájának köszönhetően 1964-ben az USA Kongresszusa törvénytelenné nyilvánít bármilyen diszkriminációt, amely faj, bőrszín, nem, vallásos és nemzeti hovatartozás alapján különböztet meg amerikai állampolgárokat. 1965-ben elfogadják a szavazati diszkrimináció elleni törvényt (ami miatt sokan nem tudták érvényesíteni e jogukat), 1968-ban pedig a lakhatási diszkriminációt tiltót. Ennek ellenére a legtöbb amerikai városban a mai napig szegregáltan élnek feketék és fehérek.
  6. 1965. február 21-én Malcolm X-et, a fekete mozgalmak egyik nagy hatású vezetőjét meggyilkolják. 39 éves volt. Malcolm X többször emelte fel hangját a rendőri erőszak ellen.
  7. 1968. április 4-én Martin Luther Kinget, a polgárjogi mozgalom vezetőjét meggyilkolják. 39 éves volt. King a békés együttélés lehetőségét hangsúlyozta. Meggyilkolása előtti időszakban egyre gyakrabban foglalkozott munkahelyi egyenlőtlenségekkel. Halálát tüntetések és lázadások követték több amerikai városban.
  8. 1969. december 4-én, Fred Hamptont, a Fekete Párducok chicagói szervezetének vezetőjét egy illegális FBI akció keretén belül ágyában gyilkolják meg, miután jegyesét kihurcolják a szobából. 21 éves volt. A Fekete Párducok eredetileg (Fekete Párducok az Önvédelemért néven; Black Panther Party for Self-Defense) a feketékkel szemben elkövetett rendőri erőszak megfékezésére jött létre, később más szociális programokat is elindítottak.
  9. 2014. július 17-én New York városában egy indokolatlan és erőszakos rendőri beavatkozás során Eric Garner megfulladt. Az őt földre teperő és fojtogató rendőrt többször kéri: I can’t breathe! Please, I can’t breathe! Meggyilkolását tüntetések követik, utolsó szavai a megerősödött Black Lives Matter (A fekete életek is számítanak) jelszavává válnak:

I can’t breathe.

  1. 2020. május 25-én Minneapolis városában Derek Chauvin rendőrtiszt megöli George Floydot. A fekete férfi a földön feküdt, bilincsben, a rendőrtiszt zsebre tett kézzel több mint nyolc percig térdelt a nyakán. A szemtanúk kétségbeesetten kérték a rendőrt, hogy hagyja abba, kollégáit, hogy lépjenek közbe. Nem tették; addig térdeltek rajta, amíg Floyd elhallgatott és mozdulatlanná vált. George Floyd, mielőtt eszméletét vesztette, többször kérte a rendőrt: I can’t breathe! Please, I can’t breathe! A kiérkező mentősök már nem észleltek nála pulzust.

*

Ritka az, hogy valamilyen hírről ne gondolnánk már eleve valamit. Általában azt, hogy valamiről ne gondoljuk se azt, hogy jó, se azt hogy rossz, hosszas gondolkodás és utánajárás eredményeképp érhetjük el. Később egy ilyen állapot elérésével veszi kezdetét az, amit tájékozott ítéletalkotásnak lehet nevezni. Persze, vannak kulturálisan nyilvánvalónak tartott dolgok, s ilyen esetben az automatikus morális minimumot érvényesítjük. Például: nem gondoljuk, hogy vitatni kéne, vajon jó vagy rossz , ha egy vétlen embert a rendőrök, letartóztatása közben megölnek. Szerintem ez még akkor is morálisan elfogadhatatlan, amikor az illető erőszakosan viselkedik a rendőrökkel – bár belátom, hogy ezt az állításomat alá kellene támasztanom. George Floyd esetében viszont nem beszélhetünk ilyen ellenállásról. Meggyilkolásának körülményei e tekintetben egyértelműek, és hagyatkozhatunk arra az értelmezésre, melyben a morális minimumot érvényesítjük. George Floyd halála elfogadhatatlan, és Derek Chauvin rendőrtiszt tettei és a helyszínen levő kollégái tétlensége bűncselekmény.

Viszont: amikor a Floyd halálát követő tüntetésekről alkotunk véleményt, azt hiszem, túl sietősen érvényesítünk egy automatikus ítéletet, amelyet morális minimumnak gondolunk. Az, hogy romániai magyarokként, székelyekként, vagy egyáltalán kelet-európai fehérekként tájékozottan ítéljük meg a „zavargásokat”, hosszas utánajárásba kerül, mert a bonyolult történelmi folyamat és az amerikai társadalom valósága, melyek a most zajló történések kontextusát jelentik, számunkra nagyrészt ismeretlenek. Kénytelenek vagyunk ezért az eleve adott értelmezésekre hagyatkozni, amikor egy-egy hír erejére értesülünk arról, hogy „Amerika lángokban áll”.

Magyar nyelvterületen a leggyakoribb értelmezés az,

amely elítéli Derek Chauvin tetteit, elfogadhatatlannak tartja George Floyd halálát, ugyanakkor egyértelműen elítéli az erőszakos tüntetéseket, a fosztogatást és a zavargásokat is, amelyek nem csak Minneapolisban, hanem más amerikai városokban is kitörtek. George Floyd családja többször kérte az erőszakosan tüntetőket, hogy hagyják abba. Ezeket az eseményeket már nem tarthatjuk a rendőri erőszak elleni kiállásnak, Floyd tiszteletére tartott megemlékezésnek. Terrence Floyd, a megölt férfi testvére hétfőn beszédet tartott, melyben békíteni próbálta a tüntetőket: „Az erőszak egyáltalán nem fogja visszahozni a testvéremet” – mondta.

*

A BBC több kutatót kérdezett arról, mivel magyarázható az erőszak kipattanása. Clifford Stott, a Keele University tömegviselkedés-tani és rendfenntartás-tani szakértője leszögezte, hogy a lázadások (riots) interakciók eredményei, és sok múlik azon, hogyan kezelik a rendőrök a tömeget. Bár a feszültségek általában azzal kezdődnek, hogy csupán néhányan szállnak szembe a rendőrökkel, az egyenruhások reakciója gyakran a tömeg egészét érinti – ez pedig megerősíti a „mi versus ők” mentalitást. Ez megváltoztatja azt, hogy a tüntetők hogyan viszonyulnak az erőszakos konfrontációhoz; ha indokolatlannak látják a rendőrség viselkedését, érezhetik úgy, hogy az erőszak igazolt.

Darnell Hunt, a Kaliforniai Egyetem, Los Angeles (UCLA)  társadalomtudomány tanszékének dékánja szerint a Nemzeti Gárda mozgósítása, a gumilövedékek, könnygáz használata olyan taktikák, amelyek fokozzák a már így is jelentős feszültséget. Stott szerint azok a rendőrőrsök, egységek, amelyek tagjai de-eszkalációs képzéseken vettek részt, nagyobb eséllyel kerülhetik el a tüntetéseken megjelenő erőszakot. New Jersey állam Camden városában a megyei rendőrfőkapitány a tüntetőkkel együtt vonult fel, elítélve Floyd megölését. Flint városában pedig a megyei seriff Chris Swanson beszédet tartott az egybegyűlteknek, elmondva, hogy a kollégái letették a gumibotokat. „Azt szeretném, hogy ez felvonulás legyen, ne egy tüntetés.” Az egybegyűltek azt skandálták, „sétáljatok velünk”, mire Swanson felkiáltott: „Menjünk!”. Üdvrivalgás. A seriff fegyver és védőfelszerelés nélkül elindult a felvonulókkal együtt. Miamiban a rendőrök letérdeltek Floyd tiszteletére és „Vessünk véget a rendőrségi erőszaknak” feliratú táblát tartottak fel. A New York-i Queensben, rendőrök és tüntetők együtt térdeltek, megemlékezve Floyd haláláról. Baltimore-ban egy rendőrhadnagy felolvasta egy tábláról azoknak a fekete fiataloknak a nevét, akik a rendőrségi erőszak áldozatai voltak.

Ezek a példák teszik láthatóvá, hogy a rendőrség reakciója milyen sokat számít. Az említett tüntetések békések maradtak, mert a rendőrség vezetői egyértelműsítették: együtt éreznek a felvonulókkal. Megbontották a mi/ők sémát, amivel azt üzenték, hogy látják, a rendőri erőszak elfogadhatatlan, és a rendőri erők megújulását akarják  országszerte. Egy ilyen üzenet nagyon sokat jelent, főleg azoknak, akik elkeseredésüknek és haragjuknak hangot adnak. Megteremti annak a lehetőségét, hogy ezek az érzelmek a közösségi esemény alatt a morális megtisztulás és a remény érzésében oldódjanak fel. Persze, ennyivel nincs megoldva a rendőri erőszak problémája, de az, hogy az illetékes szervek felismerik a problémát és nem akarják elkenni a dolgot, azt jelenti, hogy van remény a megoldásra.

*

Sok helyen azonban a rendőrség elmulasztotta ezeket a lehetőségeket. Most, napokkal azután, hogy Minneapolisban és Louisville-ben kivezényelték a Nemzeti Gárdát, Donald Trump a katonaság bevetésével fenyegetőzik, ami vélhetőleg tovább fokozza a már-már polgárháborús helyzetet. Fontos látnunk azt, hogy ezek a fejlemények nem következhettek volna be, ha nem hanyagolják el többen és több szinten azt, hogy értelmes dialógust kezdeményezzenek – kiváltképp a hatalom részéről. Azért kell ezt az utóbbi pontosítást hozzáfűznünk, mert bár az erőszakos tüntetők is felelősek a kialakult helyzetért, az elsődleges probléma az amerikai államiságba vetett hit megrendülése.

Aki az erőszak miatt hiteltelennek tartja a tüntetéseket, közelebb van, mint gondolná ahhoz, ahogyan az amerikai színes bőrű állampolgárok  a rendőrséget, a büntetőügyi rendszert és az amerikai államot általában látják. Hogyan bízzam meg a rendőrségben, ha indokolatlanul, morálisan és jogilag igazolhatatlan módon végzik ki közösségem tagjait, és évről évre több halottat kell gyászolnunk? Hogyan bízzam a büntetőügyi rendszerben, ha aránytalanul és igazolhatatlan módon célozzák meg közösségeinket, csukják le fiataljainkat? És hogyan bízzam abban az államiságban, abban a politikai osztályban, amely még mindig képtelen megreformálni ezeket az intézményeket, tétlenül nézve, ahogy gigantikus méreteket ölt a társadalmi egyenlőtlenség? Ezekkel a kérdésekkel szembesítették a tüntetők a jelenlegi amerikai vezetést, amely most is eltussolni akarja a problémákat.

A mismásolásra és a probléma elkenésére az is rávilágít, hogy George Floyd gyilkosa, Derek Chauvin és kollégája, Tou Thao ellen már indult kivizsgálás túlzott erőszak alkalmazásáért. Amy Klobuchar, aki ügyészként felülvizsgálta az eseteket, nem vonta felelősségre a két rendőrt; egyiknek sem volt következménye. Klobuchar, aki tavaly a Demokrata Párt előválasztásán is indult elnökjelöltként, 1999 és 2007 között volt Minnesota állam főügyésze, ez idő alatt pedig több mint egy tucat gyilkossággal megvádolt rendőr ügyét hagyta figyelmen kívül.

*

Krystal Ball, a Rising műsorvezetője szerint a fosztogatókat nem kell elítélni, de nem szabadna magasztalni sem őket: „Némelyek számára ez a düh kifejezése, mások számára pedig egy közösség fájdalmának opportunista kihasználása. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy mind dicsőséges forradalmárok. De ne tegyünk úgy, mintha fájdalmuk és haragjuk ne lenne megérthető.” Ball rámutat arra, hogy a fosztogatók szemében  a jelenlegi amerikai berendezkedés hitelét vesztette, amely nem elég, hogy lehetővé teszi az óriási gazdasági egyenlőtlenségeket és a létbizonytalanságot, de nem lép a rendőri brutalitás megfékezése és a büntetőügyi rendszer megreformálása érdekében sem.

A műsor egyik meghívottja, a Jacobin szerzője, David Sirota pedig arra világít rá, hogy míg a minneapolisi üzletek felgyújtását és kirámolását fosztogatásnak (looting) nevezik, azt, hogy az amerikai nagyvállalatok és piaci érdekeltségek az adófizetők pénzének óriási részét kapják meg, nem az államkassza kifosztásának (looting), hanem észszerű politikai-gazdasági programnak tartják. Sirota hozzáteszi, nem arról van szó, hogy a fosztogatásnak vannak nemes és aljas formái, hanem arról, hogy az amerikai rendszer működéséről árulkodik az, hogy csak a szegények esetében használunk elítélő nyelvezetet.

A BBC már említett anyagában Clifford Stott megjegyzi, hogy a fosztogatás bizonyos értelemben az erő kifejezése. „A fekete állampolgárok erőtlennek érezték magukat a rendőrséggel szemben – de egy lázadás [riot] kontextusában a lázadók pillanatnyilag túlerőben vannak.” Stott kutatásokra hivatkozva mondja, hogy a fosztogatás sokszor összekapcsolódik a kapitalista társadalom gazdasági egyenlőtlenségeivel szembeni frusztrációval. Mind Stott, mind Darnell Hunt felhívja a figyelmet arra, hogy a fosztogatás összetett jelenség, több cselekvő vesz részt bennük, beleértve szegénységben élőket, de szervezett bűnözőket is – az is lop, akinek nincs mit ennie, de az is, aki egyszerűen kihasználja a helyzetet.

*

Az erőszakért többen baloldali szervezeteket tettek felelőssé, Donald Trump elnök vezetésével, aki bűnbak után kapkodva azt tweetelte, hogy az antifasiszta mozgalmat terrorszervezetnek nyilvánítaná az Egyesült Államok. Ez több szempontból aggasztó lépés.

Egyrészt: Amerikában teljesen legálisan működnek neofasiszta, neonáci szervezetek, közöttük a Ku Klux Klan is. Ezek a szervezetek felsőbbrendűnek tartják a fehér embereket, antiszemita összeesküvés-elméleteket terjesztenek, és tiszta „fajállamot” szeretnének létrehozni (ami alkotmányellenes, nem beszélve arról, hogy egy velejéig romlott elképzelés). Az Antifa többek között ezen szervezetek – és tágabb összefüggésben bármely olyan ideológia, viselkedés, beszédmód – ellen lép fel, amelyek bármilyen embercsoport tagjait alsóbbrendűnek, életüket kevésbé értékesnek próbálják beállítani. Ebben a helyzetben (a rendőrség egy fekete ember életét vette semmibe és vette el) terrorszervezetnek nyilvánítani az Antifát nem a legjobb üzenet. Nem beszélve arról, hogy a 2. világháborúban az amerikai katonák a fasizmus és a nácizmus ellen küzdöttek, és több százezer amerikai adta életét azért, hogy véget vessenek a fasizmusnak. Erre az antifasiszta örökségre az amerikai patrióták mai napig büszkék. Másrészt: a probléma az, hogy

az Antifa nem egy hagyományos szervezet.

Nincs vezetősége, nem centralizált, nagyjából egy közös elképzelés, illetve néhány tüntetési taktika az, ami összeköti az egymástól egyébként függetlenül működő szervezeteket. A terrorizmus vádja egyébként is olyan hatalmi eszköz, ami ártatlanokat is elérhet, különösen a 9/11 után elfogadott Patriot Act óta – több arab férfit kínoztak meg amerikai hatóságok, akikről később kiderült, nem voltak terroristák. Kínzás hatására többen is bevallhatják, hogy terroristák, holott nem azok. Ha terrorszervezetnek nyilvánítják az Antifát, akkor bárki, aki részt vesz egy tüntetésen, terroristának minősülhet. Ilyen hatalommal nem szabadna rendelkeznie egyetlen államnak sem.

Harmadrészt: az Antifa nem kizárólag erőszakos szervezetek gyűjtőneve. Az erőszak pusztán taktika,és az egyes csoportok dönthetnek úgy, hogy nem élnek ezzel az eszközzel. A tüntetés és az erőszakos fellépés az Antifa taktikáinak csak egyike, a legtöbben békés eszközökkel harcolnak a rasszizmus, nácizmus és fasizmus ellen – például meggyőznek neofasiszta, neonáci szervezetek által megkörnyékezett fiatalokat arról, hogy a nácizmus nem járható út. Antifa tüntetések lehetnek erőszakmentesek is, csak ez kevesebb klikkel kisebb nézettséggel jár, így az emberek többsége nem ezekről az esetekről hall. 

Tehát az, hogy a jelen esetben antifás taktikával, antifás megjelenéssel, esetleg az Antifa zászlóját lobogtatva sok erőszakos tüntetőt látunk, nem jelenti azt, hogy az Antifa maga terrorszervezet. Az Antifán belül vannak viták az erőszak használatáról, mert nem egy tömbről, hanem emberek laza szerveződéséről van szó. (Egyébként a magyar olvasó nem szorul arra, hogy másodkézből tájékozódjon az Antifát illetően, elolvashatja a magyarországi Autonómia csoport nyilatkozatát arról, mit is jelent az antifasizmus.)

*

Egészen más történet a Black Lives Matter bűnbakként való beállítása. A BLM egy szándékosan félreértelmezett mozgalom. Azt szokták néha mondani, hogy minden élet számít, nem csak a feketéké, ezzel próbálva hitelteleníteni a jogvédő szervezetet. Csakhogy az amerikai feketék tapasztalata az, hogy az ő életük nem számít, ezért teljesen helyénvaló azt állítani, hogy „a fekete életek számítanak”. Erre egy ellenszlogent kitalálni, azt mondani, hogy „nem, nem, all lives matter” (minden élet számít) fölösleges kekeckedés, mert nem abból indultunk ki, hogy egy élet sem számít, hanem abból, hogy a feketék élete nem számít. Ha az olvasót ezzel nem sikerült meggyőznöm, ajánlom ezt az írást, amely épp a Black Lives Matter ilyen félreértelmezéséről szól.

A Black Lives Mattert érő vád különböző dolgok összekeverésén nyugszik. Maga a mondat a rasszista rendőri erőszak elleni felvonulások jelszava, szolidaritást kifejező hashtag stb. Jogvédő szervezetként a Black Lives Matter nem azonos mindazokkal, akik ezt a jelszót használják; és azok, akik ezt a jelszót használják, nem azonosak mindazokkal, akik az erőszak eszközével élnek (vagy visszaélnek). Ha azt állítja valaki, hogy a zavargásokat a Black Lives Matter jogvédő szervezet okozta, akkor bizonyítékot kellene felmutasson, hogy a konkrét szervezet konkrét nyilatkozattal hol szólított fel fosztogatásra, gyújtogatásra, rombolásra. Ha ezt elmulasztja, akkor csak arra mutatott rá, hogy nem képes észrevenni egy olyan különbséget, amelyet egy gyermek is megértene.

Mind a Black Lives Matter, mind az Antifa megbélyegzése (az utóbbi számomra érthetőbb, bár ugyancsak felületes gondolkodásra vall)

a tüntetések nyomán kialakult helyzet politikai kisajátításához tartozik.

Mivel a jobboldal nem akar foglalkozni a strukturális problémákkal (olyan problémákkal, amelyek a működő társadalmi-gazdasági rendszerek szerkezetéből adódnak), hajlamos individuális magyarázatokra hagyatkozni: egy rossz, erkölcsileg romlott rendőrről van szó. De amikor a tüntetők strukturális reformokat követelnek, a mainstream jobboldali hangok is megálljt parancsolnak, és szélsőséges baloldali elemeket látnak ott, ahol csupán jogvédő szervezeteket találunk.

A Black Lives Matter egyik érdeme, hogy az amerikai rendőrtisztek jelentős részének testkamerákat kell hordania. További követeléseik közé tartozik a rendőrség demilitarizálása (a rendőrség katonai jellegű felszerelését Amerikában különösen túlzásba viszik), a helyi rendőrségek közösségi tanácsi felügyelete, és a rendőri erőszakkal kapcsolatos törvénykezés felülvizsgálata, új törvények elfogadása. Ebben nem tudom mi a szélsőséges, vagy baloldali.

Nagyon könnyű erőszakos cselekvőkre mutogatni és ezzel hitelteleníteni tisztességes politikai követeléseket. A legnagyobb probléma: a nagyszabású reformok folyamatos halogatása vezetett az erőszakos kitörésekhez. Sem a rendőri erőszak megfékezése, sem a büntetőügy reformja, sem az egyre hatalmasabb társadalmi egyenlőtlenségek visszaszorítása nem történt meg – akárhányszor ilyen követelésekkel szembesült, az amerikai elit hárítani és mismásolni kezdett, a jobboldali hangok pedig radikálisozni és szocialistázni. A mostani erőszakhullám azért alakult ki, mert sem a feketéket, sem a szegényeket nem vette komolyan senki – ami az utóbbi időben a járvány miatt még inkább kiélezte a társadalmi válságot. Nem hiszem, hogy nehéz lenne belátni, miért cinikus most az erőszakos cselekményeket alibiként használni arra, hogy továbbra se vegyük figyelembe ezeknek az embereknek a problémáit. Mert sokan ezt teszik. El lehet ítélni az erőszakot, de nem lehet ürügyként használni, hogy úgy állítsuk be a lázadásokat, mintha gonosz baloldali hazaárulók szították volna őket. Az amerikai társadalom válságos helyzetét nem az ilyen hárítások fogják megoldani.

*

George Floyd halála után nem csak Amerikában tüntettek a rendszerszintű rasszizmus és a rendőri erőszak ellen. Világszerte csatlakoztak szolidáris tüntetések a mozgalomhoz, Berlinben, Londonban, Párizsban, Tokióban, Milánóban, Torontóban, az északír Derry-ben és az iráni Madadban is tartottak felvonulásokat. Romániában is több civil szervezet megszólalt, Facebookon sok ember kifejezte szolidaritását. Az eset globális figyelmet kapott, és a kialakult, szinte polgárháborús helyzetet világszerte aggódva követik. Azonban magyar nyelvterületen kevés olyan cikk, videó jelenik meg, ami kontextusba helyezné a történéseket, és beszámolna amerikai közéleti szereplők állásfoglalásáról (ezúton szeretném az olvasó figyelmébe ajánlani ezt az összefoglalót). Annál több vélekedést és ítéletet olvashatunk a közösségi médiákon. A hírek általában „zavargásokról” számolnak be, és ez a szó eleve valami merőben kaotikus, értelmetlen eseményre enged következtetni – a történéseket elzárja attól a bonyolult társadalmi háttértől, amelyből kiemelkednek.

Holott a tüntetések és az erőszak társadalmi háttere bonyolult összefüggések egymás hegyén-hátán. Egy nép viszontagságos történetét, mely a mai napig tart, nem lehet figyelmen kívül hagyni anélkül, hogy letennénk az amerikai események megértéséről. Sem azokat a meglévő  társadalmi egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat, amelyeket a járvány kegyetlenül kiélezett. Vajon el kell ítélnünk azt az erőszakot, ami évszázados elnyomás létező és keserves örökségét akarja végleg a múltba űzni? El kell ítélnünk azt az erőszakot, mely egy lényegét tekintve erőszakos társadalmi rend ellen tört ki? Az amerikai városok utcáin megjelent erőszak nem több és nem kevesebb, mint az álságos béke leplének  lehullása. 

Mielőtt ítéletet alkotunk, meg kell próbálnunk megérteni azt, ami Amerikában zajlik. Mert a fekete amerikaiak emberek, ahogy mi. Ez a történet rólunk is szól. A fekete életek is számítanak!

Justice for George Floyd! Black lives matter!

Black Lives Matter Erdélyben

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Szilágyi Botond
Szilágyi Botond

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória