Választói levél – über!

V

Édes Néném, bár nem mondták, hogy még egy választási levelet írjak Kédnek, én próbálkozom vele, a múltkoriért nem bántott senki, hát az elszemtelenedés útját fogom járni ezúttal is. Mesére volt ugyan rendelésem, de ahhoz nem értek, marad hát a pólitika, hosszú ó-val, ahogy a székelyek mondják, lehet egy kis finom a előtte: paólitika, vagy u az ó után, póulitika, ejtse ki-ki, ahogy tudja.

Minekutána Kéd is a megfelelő jelöltre szavazott, mint én, bár nem ugyanarra, mert más-más zsudecben élünk, azért mi együtt voltunk és vagyunk a győztesek.

Babérkoszorúval magunkat nem ékesítettük, mert nálunk a babér a krumplilevesbe jár, aki szereti, annak lehet tárkony is, viszont én még a növényi részek mellé egy kis kolbászt szoktam, kivált a paprikás fajtából, az sem baj, ha csíp. Krumpli hálistennek sok termett az idén, tavaszig valahogy kihúzzuk, és az ősz olyan csodálatos gombaszezont produkált, hogy kívánni sem lehet különbet. Kolbászról jut eszembe, disznót is készülünk vágni, minden évszaknak megvan a maga bája, hacsak a disznók is el nem kapják a járványt, ahogy a nercek odalent Dániában, bűzlött ott régebb is valami, Shakespeare megírta volt. A disznóval csak annyi a baj, hogy nem tudjuk, vonatkozik-e rá is a társadalmi távolság tartásának kötelezettsége, a social distancing, szabad lesz-e vágni, vagy sem, kell-e maszk neki, elég lesz vajon, ha a perzselőre teszünk, a pálinkás pohárra meg a hurkatöltőre? Avagy hogyan fertőtlenítsük helyesen a kést?

Mondtam én azt már, édes Néném, hogy a járványtani szakemberek előbb vagy utóbb Aquinói Szent Tamás műveit vagy éppenséggel a babiloni Talmudot fogják böngészni, mert az intézkedések csavaros logikája, a mentességek és a kötelezettségek összefonódásai olyan deduktív képességeket igényelnek tőlünk, oly rabbiátus okoskodásokra serkentenek, hogy ezekkel csak a kijátszás és a képmutatás posztmodern logikája veheti fel a versenyt. Magyarán szólva: szemtelenül és pofátlanul hazudik mindenki, és mi meg fogjuk őket választani. A hazugság a mai korban nem erkölcsi kérdés, hanem strukturális, erről ennyit. Maszk immár van, más azóta sem történt, hogy Kédnek legutóbb írtam. Vagyis történt, mert riasztó számban kezdtek fertőződni a választópolgárok, és oly számban meghalni, hogy attól még a derék járványtagadó atyafiak is elgondolkoztak – valami nem stimmel itt, hát bezárták az iskolát. Tavasz óta sem több orvos, sem több ápoló, sem több kórházi ágy nem lett, pedig nyaralni is volt minden fontos személyiség, nő a nyugdíj és a gyerekpénz, Simona Halep viszont kikapott, bár én őt szimpatizálom…

Azt viszont, édes Néném, a legsötétebb álmaimban sem gondoltam, pedig afféle szakértője is volnék a témának, hogy Trianonról a magyarok és a románok országában is lesz törvény, ott gyászolnak és összetartoznak, itt pedig örülni kell neki hatóságilag, csak még a végrehajtás mikéntje nem világos. Meg kell szakadni a szívnek. Ha minden hülyeséget törvényerőre emelünk, akkor mihez képest? Lassan és biztosan haladunk arrafelé, hogy amiről nincsen törvény, az a dolog nem is létezik, amit viszont sikerül törvénybe iktatni, az meghal, mert a jó polgár, akár vírustagadó, akár nem, azonnal tudja, hazugság a törvény minden bötűje, annak készült eleve. Trianonra mondom, röhejes az egész, de attól még bele lehet halni.

Mert ha egy törvény hülyeség, akkor ki szavatol azért, hogy nem lesz még egy, és fordulván, a törvények meg nem szaggatják egymást és a bizalmat, ami úgyis roskatag?

A tavasszal történt, édes Néném, hogy egy atyámfia megrakta ganyéval a szekerét, és elindult a földekre, ahogy minden tavasszal. Jött a rendőr, kimenni nem szabad, mert karantén van, mondott is egy összeget a büntetésről, mire az atyafi, hogy neki pénze nincs, de ha kimenni nem szabad, akkor ő itt a főutcára leüríti a ganyét. Haza nem viheti, mit fog szólni az asszony? Nehogy Kédnek erről a gender-probléma jusson eszébe, mert az is ilyen kétországos törvény, hogy mást ne mondjak. A román ortodox egyház és a magyar kormány ugyanazt gondolja róla, mint annyi mindenről. Csak hát látja Kéd, meg se fordult a járványtani szakemberek agyában, hogy ebben az országban az istenadta nép majdnem fele vidéken él, azaz falun. Mindenkinek csak a genderen jár feszt az agya, ilyen ez… Meg sem fordul a szakértők fejében, hogy más emberek, más vidéken másként élnek, mint ők, ezért jó a központosított ország, mert csak központja van, egylényegű, mondhatni.

Tudja Kéd, úgy képzelem el ezt a döntéshozói szakmát, mint minden más foglalkozást, például egy forgácsoló vagy daráló munkást, neki mindegy, hogy fát vagy fémet forgácsol, esetleg műanyagot, csak röpködjön a forgács, amint a daráló szakmunkásnak is az a fontos, hogy haladjon, legyen jó a dara. Málé az vagy törökbúza, esetleg papír, és hogy mit ír a papíron, az a darálás sikerén sokat nem változtat. Ezért nem írok mesét, én amatőr vagyok, nem szakmunkás. A jó döntéshozó ellenben az, mert csak a neki járó erkölcsi haszon érdekli, a dicsőség, és hogy mi lesz a többiek számára következményül, az már őt nem foglalkoztatja, az a kármentő szakágra tartozik.

Ki fogja majd eltakarítani vajon ezt az egész kuplerájt? Ez itt a kérdés.

Édes Néném, nem kell erős fantázia elképzelni a kortárs világ megomlását, éppen azt éljük, de hogy ebben még valaki vezető beosztásra törekszik, azon én vihogok. Nem mintha egy kis hatalommal nem lehetne a rokonság anyagi problémáin jó irányba változtatni, mert lehet, csakhát semmi más nem jut eszébe senkinek? Állítólag Isten, miután a világot megteremtette, egy jól látható hegy tetejére állította a trónust, de nem ült bele, otthagyta a hülyéknek, hogy egymást öljék érte. Fog ez menni ezután is. Amerikára gondolok, és hogy mekkora tetszést aratott erdélyi köreinkben az a szőke dalia, bár elfelejtette idejében bevezetni a személyes diktatúráját, fel se merült benne, hogy nem őt fogják elsöprő többséggel választani. Egyre silányabb anyagból vannak a jelöltek. Nem a férfiúi sármot hiányolom, mert az van bőven, ha sortüzet kell vezényelni, nem fog remegni a hang, véres kézért senki nem megy a szomszédba.

De valóságismeret nélkül nem lehet hadjáratot nyerni, írta Iulius Caesar. Persze könnyű neki, ő tudott írni. A diktátori szakma is leértékelődött, mint minden.

Pitiáner bitorlók után zűrzavar jön, és kupleráj, a nagyok után is az jött, ebből tudom. A mai világban nem a demokrácia és a diktatúra maszkjai állnak szemben egymással, hanem a rend a káosszal, mint mindig. Temetni jöttem, nem dicsérni. Ha szakmunkás lennék, azaz döntéshozó, azt hinném én is, hogy van, miből és kik közül választani, de mivel amatőr vagyok, tudom, hogy nincs. Ha ott lennék, a jelölttől megkérdezném, hogy te, öcsém- vagy bátyámuram, miben hiszel? Az egydollárosban? És még van valami? Nem baj, ha nincs, de mondd ki, vaze! Mert én pontosan tudom, hogy nincs, elég sokan tudjuk, és elmondom mindenkinek. Elmegyek hát, és megszavazlak, rajtam ne múljék, mert rajtad sem múlik semmi, és ezért nem tudlak sajnálni egy cseppet sem. Az a kis bezsebelhető erkölcsi haszon – látod, még azt sem irigylem.

Tudod, édes Néném, mióta egy magyar költő megint lefordította Dantét, hogy az új középkor urai is el tudják olvasni, ha történetesen erre támad kedvük, azóta én már nyugodt vagyok. Az elején azt hittem, hogy a szurok, a kátrány és az aszfalt között Nádasdy tanár úr a diákok érdekében tesz rigorózus különbséget egy jegyzetben – bölcsészek már keveset tudnak a kőolaj végső származékairól. De aztán rájöttem, hogy annak a jegyzetnek politikai üzenete van. Nem, nem az autópályára gondolok, hanem a kereszténységre. Minden annyit ér, amennyiért el lehet adni, mondta Marx. In God We Trust. Danténál sem a tercinák a fontosak, hanem a bugyrok, a struktúra – az milyen szép és pontos! –, oda fogtok kerülni, uramöcséim és bátyáim, ha nem olvastátok, akkor is, elvégre keresztények vagytok. A pokolban rend van.

Minden jó lesz, édes Néném, ahogy a múltkor is pontosan az lett, aminek lennie kellett, ha nem miattunk vagy értünk, akkor általunk, most sem lehet ez másként.

Nem marad üresen egyetlen parlamenti szék sem, és ha valakit időnap előtt visz el az ördög, találnak helyette másikat. Tegye fel hát szépen a maszkáját, és menjen el szavazni, mert a jókedvű szavazót megáldja és szereti az Úr, de csak ha arra szavaz, akire kell. Utána főzzön egy igazi krumplilevest, tegyen bele mindent, ami a kedve, a fantáziája meg a körülmények szerint jár. Én a szavazati napon böjtölni fogok, mert a böjt állítólag erősíti az immunrendszert, de hányinger ellen az egyik leghatékonyabb eszköz.

Nézze most is el, édes Néném, hogy elszórakoztattam kissé magamat, nehéz időket élünk, egyik nap olyan, mint a másik, aztán egyszer nem lesz sem egyik, se másik. Csókolom a kezét! Ezt ugye még szabad?

Választói levél

Nyitókép:  Dominika Roseclay, Pexels

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Pilinszky János: NÉGYSOROS

Vida Gábor
Vida Gábor

Véleménye akkor is fontos számunkra, ha nem egyezik a szerkesztőség vagy szerzőink véleményével. Viszont a hozzászólásának eleget kell tennie pár alapfeltételnek. Vagyis nem lehet közönséges, nem lehet tartalmatlan trollkodás, nem lehet sértő vagy gyűlöletkeltő. Az ilyen kommenteket töröljük, a visszaeső kommentszédelgőket pedig kitiltjuk.

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Kategória