Válasz Olaszországba. Mi a teendő a konteókkal?

V

Kinek érdeke a koronavírus terjesztése? Egyértelmű, hogy a globális háttérhatalomé: egy ilyen léptékű járvány nekik szolgál, hiszen globális világkormányzást, új világrendet fognak követelni az emberek. Teljesen tiszta, hogy a nacionalistáké: a határok védve, utazás nincs, a nemzetállamok támogatottsága nő. Magától értetődik, hogy a klímaváltozás-ajvékolóké: leállt a turizmus, csökkent a légszennyezés, visszatértek a zebrák a mallokba, s Greta Thunberg végre megpihenhet kicsit. Kínáé egyébként, ezek a rohadt komcsik vírussal ölnek minket. Az Egyesült Államoké, mert elvesztették a gazdasági háborút. Bill Gatesé, mert profitál belőle, megmondta a bükki füvesember is. Soros Györgyé, mert gyengül a forint.

Miután ezt így jól megfejtettük, hadd gratuláljak a Hargita Népe főszerkesztőjének és publicistájának is, mert végre szembeszálltak a fősodratú média szűklátókörűségével, és közzétettek egy leleplező cikket. Az Olaszországból érkezett levél kíméletlenül számol be az hallucinált valóságról, mit sem törődve a polkorrekt liberióták sajtóra vonatkozó közös minimumával: például azzal, hogy forrást ellenőrzünk. Így derülhet ki az éber olvasó számára, hogy a pandémia Bill Gates és más milliárdosok (ne kerülgessük: a zsidók) érdekében állt, mert így pénzt keresnek/megölnek/irányítanak minket. Megtudjuk azt is, hogy „Amerika a napokban jelentette be” a vírus származását: egy vuhani laboratórium – értsd, az éleseszű Mike Pompeo, Trump jobbkeze állította ezt.

Ha túltesszük magunkat azon, hogy székelyföldi lapban az újságírói minőség ilyen kínos teljesítményeit is felvállalják, fordítsuk a figyelmünket az összeesküvés-elméletek szerepére és jellegére.

Konteók mint magyarázatok

A világot különböző módokon szemléljük. Vannak, akik hierarchikus felépítményként gondolnak rá, amelyben a gyengéket leigázzák és kiszákmányolják az erősek, míg mások egy többé-kevésbé szabad versengésként közelítik meg a globális viszonyokat, megint mások az együttműködésre fektetnek hangsúlyt. Különbözünk abban is, hogy mennyire hiszünk a szabad mozgástérben, és ez nemcsak a globális színtéren, de nemzetállami léptékben is hasonló.

Az összeesküvés-elméletek többnyire megfosztanak minket a szabad cselekvés lehetőségétől, bár folyamatosan arra is biztatnak, hogy „ébredjünk fel” és védekezzünk. Egy szinte teljhatalmú közösséget láttatnak a történések és folyamatok mögött, az összeesküvőket, akik ráadásul képesek titokban tartani a – többnyire gonosz – terveiket. Sőt, nem csak egyes események – mint a mostani pandémia, a Kennedy-gyilkosság vagy a holdraszállás – számítanak összeesküvésnek, hanem nagy folyamatok is, például a liberalizmus előretörése, a kapitalizmus elterjedése, a Szovjetunió mint államszervezési projekt és így tovább.

Az összeesküvés-elméletek keretében tulajdonképpen nem képzelhető el olyan világ, amelyben nem néhány ember dönt mindenről, hanem a hatalomgyakorlás „laposabb”, azaz számos szereplő verseng egymással azért, hogy hatást gyakoroljon.

Események mint üres jelölők

Az egyes események, esetünkben a koronavírus-járvány, nem feltétlenül szülnek új összeesküvés-elméleteket. Ahogy az a fent említett cikkben is látható, korábban már használt elméleteket használnak újra: a Bill Gates- és Rockefeller-vonalat, az 5G-antennákat, a félelmet a „beültetett chipektől” vagy a „népességcsökkentéstől”, de a járványt magyarázandó, megjelentek máshol más magyarázatok is: a kondenzcsíkok, a földönkívüliek, a gyógymódok eltitkolása, vagy az is, hogy a járvány nem létezik.

Paranoia?

Az, de nem érdemes a szó orvosi jelentésével összetéveszteni. Ahogy a Hargita Népében is olvasható, a „leleplezések” írója „nagyon aggódik nemcsak saját népéért, hanem minden emberért ezen a Földön”. A képzelt közösségekért való aggódás természetes, az is, ha emberiségben gondolkodunk, globális szinten. Nem elszigetelt individuumok vagyunk, Margaret Thatcher ebben (is) tévedett: törődünk egymással, és ha azt gondoljuk, hogy egy külső veszély leselkedik a közösségünkre, akkor aggódni fogunk érte.

Populizmus?

Az összeesküvés-hívő jellemek zöme populista, azaz egy olyan világot vázol fel, amelyben a nép és az elit két elszigetelt, egymással ellenséges viszonyban álló, homogén csoportot képez, és amelyben a leleplező a nép érdekeit visszhangozza. A konteók azért is működnek jól a populisták politikai narratíváiban, mert beilleszkednek a legalapvetőbb elképzelésekbe arról, hogy a világ hogyan működik.

Miért népszerűek?

Erre számos magyarázat létezik, számos esszencialista is, azaz olyan, amelyik az „emberi természetben” keresi a választ. Ezek sem feltétlenül tévesek: a megmagyarázhatatlantól való félelmünk, a rejtélyek feloldásának igénye, a szabadságvágy talán jó megközelítések. De korunkra talán a legjellemzőbb az, hogy „a politikusoknak akkor sem hiszünk, ha kérdeznek”. A hivatalos magyarázatokat sokan teljesen elutasítják, helyettük a szóbeszédnek adnak hitelt – érdemes elolvasni Steven Sampson A szóbeszéd szerepe a szocialista Romániában című írását, amelyik egy másik korról szólva ugyanerről a jelenségről ír. A bizalmatlanság azonban mára globálissá vált, nemcsak diktatúrákra jellemző (például 1989 előtt pontosan tudtuk, hogy a Scînteia lelkes beszámolói hamisak).

Ráadásul a bizalmatlanságra minden okunk megvan. A neoliberális kapitalizmusban az államok a tőkét szolgálják ki, a népképviselet illúziója nehezen tartható, ráadásul szűkös a mozgásterünk: néhány évente leszavazunk, de ezt nehéz volna népszuverenitásnak nevezni – ez inkább „forme fără fond”, zs-kategóriás komédia. Évtizedek óta tapasztalható a depolitizálódás, legalábbis ami a hivatalos kereteket illeti. Ezzel szemben a politikai érdeklődés nem lankad: az embereket érdekli a sorsuk és mások sorsa, de úgy érzik, hogy nem tudnak beleszólni, és eleve nem ott és úgy történnek a döntések, ahogyan azt a hivatalos szereplők állítják. Ez az állapot megágyaz a gyanúnak, a paranoiának, a szóbeszédnek.

Mi a teendő?

Többféle próbálkozást is láttunk az elmúlt években arra, hogy az összeesküvés-elméleteket és az álhíreket kezeljék. Ezek azonban „fentről” érkeznek: David Icke-ot, a reptiliánus összeesküvés-elmélet legismertebb népszerűsítőjét például nemrég tiltotta le a Facebook és a Youtube, pár éve a Donald Trumpot támogató, üvöltöző Alex Jones járt így. Online platformok hivatalos információkkal bombázzák azokat, akik álhíreket látnak, holott a probléma nemcsak az információhiány, hanem a bizalmatlanság is.

Egyfajta hidegháborús logika mentén egyes kutatók az orosz dezinformációt tartják különösen fontosnak. Ezzel azonban mellőzik, hogy a problémát saját társadalmainkban keressék. Donald Trump megválasztása, a brexit, a jobboldali populizmus terjedése nem a Kreml ármánykodásának tudható be, hanem annak, hogy az összeesküvés-elméletekkel operáló populisták kihasználták az általános kiábrándultságot, miközben az omladozó establishment vagy külső ellenségeket keresett vagy patologizálta belső politikai ellenfeleit. Márpedig senki nem akarja magát betegnek tartani.

Könnyű megoldásokkal nem sokra megyünk. A petíciók, tiltások, helyreigazítások fontosak ugyan, mert alternatívát mutatnak fel, tartják bennünk a lelket, tüzet oltanak. De a munkát el kell végezni: amennyiben a képviseleti demokráciák képtelenek népképviseletként működni, a sajtó képtelen megszabadulni a finanszírozói uralmától, addig a sarlatánok minden repedést be fognak tölteni, legyen szó alternatív gyógyászatról, politikai kuruzslókról vagy rögeszmés konteóhívőkről, akik az emberiség sokadik járványa mögött is egy Nagy Gonosz Tervet látnak.

A szerző újságíró, a Tamperei Egyetem szociológushallgatója

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Kustán Magyari Attila

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória