Történelmi lecke

T

„Magyarország dús ország volt,
Van termése, kincse, vadja,
De amit a bús nép szerzett,
Víg uraság zsebre rakja.”

– írta Ady Endre a Történelmi lecke fiúknak című versében.

Kérded, mi lesz a vírus leckéje után. Új kor? Visszaáll a régi szemét? Egymásba kapaszkodó válságok, a katasztrófák kora?

Államválságok kora

Az államválságok korába léptünk. A nemzetállamok önként vagy kényszerből magukra vállalták a világjárvány kezelését. Túlvállalták magukat: globális válságot nem lehet lokálisan megoldani. Az állampolgárok legyengült és felkészületlen nemzetállamaikra bízták, hogy megvédjék őket a vírustól és a járvány gazdasági-társadalmi következményeitől. Erős és hatékony államokat akarnak, akarunk, amelyek nemcsak pontosan tudják, hogy mi a teendő, de képesek a döntésekre, végül eszközeik és módszereik is vannak a végrehajtására.

A demokratikus, az autokrata vagy a diktatórikus politikai szerkezeteket egyaránt próbára teszi az egészségügyi és gazdasági válság. Az a látszat, hogy a demokratikus szerkezet a legtörékenyebb, a társadalmak a válság hatására az erőskezű diktátorhoz vonzódnak. Ám a kínai diktatórikus válságkezelés csak addig versenyképes, amíg nem akadtak demokratikus versenytársai – így Ázsiában Dél-Korea és Tajvan, Európában Németország. De a demokratikus szerkezet erős államszervezettel – egészségüggyel, közigazgatással, rendőrséggel, börtönüggyel, oktatási és szociális rendszerrel – alátámasztva működik igazán. Azok a demokráciák vannak bajban, amelyeknek államszervezeti – egészségügyi és igazgatási – belei mindenfelé kilógnak, mint Itáliáé, vagy éppen a kelet-európai autokráciáké.

A kelet-európai államok valamennyien gyenge államszervezettel néznek szembe az összeérő válságokkal. Az egyik oldalon ott állnak a kormányzásképtelenség káosza és a szervezett háttérhatalmak önkényuralma között hányódó államok: Bulgária, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna. A politikai osztály gyenge és hátulról mozgatott. Annál erősebbek a háttérhatalmak: a titkosszolgálatok, a rendőrség, az ügyészség és a velük összejátszó gazdasági és bűnügyi hálózatok. A háttérhatalmak vagy nem tudták, vagy nem akarták megtalálni az önkényuralomhoz szükséges önkényurat, vagy a társadalmi lázongás tette lehetetlenné, hogy nyílt autokrácia jöjjön létre. A nagyvárosok, Belgrád, Bukarest, Kijev, Pozsony, Zágráb új, globalizációba bekapcsolódó középosztálya szabadság- és függetlenségvágya meg-megújuló civil lázadásokat indít el, amelyek azonban csúcsaikon se képesek többre, mint a politikai osztály egyik vagy másik oldalának megbuktatására, vagy az egész politikai osztály sarokba szorítására, de nem a háttérhatalmak rendszerének megsemmisítésére. Ez a rendszerszintű, láthatatlan önkényuralom ott egyensúlyoz a globalizáció veszteseinek vidéki, egyenlőséget követelő, szegény többsége és a modernizációt, demokráciát és szabadságot kívánó középosztály kisebbsége között. A világjárvány és gazdasági hatása – munkanélküliség, drámai egyenlőtlenség, éhínség – egyszerre vezethet lázadáshoz és a teljes káoszhoz, a kormányzási tehetetlenséghez vagy egy szükségállapotot kihasználó önkényúrhoz. Nehéz itt demokratának lenni.

Ennél nehezebb csak azon a Magyarországon, ahol egy ravasz és tapasztalt önkényúr maga köré szervezte nemcsak a politikavezérelt centrális tekintélyuralmat, de zsebre vágta a gazdaságot is. Gyenge az államszervezet, gyöngék az oligarchák, nincsenek háttérhatalmak. A rendszert kizárólag a szükségállapot és a gazdaság felett egyedül hatalmat gyakorló autokrata mozgatja. Az önkényúr egy percig sem bízik az államgépezetben, ahogy az államgépezet se benne. Az autokrácia legfőbb eszköze a kiszámíthatatlanság, a társadalom és a politikai osztály bizonytalanságban tartása.

A hatalom dilemmája, hogy a rendkívüli állapoton keresztül képes lehet teljes diktatúrát kiépíteni, csak éppen a válság egészségügyi és gazdasági problémáit nem tudja orvosolni. Akarja-e valóban orvosolni? Észszerű-e az önkény szemszögéből, hogy az államgépezet hatékonyan működjön, amikor tíz évet lehetett gazdagodni e nélkül? Kell-e a szükségállapot programján kívül más program? Tudja, hogy a digitális jövő nincs se a fejében, se a kezében. Ördögi körben van: minél erőszakosabb, annál kevésbé képes társadalmi együttműködést kiváltani, viszont minden társadalmi mozgásra csak erőszakkal tud válaszolni. Az erőszakállam egyre kevésbé tud pótlólagos forrásokhoz jutni, ezért próbál még több erőszakkal, foglalásokkal forrásokat kicsikarni. Nem habozik a munkavállalókat megsarcolni, ugyanakkor kénytelen választási kegyüket keresni. A brutalitás nem pótolhatja az évtizedes lemaradást az egészségügyben és az oktatásban. De miért költene rá?

Ellensúlyok

A nemzetállamokat fölülről és kívülről a globalizáció gazdasági hatása, az univerzális civilizációban való versengés kezdi ki, alulról és belülről a helyi kisebb-nagyobb közösség. A globalizáció valóság, nem választás kérdése. A gazdaságok és a társadalmak akkor is összekapcsolódnak és kölcsönösen függnek egymástól, amikor átmenetileg távolodnak vagy külön-külön lefagynak. Még a nagyhatalmi geostratégiai versengés korszakában is lesz globalizáció, csak más súlyokkal és ellensúlyokkal fog szerveződni.

A kicsiny és nyitott Magyarország, ahogy a többi kelet-európai ország is, ipari, kereskedelmi és szolgáltatói kapcsolataiban teljesen globalizált. A territoriális nacionalizmus – nevezetesen kerítésekkel kizárni a tőke, a munkaerő, a szolgáltatások szabad mozgását – Európában képtelenség. A járvány utáni Magyarországot, ahogy a többi keleteurópai országot is a nemzetközi, mindenekelőtt az európai újraéledő rendszer fogja besorolni a globális munkamegosztásba: hol lesz a helye a globális termelési és szolgáltatási láncolatban a területén lévő üzemeknek és vállalkozásoknak, hol lesz szükséglet munkaerejére Európában? Magyarország egy szűk, a német autóipar által meghatározott exporton kívül, szolgáltatás-orientált ország. A járvány éppen ezt az európai szolgáltatásszerkezetet dönti romokba, amelyet csak európai és nemzetállami segítséggel lehet kimenteni és tovább fejleszteni a digitalizált szolgáltatások felé. A „magyar csomag” se a túlélést, se a továbbfejlesztést nem célozza. Összeveszésünk Európával lehetetlenné teszi, hogy az európai szolgáltatáslánc aktív részesei lehessünk.

Ahogy Amerikában Trump „total authority”-jét megkérdőjelezik a tagállamok kormányzói, ugyanígy Orbán egyeduralmát az önkormányzatok. Csakhogy Amerikában erős alkotmányos felhatalmazású és gazdasági hátterű Kalifornia és New York államok vannak, ellenben a magyar rendszergazda éppen az önkormányzatok kifosztására és korlátozására használja ki a válságot. Csakhogy a polgárok a vírus idején sokkal inkább helyi közösségük, családjuk tagjai, mint a magyar nemzetközösségé. Segítséget nem a távoli központtól, hanem a közeli közösségektől és intézményektől remélnek. A német válságkezelés azért lehet sikeres, mert a központi kormány képes dialógusra és megegyezésre a tartományi kormányokkal. A francia azért sikertelen, mert centralizált államrendszer, a spanyol azért, mert a központi kormány képtelen kiegyezni a nemzeti önállóságot is követelő tartományaival. Egyetlen önkormányzat se lehet képes kezelni a válságot egyedül. Ha az adott városok lakói úgy vélik, hogy a központi kormány politikai szándékkal hagyja magára, sőt, ne adj’ Isten tudatosan megfosztja védekezési eszközöktől városukat, soha nem bocsátanak meg.

A válság egyben az életformák, stílusok, magatartások globális versenye. Az amerikai modell népszerűtlenné vált a válságban, de a kínai életformamodell se jelent vonzó alternatívát. Vajon a magyar életforma, ez a konfliktusos, idegengyűlölő, sértett és vádaskodó, súlyosan egyenlőtlen, szolidaritást és toleranciát elutasító, az univerzális és hazai kulturális hagyományokat romboló, bezárkózó modell vonzó-e kívül a világban, s belül, nekünk magyaroknak? „Megvizsgáltuk– mondta / az orvos –, de nem tudunk / segíteni magán, élniekell.” – írja Takács Zsuzsa az Ítéletben.

(A publicisztika eredetileg a Népszavában jelent meg.
Címlapkép: Mr TT fotója az Unsplash.com-on)

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Lengyel László
Lengyel László

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória